Hamarosan ott is volt a csónakosnál, ahogy Sans ígérte.
Ugyanolyan köpönyeget hordott, mint este a szörny, viszont nem látszódott az arca, és valamit dúdolt. Majd Aelinre nézett.
- Hova vigyelek? - kérdezte.
- Elvinnél Waterfallba? - kérte Aelin.
- Persze. Szállj fell! - mondta.
Aelin most vette észre a hajót. Valami kutya feje volt elől, és farka hátul. Észre se vette, hogy elindultak. Csak akkor tűnt fel amikor köhögni kezdett.
- Megérkeztünk. Remélem még találkozunk. - mondta,
- Köszönöm az utat. - mondta Aelin majd továbbment.
Waterfall gyönyörű volt. A falak kékek voltak, benne ékkövek csillogtak. A levegő párás volt és hideg, de Aelinnek kifelyezetten jól esett. Majd észre vett valamit. Egy fénylő csillagot. Többször is látta, de most jobban felfigyelt rá.
Megfogta és egy tábla jelent meg.
- Telve vagy egyediséggel. - olvasta a táblát.
- Ez se nagyon segít a lelkemről. - folytatta. Aztán meglátta ahova ért. Három elágazás. Valami rémlett ezzel kapcsolatban. Mintha Frisk mondta volna...
Undyne. Biztos tud a szörnyről.
Frisk az utolsó elágazást említette. Aelin arra ment. Egy furcsa, félgömb alakú ház volt szembe. Félt, hogy rosszul emlékezik. Be kopogtatott.
Aelin megkönnyebbült. Undyne nyitott.
- Helló, ember! Furcsa hogy idejöttél... - mondta Undyne.
- Howdy, Undyne! Bocs a zargatásért. Bejöhetek? - kérdezte Aelin.
- Persze.
- Tudod, este jött egy szörny aki állítólag Waterfallban él. Nem ismered? - jött be Aelin, majd ismét köhögni kezdett.
- Kérsz teát?
- Megköszönném. - ült az asztalhoz.
- Addig mond, hogy néz ki az a szörny.
- Hát... Csak a fejét láttam. Olyan haja volt mint nekem, csak pár tincs be van fogva. És Hopelles a neve.
- Azthiszem tudom. - adott egy bögrét Aelinnek.
- Tessék. Biztos jobban leszel. Tegnap is hallottalak köhögni.
- Nemtudom mi történik velem.
Amióta lezuhantam folyton...
- Várj, te lezuhant ember vagy?
- Igen. Miért? - Tette le a bögrét.
- Semmi, semmi. Tudod milyen tea ez? Aranyvirág tea. Asgore számára fontos ez a virág. Az egész élete benne van. Egyébként nem gondoltam volna, hogy lesz ember, aki a Barrier megszüntetése után leesik...
- Én se. Idióta vagyok.
- Az egyetlen idióta én vagyok. Régen embereket gyilkoltam Asgoreval, miközben ártatlanok voltak.
- Akkor megmondanád, hol van Hopelles?
- Ja igen. A másik irányban vannak a visszhangvirágok.
Valahol ott van köztük. Viszont a visszhangvirágok között könnyű eltévedni. Nem ajánlom.
- Hát. Jó volt beszélgetni. - mondta Aelin.
- Hogy is hívnak? - kérdezte Undyne.
- Aelin. - mondta, majd kiment.
Ismét körbevette a párás levegő illata és a kék falak társasága.
Majd elindult a másik irányba.

Sans közbe várt Aelinre az erkélyen. Aggódott egy kicsit. Már esteledett, és semmi nyoma.
- SANS, GYERE! VACSORA. - szólt be Papyrus.
- Gondolom, spagetti, bro. - mondta sans.
- Már vacsoráztam Grilbynél. - folytatta.
- AGGÓDSZ AZ EMBERÉRT? - ment ki Papyrus.
- Mégis csak barátok vagyunk. - mondta Sans.
- BIZTOS VISSZAJÖN.
- Lehet. Ha nem, akkor értejövök.
- TUDOD HOL VAN?
- Említette Waterfallt. Bár nemtudom hol van.
- WATERFALLBAN LAKIK UNDYNE, NEM EMLÉKSZEL?
- Ott? Akkor már tudom. - mondta Sans, majd bement.