- Egy újabb ember? Remek.- szólalt meg Flowey, mikor kibújt a földből. Majd megnézte az egy percel ezelőtt leesett emberlány lelkét.
- Várjunk. Ezzel a lélekkel ismét isten lehetek. És elölről kezdhetném az életemet. Csak a fele is elég lenne... - mondta.
- Nem hiszem, Flowey. - válaszolt valaki az árnyékból.
- Miért kell a legrosszabkor jönnöd?! Amióta Frisk elment, idejársz folyton.  - mondta idegesen Flowey.
- Menj el, vagy széthasítom a szirmaidat! - fenyegetőzött az ismeretlen, majd tüskék jelentek meg Flowey körül.
- Anyám, miért hallgatok rád...- ment vissza a virág. Majd az alak visszament a romok felé. Flowey látva hogy elment, visszamerészkedett.

- Most már senki nem állít meg.- örült meg, észre sem véve, hogy a lány már felébredt tíz méter zuhanás után.
- Gondolom te vagy Asriel, akiről hallotam. - szólalt meg.
- Te idi...várjunk, tudod az életemet? - kérdezte a virág.
- Tudom.
- Kitől?
- Egy ismerősödtől.
- Frisktől?
- Nem, Charától. - nevetett a lány.
- Idióta! Miért piszkálsz?
- Ezt az inget magadra is vehetnéd. TE miért piszkálsz. - állt fel.
- Hagyjuk.
- Hát... akkor megyek.- mondta, majd a romok felé indult.
- Várj, tudod az irányt? - kérdezte Flowey. 

De senki nem válaszolt.