Ez így megy tovább...

Újrakezdődik minden, és csak én emlékszek mindenre. PLAYER egyre több dolgot mond nekem. Mintha én állítanám be, hogy folyton minden előre menjen. Én meg mindig úgy teszek, hogy nem tudom. Rossz érzés. Mindig kérdezem PLAYERt, hogy a végére értünk-e. Erre csak rázza a fejét, és minden megoldást fel mond. Aztán jött egy váratlan dolog:
- Ennyi volt.
- Tényleg?
- Igen, Aelin. De most jön a nehezebb része. Ugye az elején megemlítettem a Glitchtale idősíkját. Tudom, hogy ezt akarod választani.
- Honnan?
- Nézd, én már többször is voltam veled. Tudom, bár inkább érzem...hogy mi történik. Az a legjobb, ha visszamegyünk. De Aelin. Kérem, hogy máshogy dönts, kérlek...! - ezen kicsit megakadtam. De ezután egyből levágtam.
- Nem. Ez a legkíméletesebb mindenkinek. Biztos jól fog menni. Bár nem tudom, mi történik... nem tudom, mit tegyek...mit válasszak...De tele vagyok reménnyel, és egy álommal, hogy együtt élek majd fent a szörnyekkel...!
- Bátor vagy, Aelin. Nos, ha ennyire biztos vagy, miért nem teszed meg?
- Hogy érted?
- Tedd meg, amit akarsz, vagy jónak látsz!
- Szerinted a szörnyek örülnének?
- Azthiszed ők nem tudják, hogy jót akarsz?
- De, mármint, ezért elhagynák az otthonukat?
- Ha nem kötelezed rájuk...
- Igazad van. Meg kell próbálnom.
- Sok sikert! - válaszolt. És én naiv azt hittem, hogy minden simán fog menni...
- Ki vagy te?
- Nem akarsz itt hagyni, ugye?
- Kérdeztem...
- 41l3n vagyok. Valaki, akiről rosszat gondolnál. "Pedig én csak egy ártatlan démon vagyok, aki valamiért itt van", hogy lássa A FÉRJÉT!

3l3'g r0:v1d l3tt, 50rr¥!