Reggel van. Átaludtam az egész éjszakát. Körülnéztem. Kris sehol. Elment? Vagy álmodtam? Nem lenne meglepő.

Kikászálódtam az ágyamból. De valami akadályozott. Valami lehúzott. Megnéztem, hogy ki játszik velem. A személy meglepő volt.
- Kris?! Mit keresel az ágym- - tapasztotta le a számat.
- Gondolom nem akarsz másokat felkelteni... - válaszolt.
Bólintottam.
- Mutatni szeretnék valamit... - engedett el.
- Mit?
- Csak engedd el a padlót...
- Miért?
- ...
- Rendben...? - hagytam meg. Hirtelen furcsa érzés fogott el. Mintha...esnék lefele...

- Hé, nyugalom csillagom, én vagyok az! Nem történt semmi rossz, csak egy rémálom volt. Tessék? Nem, neked nem voltak nagybátyáid... Az Ebott hegybe beestek, a nagyanyáddal? Miket álmodsz Aelin. Nem ismerted az anyámat...néha úgyérzem, én sem...
- *******, mennünk kell már...
- Rendben, *******, máris készülök. Aelin, aludj nyugodtan, nekünk megemlékezésre kell mennünk, de ehhez te túl fiatal vagy. Tudsz aludni szépen, ugye?
- Jól vagy, Aelin?

- ...? Ja, bocsánat, ha aggódtál értem, kicsit elkalandoztam... Kris? Ez...te vagy? - néztem rá. A földön feküdve magasabbnak tűnt, ami egy pillanatra meg is tévesztett, de rögtön rájöttem. Földön feküdve ez nyílvánvaló. De a külseje...egyszerűen...más. Mondhatnám egyértelműen, hogy kék. De én meg zöld vagyok, szóval meg sem szólalok.
- mégis mi változott meg bennem? - válaszolt.
- Heh, semmi. - mosolyogtam, majd nehezen felálltam.
- Lehet szólnom kellett volna az útról. - szólalt meg.
- Ugyan, ne legyél szerény. Persze van már egy emlékem egy zuhanásról, de ez felettébb elgondolkodtató volt. - válaszoltam. - Ez az a világ, amiről meséltél?

Bólintott.
- De nem egy szertárból nyílt az út?
- Bármilyen árnyékos helyen működik. És mindig itt leszünk. - nézett körbe.
- És hova is ment Susie?
- ...
- Ezt úgy vegyem, hogy itt?
- Hát, nagyon valószínű...
- Ez a hely mekkora?
- Akkora, hogy még én sem láttam az egészet...
- És hogyan jutunk vissza?
- ...
-?
- Nem biztos.
- Mi?
- Nem biztos, hogy visszakerülünk.
- Mármint? - kezdtem sétálni, körbenézés közben.
- Lehet, hogy visszakerülök én, a helyemre...
- Hát, miért nem próbáljuk ki?
- Az elég hosszú séta lesz...
- Mégis mennyi?
- Sok. Körübelül fél óra...bár talán kevesebb.
- Jobb, ha nekiállunk, nem igaz? - próbáltam pozitívan gondolkodni. Majd választ sem várva, megindultam.