...
Amint ráléptem a friss hóra, rám jöttek az emlékek... Amikor Sansel, és Papyrussal éltem körübelül egy hetet. És mindig kint aludtam az erkélyen.
Snowdin, egy aranyos város, tele élettel, és szeretettel. Nem nagyon ismerem a lakosokat, de Sans, és Papyrus más. Ők kiálnak egy kicsit a városból. Sokkal népszerűek a köztudatban. Persze ezért tesznek is, de Sanst nem nagyon érdekli. Annál inkább Papyrust.
- Sziaszt-
- SANS, MÁR MEGINT ITT A ZOKNID!! GYERE KI A SZOBÁDBÓL, ÉS VEDD FEL MOST!!!! - kiabált Papyrus.
- Bocs, Pap, most nem lehet.
- MI AZ HOGY MOST?!?! MINDIG ÉN SZOKTAM FELVENNI!!!! MOST CSAK AZÉRT TE FOGOD, MÉGPEDIG MOST!!!!!!! - folytatta Papyrus, miközben nevettem.
- Nope.
- Hali, Papyrus! - köszöntem.
- OH, AELIN EMBER! KÖSZÖNTELEK NÁLUNK! Ugye, nem hallottál, vagy láttál semmit? - kérdezte félve.
- Ezt úgy érted, hogy nem hallottam, ami eddig történt? - kérdeztem vissza.
- Igazad van. MÉG NEM VAGYOK TÖKÉLETES AZ EMBER-NYELVBEN!!!
- Pap, az emberek ugyanolyan nyelven beszélnek.
- CSÖNDET, SANS, ÉS VEDD FEL A ZOKNIDAT!!!
- Beszélhetek Sanssel? - szóltam közbe a párbeszédbe.
- PERSZE HOGY LEHET!!! De üzenem Sansnek, hogy VEGYE FEL A ZOKNIJÁT!! - kiabált az ajtóba. Majd elment az ablakon át.
- Sans? - kérdeztem az ajtótól.
- Igen, kölyök?
- Mi folyik oda át?
- Mi? I-igazán semmi, tényleg!
- Egy másodperc múlva már bent leszek...! - nyitottam ki az ajtót.
Majd elakadt a szavam.
- Ha...li, kölyök! - akadozott Sans. Mellette egy terrorizált ember volt. Az az ember.
- Hé...mit csinálsz az emberrel?
- Ez egy ember? Oké. Még nem láttam hím embert...ez egy kicsit kínos lehet akkor...
- Hmm...? - hümmögött az ember, ami szerintem "Mostmár értedet" jelentett szájtömött, megkötözött nyelven.
- Elengeded? - kérdeztem.
- Most hogy tudom, hogy nem valami ismeretlen démon... Lusta vagyok hozzá.
- Ajh...! - sóhajtottam, majd közelebb mentem az emberhez, és óvatosan kioldottam.
- Huh...
- Ki vagy?
- ...
- Szóval tényleg te vagy! - öleltem át. Nem nagyon tetszett neki, bár nem is viszonyozta.
- De megmondanád végre, hogy, ki vagy?
- ...
- Kérlek.
- Kris Dreemurr.
- Huh, szóval van neved. Már féltem, hogy nekem kell kitalálni...Várj....MICSODA?!?!?!
- Hahj, mikor felyezitek be már a kérdeztkedést?!?!?...? Miss Toriel?"
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top