Az egész napot Azzyval beszéltük végig. Nem mintha rosszul lettem volna, vagy bármi, de sokkal jobban éreztem magam. Ritkán szoktunk ennyit beszélni. Általában csak este, ha Azzy nem tud aludni, vagy csak látogatás közben. Na meg a pite ínycsiklandó volt!

- Hogy vagy? - kérdezte Azzy.
- Jobban. Kérsz maradékot? - mondtam nevetve. A tányéron csak pár morzsa, és gyökérreszelék.
- Még nem ettem édesgyökeret. - mondta zavartan.
- Még gyömbért sem?
- Az mi?
- Fűszernövény. Tényleg nem tudod?
- Nem tudtam. Lehet ez valami emberi különlegesség.
- Kár.
- Viszont már késő van szóóóval, én megyek az én- és Chara szobájába, Rendben?
- Persze. Nekem is aludnom kéne talán. Viszlát!
- Viszlát! - köszönt vissza.

Reggel felkeltem. Nem álmodtam semmit. Ami furcsa volt hozzám képest. Gyakran álmodok. Körbenéztem. Ágy, szekrény, random ismeretlen szörny, ajtók...valami furcsa van... Ja igen, a random ismeretlen szörny nem megszokott...MIVAN?!?!?!?!?

Közelebb léptem. Látszólag kába. Nem akartam hozzányúlni. De hogy került ide?

Gyorsba átmentem Charahoz, és Azzyhoz.

- Azzy, Chara, gyertek gyorsan! - suttogtam, és ráztam őket.
- MiVAan? - kérdezte Chara fáradtam. Elmotyogtam az esetet, hogy egy szörny van a szobámban, amit Chara egyből levágott, és a szobámba rohanva, erővel kicsapta az ajtómat.
- HÉ! Vigyázatok legközelebb! - éledt fel a szörny a falra csapásra, amit az ajtó okozott neki.
- Mit keresel a húgom szobájában, torzszülött!?!? - ragadta meg a nyakánál a bestiát.
- Hékás, tudok én ennél jobbat is, kretén!