Boldog vagyok. Legalábbis ezt próbálom kétségbeesetten bebizonyítani saját magamnak, nem csak a körülöttem lévőknek. Hirtelen kaptam egy olyan megfoghatatlan dolgot, amire már az első pillanattól kezdve vigyázni kell és, amire még csak nem is számítottam. Amennyire örülök neki, ugyanannyira is tartok tőle, pedig előbb vagy éppen utóbb akkor is beköszöntött az életembe egy olyan személy, akibe beleszeretek. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez ilyen helyzetben szerencsés vagyok, mert ez rám talált vagy ezt nem kellene erőltetni, pedig ezt illetően nem lehetek bizonytalan, ez az egész kettőnkön múlik, ha egyikünk bizonytalan, elvesztett minden próbálkozásunk, sőt olyan esetben talán nem is kéne erőltetni. Jungkookra pillantok, aki a karácsonyunkról beszélget Harinnal, semmi sem változott kettőnk közt, igazából maradt minden ugyanolyan, mégis más. Emiatt olyan különleges ez, látszatra semmi sem más, sőt nem is érzek máshogy, mint eddig, de ezek ellenére is jobb, új és kíváncsi vagyok rá, hogy ez marad ilyen, esetleg erősebb lesz. Már csak emiatt is megéri elhitetni magammal, hogy boldog vagyok.

-Mi van veletek, fiúk? - kérdezi Harin, amint Jungkook leül mellém. - Olyan furcsán mosolyogtok, mégis mi történt ott? Kook, mit loptál?

-Csak szaloncukrot, de nemigazán volt lopás, mivel tudtak róla. - tartja fel kezeit védekezően. - Ha szokatlan vagyok, az Taehyung hibája, még nem szoktam meg, hogy járunk, ha ezt egyáltalán meg lehet ezt szokni? Mikor nem lesz természetes kimondani, hogy Taehyung a barátom? - bombázza kérdésekkel Harint. - Te mikor szoktad meg?

-Ez túl sok kérdés egyszerre és fel kell fognom, hogy ti ketten együtt vagytok. - rázza a fejét enyhén sokkolva. - Jungkook, nekem semmit nem mondasz el, milyen fiú vagy te? Legalább Min-sunak mondanád el, ő meg nekem. Vagy te, Tae Kang - Innek, belőle is kiszedem. Meg milyen kérdések ezek? Sose lesz normális kimondai, hogy együtt vagytok, lassan öt éve vagyok együtt Min-suval, de még mindig szokatlan. Utána meg megkérte a kezemet, ami miatt még szokatlanabb lett azt mondani, hogy együtt vagyunk, ráadásul vőlegényemnek hívtam. Utána ugyanúgy idegen lenne kimondani, hogy a férjem, miután elvett. Már, ha lesz erre esélyem. Mindig lesz valami olyan dolog, ami miatt ezt furcsa kimondani, de a végén hozzá fogtok szokni és meg is szeretitek ezt az érzést. Ne kérdezzétek, hanem tapasztaljátok meg. Van bőven időtök.

-Én inkább megkérdezem. - ül közelebb hozzám Jungkook, hogy a vállára tudjam hajtani a fejemet. - Tudni akarom milyen normális körülmények között szerelmesnek lenni, vagy karácsonyozni, szinte már azt sem tudom, de abban van tapasztalatom. A szerelemben nincs, tudni akartam, akkor is ilyen fura vagy csak azért érzem annak, mert más kajáját esszük. - mutat a szatyorra, amit még mi hoztunk. - Ami egyébként finom.

Ez az a dolog, ami elveszi annak lehetőségét, hogy mind a ketten átéljük ezt az egészet. Ez a helyzet, elveszi annak lehetőségét is, hogy teljesen átadjuk magunkat ennek a boldogságnak, a heves szívdobogásnak, ami akkor tör ránk, ha éppen kimondjuk, együtt vagyunk. Ha hoz is valami idillit, gyorsan el is veszi, épp csak annyit ad, hogy megtudd, mennyire csodálatos tud lenni és akkor veszi el, amikor azt hiszed, ez marad ilyen. Félek amiatt, hogy csak annyit kapok Jungkook szeretetéből, hogy csak megtudjam, ez ilyen lenne, ha megadatna annak lehetősége egész életemre. Bár az is lehet, ez fiatalságból eredő ostobaság, azt hinni, az első szerelmed lehet az utolsó is. Azt már tudom, ehhez hozzá tartozik rengeteg csalódás, sírás és szomorúság is, nem lehet mindig tökéletes, hiába szeretnénk ezt, de azt hiszem én, egy ilyen normálisnak tűnő dolgot, nem biztos, hogy átvészelném.

-Ne aggódjatok ennyit, még akkor is, ha lehetetlen. - sóhajtja. - Az érzelmek bonyolultak, de majd megszokjátok. Ezt senki nem veheti el tőletek, szóval éljétek meg, ez az egy, ami tényleg van nekünk, engem még az sem zavar, ha nem lehet rajta kiigazodni, legalább ez még van. - kel fel a helyéről. - Egyébként, mióta itt élünk csak egy dolog nem változott, ugyanúgy szeretem Min-sut, mint előtte, talán még jobban is, mind a ketten ragaszkodunk, hogy ez legalább egy biztos dolog legyen az életünkben, ezt nem veszítem el holnapra, ki tudja, reggelre már fánk sem lesz, lehet most eszünk a héten utoljára. De ti a hét végére is szerelmesek lesztek, szóval ez miatt nem kell ennyit aggódni. Elmegyek az egyik szállóra, hátha most sorra kerülök, nagyon sokan vannak ott megint. Ha keresnek ott vagyok.

Szeretem Harint, valahogy mindig megnyugtat, bár most nem sikerült neki. Lehet nem veszítem el egyik napról a másikra Jungkook szeretetét és ugyanolyan lesz köztünk minden, de nem merem azt feltételezni, hogy ez biztos dolog. Régen még abban is hittem, biztos értem jönnek a szüleim egyszer, most meg kiderült, hogy nem is helyes adatokat adtak meg, amikor lepasszoltak. Könnyen meglehet, ez is egy olyan dolog, amit csak mi hiszünk biztosnak, közben pedig nagyon is gyorsan elmúlik, még az emléke is elhalványul és lehetetlen lesz felidézni, milyen is volt, mikor azt hittem, szerelmes vagyok. Ebben a hitben ringatom most saját magamat, bármennyire is hiba, szeretek az ölelésébe menekülni, mert biztonságot nyújt. Arra a kis időre elhiszem, ilyenben nekem is lehet részem.

-Jungkook. - húzódok el tőle. - Te hiszel abban, amit Harin mondd? Mi ketten biztosak vagyunk egymás életében?

-Nem tudom. - rázza a fejét. - Szeretném elhinni, lehet ő így érzi, de ez ránk nem igaz, de az is lehet, később mi is tudni fogjuk, mindig együtt leszünk. Nem merek semmit sem kijelenteni, mert azt akarom, hogy tényleg velem legyél, éljünk bárhol. Még ezt a szokatlan szerelmet is elfogadom. Én is meg akarok tenni mindent, mint ők ketten, ugyanilyen biztos akarok lenni kettőnkben, tudom, hogy mind a ketten tenni fogunk ezért.

-Ebben biztos vagyok, de attól még félek. Stabil dolgokat is el tudunk veszíteni, elég könnyen, nem akarok figyelmetlen lenni, tartok attól, hogy csak épp megtudjuk, milyen jó is tud ez lenni, aztán egy csapásra összedől minden, amit addig a kevés tapasztalatainkból kezdtünk el építeni. Nem akarom újra kezdeni, főleg nem nélküled, tudom, hülyeség ezen gondolkodni, nincs egy napja sem, hogy együtt vagyunk és már félek is, de kevés ideig kapunk valamiből jót. Nem akarom azt a napot, amikor ennek vége lesz. - hunyom le szemeimet, amíg Jungkook letöröl egy kósza könnycseppet. - Hirtelen jött sok jó számomra, meghívtak karácsonyra, azok, akikre azt hittem a szüleim, így úgy érzem, velük töltöm a karácsony, pedig nem. Megkaptam a szerelmet is, lett félig - meddig egy családom és szerelmem, érted már? Ezek olyan nagy dolgok, amikből egyszerre csak egy jön, nekem meg szinte az ölembe hullott egyszerre mind a kettő. Hazudj nekem, Kook. - bújok vissza ölelésébe. - Mondd azt, hogy nem vesznek el tőlem téged.

-Nem fogok hazudni neked. - kezdi el piszkálni a hajamat. - Te is mondtad, megtesszük azt, amit kell azért, hogy ez állandó maradjon, akkor így is lesz. Megígértem neked, jó karácsonyod lesz és ehhez ragaszkodom.

01.01

Boldog Újévet mindenkinek! 🎉❤ Remélem jól telik az új évetek ❤