Amint beértetek amilyen gyorsan csak lehet elhúztad a kezed Bakugoutól, és a legközelebbi falhoz másztál a  lehető legtávolabb tőle, míg próbáltad lenyugtatni a szíved.

"I-IGEN? MIRŐL AKARSZ BESZÉLNI, AHHOZ ÉRTEK-" Lihegtél zavartan, míg kerülted a szemkontaktust.

Felvonta a szemöldökét, míg bólintott. "Igen.. Észre vettem." Mondta mérgesen, majd sóhajtott, és arrébb húzta az ágyát.

'OH SHIT'  Szökött fel a pulzusod.

"Szóval." Húzta oda az asztalt, és a fiókból kivett egy térképet. "Ide jönnél, hogy elmagyarázzam holnap hogy fogunk menni, vagy inkább ott állsz mint egy szobor?" Nézett rád, míg kitekerte a tekercset.

Kicsit furcsán néztél rá, majd leesett hogy te voltál az egyedüli aki rossz dolgokra gondolt, és nagyot nyeltél, majd oda tipegtél.

"Szóval, mennyit ismersz ezek közül?" Mutogatott különböző zöld foltokra a térképen, amik világosan erdők voltak.

"Uhh.. Egyet se?" Néztél rá felvont szemöldökkel, majd ugyan ezt tette ő is feléd.

"Te tényleg nem ide valósi vagy, huh.." Tette keresztbe a kezét.

"Nem ezt mondom mióta találkoztunk?" Sóhajtottál, és leültél az asztal melletti ágyra.

"Hmm.. Tudod mik azok a lila rémálmok?" Dőlt neki a falnak.

"??? Nem..?" Néztél rá kétségbe esetten.

"Te jó isten." Sóhajtott, és arcon csapta magát, hátha attól majd...megnyugszik..? "A lényeg, hogy azokat a kis dögöket kerüld el."

"Azt se tudom hogy néznek ki.." Néztél félre.

"Hát végül is.." Kezdte el vakarni a tarkóját. "Épp ez az, hogy az erdőben bármilyen élőlénnyé tudnak változni. A nagyobbak akár kisebb emberekké. Mint gyerekekké." Morgott egyet, "Fúj... Gyerekek." Kirázta a hideg.

"Szóval." Néztél rá kikerekedett szemekkel. "AZT MONDOD HOGY MINDEN AMI MOZOG AZ ERDŐBEN KERÜLJEM?"

Bólintott, majd elvigyorodott. "Tudom, a kis csöppnyi agyaddal elég nehéz lehet felfogni d-"

"És eleve hogy néznek ki? Mármint.. Egyáltalán van valami formájuk hogyha nem épp.. Egy gyerek?"

Rád nézett kicsit meglepődve, majd bólintott. "Igen... Kis lila szőrös szarok, kis kerek uh.. akkora mint egy kisebb kutya." Mutogatta a méretet a két kezével. "Csodálkozom, hogy volt elég eszed ezt is kérdezni."

Megforgattad a szemed. "Szóval olyan mint egy Furby, oké." Suttogtad magadnak.

"Mi az Furby?" Nézett rád, már-már kíváncsian.

"AAWWW ÉRDEKEL? Mhm a világom baromi menő csak hogy tu-"

"Szóval." Szakított félbe, amint elvesztette az érdeklődést, visszamenve a térképhez. "Ezen, meg ezen az erdőn fogunk átmenni." Mutogatott, míg te erősen figyeltél, nehogy eltévedj, vagy ha esetleg ott akar téged hagyni valahol, majd mutatta a következőt. "Ebben lesz az a nyomi boszorkány tanya, aminek a szagát is utálom." Morgott. "Ha minden jól sikerül ezzel az útvonallal pont elkerüljük a vörös füstöt." Nézett rád, hogy értetted-e amit mondott, és amint meglátta az arcod rájött hogy nem, és sóhajtott. "A lényeg hogy egy pontján annak az erdőnek van egy ködfelhő, ami vörös színű, és a félelmeidet mutatja, egészen addig, míg 1) őrületbe nem kerget, vagy 2) le nem veted magad a szirtről." Magyarázta.

"MIÉRT MINDEN ERDŐ ILYEN KURVA VESZÉLYES"  Néztél rá aggódva. "MI VAN HA ROHADTUL BELEMEGYÜNK ABBA A SZAR ERDŐBE ÉS ELTÉVEDÜNK, VAGY UH" Pánikoltál.

"Nyugodj már meg, jobban ismerem az erdőt mint a családomat." Tette keresztbe a kezét megint.

Wow ez egy kicsit szomorú.

Újra leültél, és aggódóan rád néztél. "Oké.." Mondtad. "Akkor rád bízom magam."

"Igazság szerint eddig is ezt tetted." Vigyorgott.

"NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁ-"

"Kezed  hogy van?" Lépett közelebb az ágyhoz, amin ültél, és leguggolt eléd hogy körülbelül egy magasságba legyetek.

Huh? Ez most aggódik érted? Akkor csak van szív-

"Gáz lenne, ha folyton meg kéne állnunk mert folyton nyavalyogsz, hogy fáj." Nézett rád unottan.

'Túl nagyok az elvárásaid [Név].' Szidtad meg magad, majd megráztad a fejed.

"Már nem fáj." Mondtad, majd azzal felálltál. "Mikor indulunk?" Nézed ahogy ő is feláll a helyéről.

"Olyan fél nyolc." Ült le tisztogatni a kardját.

Kínosan bólintottál, majd kinyitottad az ajtót. "Akkor jó éjt."

Egy halk hümmögést kaptál tőle válaszul, majd elhagytad a kunyhót és elindultál az istálló felé.

'Kerüld a lila szarokat kerüld a lila szarokat kerüld a lila szarokat.' Mondogattad magadban. 'Hát úgy értem, ha tényleg olyan rosszak, akkor tuti ijesztően is néznek ki nem?' Gondolkodtál el, míg lassan elérted a célod, és lefeküdtél oda, ahova ágyaztak neked.

Sóhajtottál. Most hogy belegondolsz nincs is órád, amiről tudhatnád mennyi az idő, most vagy majd reggel. Úristen Katsuki meg fog téged ölni.

Az emberek a faluban viszont nagyon kedvesek és barátságosak voltak, attól függetlenül hogy Katsuki milyen. És a tudat hogy egész végig egy fiún ültél az utazás közben, nincs igazam Kirishima?

Forgolódni kezdtél.

'Ez vajon megcsalásnak számít?' Mosolyogtál kényelmetlenül, míg a lovakat nézted aludni. 'Oh igaz is, a királlyal nem is találkoztam.'

Visszaemlékeztél, hogy amikor megjöttél Katsukit hercegnek hívták. Hát, ez megmagyarázza a köpenyt mondjuk..

Attól függetlenül a viselkedése egyáltalán nem valami királyi.

Lassan a szemeid kezdtek leragadni, és végül elnyomott az álom.

__________________

A/N: Yo yall

Sose találod ki mit hoztam neked

Láthatod hogy néz ki ez a kis lila rémálom cuz I love you <3

Ain't it cute? bO C S  N E M  T U D O K  R A J Z O L N I < 3

Valószínűleg mindig amikor bejön egy kis lény le fogom rajzolni előre is sry