"Umm..." Néztél zavarodban jobbra-balra. "N-Nem muszáj nekem szállás uh... Elleszek é-"

"TÉNYLEG TE VAGY A HERCEG MENYASSZONYA?" Futott feléd hirtelen egy fekete hajú fiú. Furcsa volt a könyöke. Lehet sérült.

"Umm... Nem igazán.. csak úgy esett, hogy a nyaklánca nálam maradt." Nevettél kínosan.

"Igazából tényleg nincs szabad kunyhó jelenleg.." Néztél a nőre, akit az előbb Bakugo majdnem felborított. "Szóval választhatsz, vagy Katsukival alszol va-"

"Akármi is a másik lehetőség, azt szeretném."

"Akkor majd megágyazok neked az istállóban." Mosolyodott el.

Sóhajtottál. Jobb mint a semmi.

Kicsit csodálkoztál. Bakugohoz képest mindenki más egy angyal. Nem érted miért viselkedik úgy a kísérőd, mintha a családját mészároltad volna le.

"Hé! Ezek szerint ugye nem a herceg jegyese vagy?" Jött oda hozzád egy szőke hajú fiú, mire megráztad a fejed.

"Csak egy félre értés."

"Ah. Akkor jó." Vigyorgott el. "Furcsálltam is, hogy sikerült egy ilyen helyes lányt találnia."

"Köszi.." néztél félre. "De egész út alatt azt mondta boszorkány vagyok." Suttogtad, mire mindenki elhalkult.

Körbe néztél furcsán, esetleg valami rosszat mondtál volna.

"Az óta az eset óta nem vagyunk jóba a boszorkányokkal. Ha az vagy, kérlek távozz, még mielőtt nem vetnénk be semmilyen erőszakot." Mondta neked az egyik lakó.

"Huh? De én nem vagyok az!" Védted magad. "Csak egyszerűen félre értettük egymást, ennyi!"

"...Tudod valahogy bizonyítani?"

Basszus. Tényleg fel se kellett volna hozni ezt. Oké, hogy a boszorkány eleve negatív jelző, de mi ez a nagy utálat?

"Nem hazudik." Jött be a kapun, a nyakát vakarva fáradtan egy fiú. "Ahh.. de hosszú volt ez az út."

"Biztos vagy benne Kirishima?" Kérdezte Mitsuki.

"Teljesen. Hallottam az egész történetét, nem hazudik." Mosolygott a nőre, míg nyújtózkodott.

"AHHH ANNYIRA SAJNÁLOM HOGY KÉTELKEDTEM BENNED." Ölelt meg téged, ami meglepett. "Csak tudod, a múltunk a boszorkányokkal nem valami fényes és- AH IGEN AZ ÁGYAD- Haru kérlek segíts benne!" Szólt oda egy lánynak, aki bólintott és elment.

Egy megnyugodott sóhaj hagyta el a szádat.

"Jól vagy?" Jött oda a vöröske.

"Ah! Igen.. köszi hogy fedeztél."

Megrázta a fejét. "Szerintem még nem tudtam rendesen bemutatkozni. Kirishima Eijiro." Tartotta ki a kezed.

"[Teljes Név]." Mosolyodtál el, és ráztad meg.

"Tudom." Kuncogott. "Végig ott voltam, nem figyeltél?" Mutogatott magára.

What? Tényleg volt ott valaki, akit észre sem vettél? Egy ilyen külsővel?

"Uh... Nem.."

"Pff. Mert nem az ember formában láttál te buta." Kezdett el nevetni. "Látnod kellett volna az arcod."

"Ezt... Nem értem?" Döntötted meg a fejed.

"Oh. Én vagyok a sárkány. Mit ne mondjak, elég erősen kapaszkodsz. Tuti nyomot hagytál a hátamon."

Igazság szerint, ha most jöttél volna öt perce, megkérdőjelezted volna amit mond, de mivel majdnem egy napja lógsz itt, elkezdtél pánikolni.

"ÚRISTEN NE HARAGUDJ. UMM HA AKAROD LEGFERTŐTLENÍTHETEM NEKED? ANYA MEGTANÍTOTTA HOGY KELL" Néztél rá kétségbe esetten.

"Ne aggódj ne aggódj, hozzá szoktam." Mosolygott.

"Akkor is..."

"KIRISHIMA." Hallottad Katsuki hangját az előbbi kunyhóból amibe bement.

"Ha miattam vagy bajba ne haragudj.." suttogtad neki.

"Ugyan! Szerintem kedvel téged. Ha nem már rég alulról szagolnád az ibolyát!" Nevetett és bement.

"Hát ez nem valami nyugtató."

"Szóval!" Tért vissza az előző nő. "Had mutatkozzak be. Bakugou Mitsuki vagyok, annak a nyominak az anyja." Tartotta ki a kezét.

"Woah... Így beszél az anyjával?" Suttogtad magad elé, és megráztad a kezét.

"Gyere, elvezetlek az istállóhoz." Mosolygott rád, és elindult, te pedig követted.

"A vacsora hétkor lesz, addigra megpróbáljuk kiszedni Katsukit is a kunyhóból. Szerintem a fiú olyan reggel hét körül már indulni akar veled, szóval jobb lenne, ha hamar feküdnél." Kezdte el magyarázni a dolgokat. "Legalább egy őr éjszaka mindig ébren van, ha valami baj lenne."

"Kérdezhetek valamit..?" Néztél rá, mire hátra fordult egy kicsit. "Miért ilyen kedves velem? Úgy értem... Semmit sem tud rólam..." Néztél félre.

Megállt, és mostmár rendesen hátra fordult feléd. "Katsuki bízik benned, szóval nem lehetsz rossz ember." Mosolygott.

Elfogott téged a bűntudat. Nem hiszed, hogy Katsuki bízik benned, csak vissza akarja szerezni amit ELLOPTÁL tőle. Ez nem valami jó emberhez méltó.

"Itt is vagyunk, innen átadlak Harunak." Mutatott a lányra, majd elment.

A lány mindent eldobott ami a keze ügyében volt, és oda ment hozzád. "EL. KELL. LÁTNI. AZT. A. SEBET. A. KEZEDEN." Mutogatott a karodra.

"Oh tényleg, el is felejtettem." Néztél te is rá. "Ne haragudj hogy ezzel kell fáradnod."

"Ugyan ugyan ugyan csoda hogy túléltél egy teljes napot Bakugoval. Eléggé kiállhatatlan." Kezdte el fertőtleníteni a sebet.

"PFF! UGYE? ÉS FOLYTON ÜVÖLT"

"NEKEM MONDOD?" Nézett rád, majd elmosolyodott. "Haru vagyok. Sokat fogok itt lófrálni, én vigyázok a királyi család lovaira."

"[Név]" Nyújtottad volna a kezed, de eszedbe jutott, hogy már nála van. "Oohh! Király, bekötözted!" Bámultad.

"ITT VAN A KIRÁLY?" Nézett körbe.

"Uh.. nem ez csak egy szófordu-"

"Hála istennek." Sóhajtott. "Elhagytam pár lovat tegnap este, míg sétálgattam."

Egy ideig kínos csönd volt az egész helyen, majd ismét megszólalt a lány.

"SZÓVAL ITT FOGSZ ALUDNI-"