5. Fejezet
"aAAaaAaAaaAaAAAAAAAAAAAAAA"
"MEGTENNÉD, HOGY EGYSZER AZ ÉLETBEN NEM VISÍTASZ A FÜLEMBE, AMIKOR EZEN A SÁRKÁNYON ÜLÜNK?" Üvöltött vissza Bakugo, míg rángatta ki a kezedből a köpenyjét, amibe úgy kapaszkodtál, mintha az életed múlna rajta. Ami... Valamennyire igaz is volt. "ENGEDD EL EZT A SZART"
"NEM NEM NEM NEM ELENGEDEM MEGHALOK TE EZT NEM ÉRTED"
Bakugo morgott, míg a sárkánya egy tisztáson szállt le.
Lassan lemásztál remegő lábakkal, és lehuppantál a földre.
"Kelj fel, megyünk tovább, hogy minél hamarabb megszabaduljak tőled." Ment az erdő felé a fiú, míg te nem tudtál mást tenni, követted.
"Itt lesznek a boszik?" Kérdezted tőle míg haladtál mögötte.
"Nem, az egy másik erdő."
"Hány erdő van itt?" Vontad fel a szemöldököd.
"Olyan... Hat." Vágott keresztül egy bokron.
"Oh! Az annyira nem is so-"
"Száz-... körül." Fejezte be a mondatát, mire te csak elharaptad a nyelved.
"Szóval most akkor a szülőhelyedre megyünk, vagy valami ilyesmi?" Nézted a hátát megint.
"Minek kérdezel ennyit hirtelen?" Zsörtölődött. "Igen.
Igazság szerint azért akartál beszélgetést kezdeményezni, mivel bűntudatod volt milyen szavakat vágtál hozzá a városban, és még így is segít.
Nem mintha elviselhetőbb lett volna a társasága, de hátha ha kevésbé vagy vele ellenszenves, viszonozza.
"Hé Kacchan Uh-"
"Ne hívj így." Nézett hátra egy szúrós pillantással, majd újra előre, te pedig kicsit begyorsultál, hogy mellette tudj menni.
"De nem mondtad meg mi a neved, és Izuku is így hívott téged..." Motyogtad az orrod alatt.
"Mit akarsz" Kérdezte, míg te csak arra vártál hogy megmondja a nevét. De ezek szerint nem fogja.
"Ummm.. Ne haragudj, hogy undok békának, furcsának, és idegesítő kis trágyának hívtalak." Néztél félre egy kicsit.
Bakugo elgondolkodott, és mérgesen rád nézett. "Nah várj csak, az utolsót nem is mondtad."
"....Hidd el."
Egy eléggé hallható 'Tch' hagyta el a száját, majd folytatta a sétát. "Ennyi?"
"Semmi "Semmi baj" vagy "Én is sajnálom" vagy valami?" Kérdezted tőle.
"Nem kényszeríthetsz rá, hogy megbocsássak neked, elég önző nem gondolod?" Mondta egyszerűen, amivel nem igen tudtál ellenkezni, szóval inkább elszégyélted magad egy kicsit.
Akkor is ezt kívánja az illem nem?
Egy ideig kínos csönd volt, amit nagy meglepetésre Bakugo tört meg.
"Bakugo Katsuki." Mondta egyszerűen, rád se nézve.
Ettől kicsit összezavarodtál. Először nem értetted mit akar, de leesett hogy a nevét mondta el, és kicsit leblokkolt az agyad.
Úristen ez az ember most rendes beszélgetést folytat veled, ahelyett hogy üvöltözne. Gyorsan valami válasz kell neki, nem?
"Oh! Igaz uh- én [Teljes N]-" De nem hagyta, hogy végig mondd.
"Hallottam amikor mondtad a nyominak te gyökér." Morgott, míg sóhajtottál.
"Örülök, hogy megismerhetlek Bakugo.." próbáltál rá mosolyogni.
"Bárcsak szintúgy lenne."
'Boi ne legyél már ilyen seggbekúrt.' Szidtad a fejedve, egészen addig, míg egy hatalmas fa kapuhoz értetek, ami mögött minden bizonnyal volt valami.
A bástyából két őr feje felpattant, amint meglátták Bakugot.
"OOOOHH!!! A HERCEG HAZA HOZOTT EGY LÁNYT!" Üvöltötte az egyik bentre, míg a másik lement, hogy kinyissa nektek a kaput.
"Fúj." Mondta egyszerűen Katsuki, míg te felkaptad a fejed.
"H E R C E G?" Néztél rá összezavarodottan.
"Mit tátod ott a szád, szedd a lábad." Indult befelé Bakugo, míg te még mindig le voltál fagyva, de követted, nehogy elvessz.
"Hé um.. Milyen herceg?" Kérdezted aggódva.
"KATSUKII!" Vetette rá magát egy nő a kísérődre, elég hangosan, amitől megugrottál.
"SZÁLLJ LE RÓLAM BANYA" Tolta el magától a fiú.
"Banya?" Döntötted meg a fejed, aminek hála a nő rád nézett.
"ÚRISTEN." Szállt le fiáról, és megközelített téged. "KATSUKI, NÁLA VAN A NYAKLÁNCOD, EZT AZT JELENTI HOGY-"
"Ellopta igen." Vágta félbe az anyja szavait.
"Oh..." Szomorkodott el, "Várj mi? Ellopta?"
"Azaz nem adja vissza."
"Mi van a nyaklánccal?" Kérdezted suttogva Bakugot míg kicsit tartottál a nőtől veled szemben.
"Itt ha a férfi nyakláncot ad egy nőnek, az az eljegyzés záloga." Pakolt le Katsuki, míg egy kunyhó felé tartott.
"HUUH??" Követted gyorsan. "EZT MIÉRT NEM MONDTAD?"
"MonDTAM HOGY ADD VISSZA NEM?" Morgott rád, majd kinyitotta a kunyhó ajtaját, és rád nézett megint. "HILNAP REGGEL INDULUNK HA NEM VAGY KÉSZ KIDOBLAK AZ ERDŐBE." Majd azzal becsapta az ajtót.
"Rendben.." Suttogtad egy kicsit, majd körbe néztél. Ahogy láttad mások erősen bámultak rád.
"Hát... Nem biztos hogy valami kedvelt leszek itt ha mindenki olyan mint ő.." Suttogtad magadnak baromi hallkan.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top