Pár csúnya szó, pár sertés egymásnak voltak dobva ott az utca közepén, míg ti ott veszekedtetek, egészen addig, míg meguntad, és elkezdtél elindulni egy irányba.

Te se tudtad merre, vagy miért, de muszáj volt járkálnod egy kicsit, mivel ha tovább ott maradsz veszekedni vele, csak rontasz a helyzeten.

Mentél volna előre, amikor is valaki vissza húzott téged, a karodnál fogva.

Hátra néztél és láttad Katsukit.

"Mit akarsz?" Néztél rá mérgesen, de ő csak az előtted lévő lovaskocsira mutatott, ami elütött volna ha nem húz el.

Elrántottad tőle a karodat, és megdörzsölted míg egy halk "köszönöm"-öt morogtál félre nézve.

Majd mérgesen a lovaskocsira néztél, amit követett még sok másik.

"Gyere." Ragadta meg a kezed megint Bakugou. "Velük nem állunk szóba."

A hangja meglepően nyugodt volt, már-már szomorú. Az arcát mondjuk nem láttad, így nehéz volt elhinni hogy ennek a srácnak vannak érzései.

Még egyszer vissza tekintettél a kocsik felé, majdhogynem az utolsó lovon ült egy fiú.

Jobban megnézted, nem tudtál rá mást mondani, csak hogy összetört. Az arckifejezése mérget és szomorúságot kevert, majd ismét arra fordultál amerre Katsuki vezetett.

"Szóóóvaaaalll.." Néztél jobbra-balra, kínosan. "Hova is megyünk?"

"El innen."

'Bunkó..' Nyafogtál magadban és észre vetted, hogy még mindig fogja a karod. Hirtelen elrántottad tőle, dörzsölve ismét.

Rád meredt mérgesen, majd megforgattad a szemeid.

"Követni foglak te gyökér, nem kell fognod a kezem. Amúgy se lenne hová mennem." Néztél félre, míg bólintott és ment tovább előre.

Követted egy ideig, majd láttál egy fiút nagyon sietni, ezzel elejtve a könyvét.

Azon kaptad magad, hogy már a könyv felé nyúlsz, és követted a fiút, hogy vissza add neki.

Bakugo hátra nézett, amikor furcsán csöndbe voltál, de látta, hogy már nem követed őt.

"MI A FASZO-" Forgolódott. "MOST MONDTA HOGY KÖVET ENGEM." Nézett körbe, és meglátott téged egy zöld hajú fiút vállon bökni. "Oh a rohadt életbe." Morgott, és elindult feléd.

"Um.. Elnézést.." Mosolyogtál, amikor a fiú megfordult. "Ezt elejtetted." Adtad neki oda a könyvet.

"Huh?" Nézett rád, majd a könyvre. "Oh! Köszönöm." Vette el, majd mögötted meglátott egy nagyon mérges Katsukit és a hideg végig futott a hátán.

"Huh?" Nézted, ahogy a fiú ijedt arckifejezést vesz fel, és magad mögé néztél, majd megláttad Bakugot és egyazon arcot vágtál Izukuval. "H-Hey um... M-Megtudom magyarázni..??" Próbáltad menteni a helyzetet.

"Te magad mondtad, hogy követsz." Mutogatott rád mérgesen. "SZÓVAL MIT KERESEL EZZEL A NYOMIVAL?"  Mutatott a melletted álló brokkolira.

"Sz-szia Kacchan.." Intett a fiú, és félrenézett.

"Huh?" Néztél a kettőre. "Ti ismeritek egymást?"

"NEM" Vágta rá egyből Katsuki, és elkezdte húzni a kezed megint, hogy menjetek, de te elhúztad azt ismét, és a fiúra néztél.

"Hé! Te sokkal használhatóbbnak nézel ki mint.." Közelebb hajoltál hogy suttogj neki, és Katsukira mutattál. "Ez..."

"HUH?" Hallottad mögötted a mérges fiút.

"Szóval!" Mosolyodtál el. "Mi a neved?" Tartottad neki ki a kezed, hogy megrázza.

Kicsit félve nézett rád, hisz Kacchannal jöttél, de elmosolyodott, és megrázta. "Midoriya Izuku."

"IZUKU!" Kezdted el a kezét gyorsabban rázni, ezzel megszédítve egy kicsit őt. "Ha tudnád mennyire örülök neked! A nevem [Teljes Név], DE KÉRLEK HÍVJ CSAK [NÉV]NEK.." Vettél mély levegőket.

"Um.. Jól vagy..?" Nézett rád aggódva.

"Tudnál nekem segíteni? És akkor ezzel az elviselhetetlen alakkal sem kell lennem!" Néztél rá kétségbeesetten.

"HUUUHH??" Jött most már oda Katsuki is. "Ha ez a nyomi segít neked, akkor kérem vissza ami az enyém."

"Tudom tudom.." Forgattad meg a szemeid. "Vissza kapod, ha TUD segíteni." Morogtál rá, majd vissza fordultál Midoriyahoz. "Mondani fogok neked valamit, kérlek higgy nekem okés..?" Néztél rá reményteli szemekkel, és Izuku csak bólintott.

Egy kis idő múlva elmagyaráztad Dekunak a szituációdat, míg beültetek egy kis kávézóba, és Izuku mindkettőtöket meghívott egy italra. Mondjuk te csak sütit ettél.

"Szóval azt mondod... Hogy egy másik világból jöttél..?"

"Boszorkány." Szürcsölt az italába Bakugo, mire te oldalba bökted, és mosolyogtál.

"Igen. És fogalmam sincs hogyan juthatnék vissza.." Sóhajtottál. "Nem tudsz valami módszert..? Vagy valakit?"

"Igazság szerint lehet.." Kezdte el vakarni az állát, mire Bakugo kitartotta a kezét és sóhajtottál.

Míg vártatok hogy Izuku folytassa a mondatát, te lassan vissza adtad Bakugonak a nyakláncát.

"Végre!" Vigyorodott el diadalmasan.

"A boszorkányok biztos tudják.. De..." Folytatta Izuku, amire egyből a nyaklánc felé nyúltál ezzel is visszaszerezve tőle.

"HÉ" Nézett rád mérgesen.

"De?" Folytattad Midoriya mondatát, aggódva. Nem volt semmi kedved tovább együtt lenni Bakugoval.

"Tudtommal a boszorkányok az erdő közepén élnek.. Oda meg nagyon nehéz eljutni.." Folytatta. "Főleg, hogy nem tudom az utat." Suttogta egy kicsit zavarban, míg te próbáltad leszedni magadról Katsukit aki csak a nyakláncát akarta vissza.

Amint végig hallgattad Izukut ránéztél Bakugora hirtelen, elhúzva a nyakláncot. "Te ismered az erdőt." Jelentetted ki.

Leszállt rólad, és felült rendesen, míg a kávézó többi vendégét kezdtétek zavarni.

"Olyan közel voltam pedig.." Nézett mérgesen Dekura. "Most ezt a nyomit el kell vinnem oda, csak mert jártas vagyok az erdőkben?" Mutogatott rád, te meg elcsaptad az ujját.

"Umm.. Mehetek veletek, ha az segít.." Ajánlotta fel az előtted ülő fiú.

"KÉRLE-"

"Kizárt." Mondta melletted Bakugo, és felállt. "Egy nyomi is elég. Kapkodd magad." Bámult rád, mire te bólintottál, és Izuku felé fordultál.

"Köszönjük az ételt, és a tanácsot." Mosolyogtál rá. "Visszafizetném de... Sajnos egy vasam sincs. De van EEEGGYY!" Csaptad le a rossz telefonod az asztalra. "Tönkre vágott telefonom."

"M-Mid?" Nézett rád furcsállva, majd az eszközre, és felvette.

Amíg Izuku játszott vele, te intettél és elhagytad a kávézót Katsukival.

Elkezdte elhagyni a várost, te pedig csak követték csendben.

"Szóvaaaall.. umm... Kacchan-"

"Ne hívj így." Javított ki, míg füttyentett egyet.

"De nem tudom a neved.." Suttogtad félre fordulva.

"Szomorú." Jelent meg előtte ismét a sárkány, amitől kirázott a hideg.

"Umm.. nem úgy volt hogy a boszik az erdő közepén vannak..?" Néztél rá, míg felmászott. "Oda hogy akarsz sárkánnyal menni..?"

"Oh először nem oda megyünk." Ült fel, és vigyorgott le rád. "Előbb haza megyünk."

"....Haza?"