"Befejezted a pofázást?" Tette keresztbe a kezét a fiú, aki felett az előbb voltál. "Idegesítő a hangod."

"mi dEHOGY." Akadtál ki, és felálltál. "HOL VAGYOK" Néztél körbe. "MIT CSINÁLTÁL VELEM"

Bakugou morgott egyet. "ÉN TUDJAM? RANDOM LEESTÉL AZ ÉGBŐL ÉS BALSZERENCSÉMRE PONT RÁ-" Üvöltött le téged, majd a szemei tágra nyíltak, és kardot rántott rád hirtelen, amitől megugrottál és eltávolodtál tőle. "Oh már vágom mi vagy, te boszorka."

"BOSZORKA?" Ijedtél meg. "Milyen boszorka??"

"Égből estél le, szóval csak egy retardált boszorka lehetsz, aki még repülni sem tud rendesen." Közeledett feléd a kardjával, aminek hála te hátrafelé menet, megbotlottál, és seggre ültél előtte ismét. A sírás szélén álltál esküszöm.

Egy ideig bámult rád, majd ismét megszólalt. "Vagy egy angyal, de tudtommal azok szépek."

Lefagyott hirtelen az arcod, és a összes félelem távozott belőle. "Woah. Ok."

Kicsit közelebb hajolt hozzád, hogy megvizsgáljon. "Egyáltalán miért vagy férfi ruhában."

"A FARMER MIATT?" Néztél le magadra, majd vissza rá mérgesen, és amíg volt rá lehetőséged, hirtelen letépted a nyakláncot a nyakáról, és eltávolodtál.

"HÉ TE TOLVAJ KURV-"

"VISSZA KAPOD.." Folytattad a lassú menekvést, és elvigyorogtál egy kicsit, hogy magabiztosnak tűnj. "Ha segítesz."

"Vaaaaggyy.." Közeledett tovább a kardot újra felemelve. "Megöllek, és vissza veszem." Vigyorodott el.

"vAAAGGYY.." Kezdtél izzadni. "Segítesz és akkor könnyebben megoldhatjuk..?"

"Miért lenne könnyebb az, hogy a segged után megyek folyton, ahelyett, hogy megölnélek."

"csAK SEGÍTS HAZA JUTNI"

"Csak útbaigazítást akarsz? Arra van a város, te nyomorék boszorka. Most add vissza a nyaklánco-"

"Nem onnan jöttem." Mondtad ki hirtelen, még magadat is meglepve azzal, hogy nyugodt vagy. Nem kéne annak lenned.

Kicsit elgondolkoztál, és visszagondoltál arra, amit a könyvtáros mondott neked az átokról.

"oH EZ MOST KOMOLY?" Pattantál fel hirtelen, mérgesen, amitől Bakugou ugyan megugrott, de a kardja maradt feléd. "UTÁLOM AZT A NŐT, RÁM ERŐLTETTE AZT A SZAR- Ah bocsi, te is benne vagy ezek szerint, ne haragudj." Néztél rá lassan.

Katsuki csak szótlanul, és értetlenül nézett téged, készen állva bármikor a harcra.

Tovább gondolkoztál. Mi van hogyha itt meghalsz, akkor vissza jutsz? Mint egy videó játék!

"EZ AZ!" Néztél rá ismét, egy mosollyal. "ÖLJ MEG KÉRLEK?"

"Oké." Mondta egyszerűen, majd közeledni kezdett ismét, és emelte fel a kardját, amikor is hirtelen kattant hogy mi van hogyha ha itt meghalsz igaziból is meghalsz.

Hirtelen felemelted a karodat hogy védekezz, amitől Bakugou hirtelen megtorpant, és megállította a kardot.

"Döntsd már el." Morgott.

Azonban kissé későn állította meg, és így a kard megvágta a kezed. Nem vészesen, de vérzett.

Rá néztél a kezedre, és kikerekedett a szemed.

"tE JÓ ISTEN EZ VÉR" Akadtál ki, és rá néztél. "TE MEGVÁGTÁL!"

Katsuki csak megforgatta a szemeit. "Te mondtad, aztán meg gondolod magad, és még én vagyok a hibás? Ebben az erdőben egy percig se fogod bírni, drága nyomikám." Hadonászott a karddal. "Azt vártam hogy a boszorkányok bírják a vér-"

"Nem. Vagyok. Boszorkány." Néztél rá mérgesen, míg a vérző karodat fogtad.

"HÉ ÖSSZEVÉRZED A NYAKLÁNCOM"

"OOOHHH SAJÁÁLOM." Forgattad meg a szemed, majd ismét láttad közeledni a karddal, haraggal teli szemmel, és eleged lett, úgyhogy gyorsan sarkon fordultál, és futottál amilyen gyorsan csak tudtál.

Egyre távolabb mentél az erdőtől, és lassan már egy győzedelemmel teli vigyor ült fel az arcodra, míg hátrafelé néztél, de ennek hála, neki is mentél valaminek.

Ismét a fenekeden landoltál, és előrenéztél hogy mi döntött le, de bárcsak ne láttad volna.

Előtted egy sárkány fújt egy kis gőzt az orrlyukaiból, erősen rád meredve.

Visítva vészesen kezdtél hátrálni a hatalmas teremtménytől. Igaz könyvekben, meg a Trónok Harcában imádtad őket, de ez most itt van előtted, képes arra hogy porrá égessen.

Amíg a földön négykézláb másztál elfele a lénytől, annak a farka megállított téged ebben, és csak közelebb tolt magához.

"Addig nem mész el, míg vissza nem kapom a nyakláncom." Hallottál egy ismerős hangot, ami nem dobott fel eléggé.

"NEKED VAN EGY SÁRKÁNYOD?"

Vigyorgott, és a kezét kitartotta feléd, de nem azért hogy felsegítsen, hanem hogy elvegye ami nálad van.

A tárgyat közelebb húztad magadhoz. "Akkor." Sóhajtottál. "Ha nem vagy hajlandó segíteni, vigyél el a városba, hogy ott kapjak segítséget." Jelentetted ki, míg próbáltad megállítani a remegést a tested minden porcikájában.

A fiú lenézett rád, majd morgott és felült a sárkányára, míg az hagyta.

Te csöndben figyelted minden lépését, majd egy perc elteltével mérgesen rád meredt.

"Jössz vagy sem?"

"O várj." Álltál fel. "Azt akarod hogy... Üljek fel arra..?" Mutattál az állatra.

"Nem foglak a kibaszott karomban vinni."

"GYALOG?"

"Én tudom az utat nem te, seggfej. Örülj neki hogy elviszlek."

"Oké.. Umm.. Kedves tőled, de én nem fogom bírni azon az utazást.. A repülőket se bírom, vagy a buszokat, szóva-"

"Miket?" Vonta fel a szemöldökét. Hirtelen ötleted támadt.

"BIZONY ÉN A JÖVŐBŐL JÖTTEM!" Mondtad büszkén.

"Boszorka." Mondta egyszerűen míg leszállt a sárkányról.

"NEM VAGYOK BOSZORKÁ-" De a mondatod félbeszakadt, amikor felkapott téged a vállára, mint valami krumplizsákot, és rádobott a sárkányára.

Miután felült eléd, kapcsolt az agyad, és elkezdtél pánikolni. "VÁRJ VÁRJ VÁRJ KOMOLYAN MONDTAM LE FOGOK ESNI HOL VAN ITT A BIZTONSÁGI ÖV??"

De késő volt, érezted ahogy a lény alattatok emelkedni kezdett, és akaratlanul is kapaszkodni kezdtél a legközelebbi dologba, ami jelen esetben Bakugou volt.

"HÉ" Szólalt meg hirtelen, amikor érezte a karodat átkúszni az ő sajátjai alatt. "ENGEDJ EL"

Hátra fordult hogy lássa az arcod, és csak annyit látott, hogy levegőt alig mersz venni, a szemeid meg erősen csukva vannak.

"A boszorkány aki még sose lovagolt sárkányt. Mik vannak." Forgatta meg a szemeit, és előre fordult, hogy szemével kövesse merre mentek.