A vége fele, már lassan nem csak a boszorkányokról beszélgettetek, hanem magatokról is. A légkör meglepően nyugodtabb volt, mint eddig asszem valaha, és még jól is szórakoztál vele.

"Szóval azt mondod, te voltál az egyedüli aki nem ijedt meg, amikor Kirishima átváltozott?" Döntötted meg a fejed, míg Bakugou csak bólintott.

"Haru őszintén megakarta enni." Válaszolt, mire elkezdtél nevetni.

"D-Dehát???" Kérdeztél rá, de nehezen jöttek a szavak.

"Négy éves volt, és szó szerint... Mindent... Meg akart enni." Vigyorgott Katsuki, míg tovább mesélt.

"De édesek voltatoookk" Nevettél majd sóhajtottál.

"Neked nem voltak ilyen kis gyerekkori cimbijeid?" Folytatta a beszélgetést Bakugou, de csak megráztad a fejed.

"Hát, volt egy általános iskolás barátom, de suli után még vagy két hétig beszélgettünk, és utána semmi." Vontad meg a vállad, míg a fiú csak hümmögött.

"Nem csoda, hogy nem beszél már veled." Vigyorgott, míg ezt a kommentet oda szúrta, te pedig oldalba bökted.

"Ahogy elnézlek, úgy tűnik te élvezed a társaságom." Vontad fel az orrod, míg mentetek tovább. Persze tudtad a választ, miszerint 'Csak azért vagyok veled, mert nyaklánc így nyaklánc úgy' és tényleg, komolyan bűntudatod van miatta, de máshogy meg nem volt hajlandó segíteni.

"Jah, a boszorkányok után kevésbé vagy elviselhetetlen." Épp vissza akartál szólni, amikor is hirtelen megállt a fiú, és a fejét kezdte fogni. "Basszus, hirtelen fáj a fejem.." Morgott.

"AZÉRT ENNYIRE NEM VAGYOK IDEGESÍTŐ" Néztél rá mérgesen, de megrázta a fejét, és kissé beleszagolt a levegőbe.

"Túl közel jöttünk ehhez a szarhoz..." Motyogta, míg karon ragadt téged, és a másik irányba kezdett menni. "Ha közelebb mennénk, a hatása elkezdene hatni, és te is émelyegnél."

Egy kicsit össze voltál zavarodva, hogy miről beszél de mentél utána. Visszanéztél, és láttad hogy a fák között vörös köd lebeg, és leesett miről beszélt, majd se szó se beszéd követted.

Eközben Haru és Kirishima beszélgettek az erdő szélén, titeket várva.

A fiú vidáman hallgatta ahogy a lány meséli milyen nagyszerűen legyőzte a csúnya gonosz herceget, meg hogy majdnem le is szúrták őt.

Majd az emlegetett szamár is megérkezett, ezúttal kísérők nélkül.

"Oh, rólam beszélsz." Mondta kissé meglepetten, míg lemászott a lováról, és a lány emiatt megugrott és Kirishimaval együtt felálltak a fűből akár harcra készen. Pontosabban Haru. Kirishima próbálta nyugtatni a kedélyeket.

"Mit akarsz.." Nézett rá mérgesen a lány, míg Kiri csak nyugtatta őt aggódva.

"Először is bocsánatot kérni." Hajolt meg egy kicsit illedelmesen, mire Eijiro elengedhette Harut, mert megnyugodott. Nem várta volna, hogy bocsánatot akar kérni.

"Rendben, tovább." Morgott a lány, míg keresztbe tette a kezét.

"Köszönöm.." Mosolyodott el a fiú, majd újra beszélni kezdett. "Másodszor pedig, [Név]et keresem... Mondott egy nevet, amiről többet szeretnék megtudni."

"Hát nincs itt, szóval mehetsz is."

"Haruuu" Sírt Kirishima, mivel ő volt az egyedüli, aki nem akart senkibe se bele kötni, majd a fiúra nézett. "Umm... [Név] tényleg nincs itt, de ha minden igaz, akkor vissza fog jönni nem soká..." Mosolygott kínosan, majd egy hirtelen mozdulattal Haru arrébb tolta őt, hogy privátba tudjanak beszélni.

"Miért mondod el neki? Most itt fog maradni." Nézett rá nyafogva a lány.

"Bocsánatot kért nem?" Mosolygott Eijiro. "Nah meg, te is megtámadtad őt, szóval igazság szerint neked is bocsánatot kéne kérned." Nevetett kínosan. "És nem veled van dolga, hanem [Név]el, elég fontos lehet, ha ott hagyta az őreit.." Mutatott a fiú mögé, aki csak összezavarodottan megdöntötte a fejét.

Haru csak nézett a barátjára egy ideig, majd megforgatta a szemét, és egy hangosat morgott, majd visszafordult Shoutohoz.

"Megvárhatod itt velünk őt, de nem szeretnék hozzád szólni." Motyogta neki a lány, majd újra leült duzzogva.

Todoroki nézett rá egy ideig, majd egy apró mosoly jelent meg az arcán, és bólintott. "Rendben."

Kirishima leült Haru mellé egy mosollyal, vidáman.

"Nem értem miért vagy ennyire boldog." Élezte Bakugou kardját a lány.

"Lehet most szerzel egy új barátod!" Nevetett a fiú, míg lefeküdt a fűbe. "Nah meg, szerintem nyilvánvalóan örül, hogy megengedted."

"Nem érdekel annyira..." Motyogta a lány duzzogva, míg a fiú csak mosolygott rá.

"Szerinted hol hagytuk Haruékat?" Néztél körbe, míg Bakugou csak vállat vont.

"Ahogy Kirishimat ismerem, amint nem talál engem, kimegy az erdő szélére, szóval azt vegyük irányba." Mondta, míg vezette az utat.

"Woah... Mint a szabály, hogyha elhagyod a szüleid menj a bejárathoz." Néztél rá egy mosollyal.

"Ezt úgy mondod, mintha már hagytak volna el téged valahol." Jelentette ki, nem is nézve rád, ami most jól jött neked, mert az a kínos félrenézés bármit elárult volna.

Egy ideig kínos csönd volt köztetek, mivel Katsuki azzal volt elfoglalva hogy a kiutat keresse, egészen addig, míg lovasokat vettél észre a távolból.

"Hééé.. Az a fehér ló olyan mint ami Shoutonak volt." Mosolyogtál. "Akkor itt van a közelben?" Néztél körbe.

"Remélem nem, semmi kedvem sincs Ezüst Kanállal találkozni."

"Miért nem szeretitek őket?" Vontad fel a szemöldököd. "A boszikat még megértettem, hisz mondtad hogy azt hitted-"

"Már rájuk se haragszok." Szakított félbe hirtelen, és láttad ahogy a füle vége pirosodik. "Asszem... Igazad volt, vagy mi." Motyogta gyorsan el.

Kicsit benned ragadt a szó, majd hirtelen elvigyorodtál, és mellé siettél.

"Hát igen, asszem igazam volt." Dúdoltad vidáman.

"Téged is leváglak, nem csak a leveleket." Állított meg itt rögtön.