A lent lévő másik két alakot könnyen kikerülted a celládhoz közel lévő lépcsőnek hála, amint Dabi valami fura módon elfelejtett említeni, és boldogan röhögött amíg te ott szenvedtél hogy hogyan kéne elkerülnöd a két férfit.

Igazság szerint megkérdezted Dabit hogy nem akarna veled jönni, esetleg nem is tudom, segíteni, de csak visszautasított. Azt mondta jobban kikapna, ha veled menne, szóval inkább hagytad is. Nem akartad hogy miattad még nagyobb bajba kerüljön.

Amint a földszintre értél, a második emelethez vezető lépcsőt ki is szúrtad, ahogy az előtte lévő embert is.

Azaz... Nem mondanád embernek, inkább valami gyík.

Láttad ásítgatni, és láttad hogy szegény srác mindjárt kidől. Őszintén fogalmad sem volt, hogy mennyi lehet az idő jelenleg, csak annyit látsz, hogy kint világos van, és az ablakon át besüt.

A terv az volt, hogy oda dobsz valamit az ablakhoz, hogy eltereld vele a figyelmét, és oda menjen, szóval felkaptál valamit, ami a közeledben volt.

Jelen esetben egy doboz az asztalon.

Igazság szerint, most hogy körbe nézel, ez a ház túl családbarátnak néz ki, ahhoz képest hogy a pincében van egy cella.

Megbizonyosodtál róla, hogy a doboz üres, és eldobtad az ablak felé.

Míg repült egy gyors pillantást vetettél a gyík-férfi felé, és láttad hogy bealudt.

'BASSZUS EL TUDTAM VOLNA MENNI MELLETTE MÍG ALSZIK DE MÁR ELDOBTAM-' Akadtál ki magadban, majd egy hangos ablak törésre kicsit megugrottál.

Ennek hála a férfi kinyitotta a szemeit, és körbenézett fegyverrel a kezében.

"Toga, hogyha megint te vagy az, aki Mangevel ugrálókötelezik, esküszöm letépem a fejeteket." Ment a hang irányába, míg kaptad az esélyt és gyorsan felfutottál a lépcsőn.

Amint felértél, két szoba volt a folyosón előtted, és egy ablak. Nah a probléma itt az volt, hogy mindkét szobának az ajtaja nyitva volt, az egyikből hangok jöttek, és hogy az ablakhoz juss, el kell menned a két szoba között.

"Felelsz vagy mersz?" Hallottál egy lány hangot, kb veled egyidős lehetett, és egy kicsit meg is lepődtél rajta.

"Merek" Kezdett bele egy férfi hang. "MONDOM FELELEK" Ugrottál meg egy kicsit.

Szóval a bal oldali szobában vannak, míg a jobb oldali szobában nem hallasz semmit, de az nem jelenti azt, hogy az is üres.

Igaz, hogy Dabi azt mondta neked, hogy csak két személy lesz a második emeleten, de nem biztos hogy hihetsz neki. Mondjuk a földszinttel kapcsolatban is igaza volt, és a krokodilon kívül senki más nem volt.

Lassan elkezdtél haladni az ablak felé, és a padlónak pont nyikorognia kellett.

És ennek hála az ágyon ülő szőke lány, és a nála idősebb férfi rád néztek.

"Hééé.." Mosolyodott el a lány, majd azzal felpattant az ágyról, te pedig lefagytál. "Neked nem szabadna itt lenned nem? Ahh tudtam hogy Dabira nem szabad bírni dolgokat." Nevetett.

"Ne szidd szegényt." Mondta a férfi mellette, majd megrázta az öklét. "Halál Dabira" Mondta mérgesen, de nem is időztél tovább, gyorsan befutottál a másik szobába, és bezártad magad után az ajtót. Szerencséd volt, hogy volt benne kulcs.

A szíved a torkodban dobogott, és kissé bekönnyeztél aggódva hogy mi fog történni veled. Hogy most itt elkapnak, hogy sose jutsz haza. Nem tudod Bakugounak se vissza adni a nyakláncot.

Hirtelen dörömböléseket kezdtél el hallani az ajtón, majd hirtelen valaki átszúrta azt egy késsel, aminek hála majdnem össze estél. Hirtelen Ragyogás hangulatod lett.

Próbáltál nyugodt maradni, és körbe nézni a szobában valami után, ami segíthet neked, és akkor megláttad.

Egy ablak.

Gyorsan mielőtt még betörték volna az ajtót minden erőddel próbáltad kinyitni a kiutat, és amint sikerült, elkezdtél kimászni rajta.

Oké, most a párkányon vagy, hogyan tovább. A probléma az, hogy Dabi valószínűleg arról az ablakról beszélt, amit először megláttál, te pedig a szoba ablakba vagy. Ami azt jelenti hogy egy darab fa sincs olyan közel, hogy képes legyél ráugrani.

Pontosabban volt egy közeli fa, de az nem érdemes megkockáztatni.

És ilyenkor támadt egy nAgYsZerŰ ötleted. Gyorsan letekerted a kezedről a kötést, amit még Haru kötött be neked a faluban, majd  megnézted, hogy vajon elbírja-e a súlyodat, és rádobtad a fa egyik erősnek kinéző ágára.

Lassan elrugaszkodtál, és most jelenleg ott tartasz, hogy a faágon lógsz, míg a kötés tart téged.

Valahogy nem érzed úgy, hogy ezzel előrébb kerültél volna bármihez is.

Hirtelen a közelbe hallani kezdtél egy lovat, vagy akár többet. Egyből arra következtettél, hogy Alex az, és kissé felvillanyozódtál.

Nah de, ha most segítségért kiáltasz, akkor bentről is tuti mindenki meghallja, és annak nem lenne jó vége. Meg kell várnod, hogy valaki ideérjen.

De ajaj a kötés kezdett szakadni, ami miatt elkezdtél megint pánikolni.

Hirtelen megláttál alattad egy lovat, és rajta egy fiút.

"H-Hé um.." Szóltál neki, kissé halkan, attól félve hogy nem hall téged, de szerencsédre láttad felnézni, és kikerekedni a szemeit. Ha nem lennél ilyen helyzetben biztos nevettél volna, de helyette csak egy kínos mosolyt nyomtál neki. "Hé um.. Tudom ez egy kicsit fura, de umm.. Elég rossz helyzetbe vagyok, és jól jönne, hogyha uh.. Ide hoznád a lovad vagy elkapnál vagy valami-" Kezded el magyarázni, míg ő csak nézett rád csöndben.

"És mit keresel ott..?" Kérdezte végül, meglepően nyugodtan, és épp amikor kiakartad nyitni a szádat, hallottad bentről ahogy az ajtót kinyitják, és látod belépni a lányt és a férfit a szobába, utánad keresve.

És ami még rosszabb érezted ahogy a kötésed tovább szakad.

"Figyi figyi figyi tényleg nincs sok időm, elmagyarázom amint lejutottam esküszöm de komo-" Folytattad a magyarázkodást, majd érezted ahogy a kötés elszakad, és zuhansz.

Becsuktad a szemed, és vártad hogy földet érj, és érezd ahogy valamid eltörik, de helyette valaki elkapott.

Kinyitottad félve az egyik szemed, és elmosolyodtál vidáman amikor megláttad a fiút a lóról téged fogni.

"Ahh én szőke hercegem.." Sírtál neki vidáman, míg lemásztál a karjaiból.

"Huh?" Nézett rád összezavarodottan a fiú. "Nem vagyok szőke.." Fogta meg a saját haját egy kicsit.

"Huh? Oh tudom ez csak egy szófordula-" Kezdted magyarázni megint, majd megálltál egy percre. "Várj csak ennyivel volt bajod?" Néztél rá furcsállva.

"Hát.. A többi igaz volt.." Motyogta, míg felvonta az egyik szemöldökét.

Ooohh.. Most hogy jobban megnézed tényleg hercegnek néz ki.

"Nem úgy mint az a másik.." Gondolkodtál hangosan, aminek hála csak bámult rád, és megráztad a fejed. "Semmi semmi de.. Um... Először el tudnánk menni ennek a háznak a közeléből..?" Kérdezted aggódva, hogyha nem hajlandó segíteni, akkor muszáj leszel egyedül menned.

A fiú bólintott, és fel invitált a lovára, amire szívesen felültél, és elindult.

"Amíg nem tudom ki vagy, nem tudom megnyugtatni az őröket hogy ne bántsanak, szóval jobb lenne ha elmesélnéd a történeted." Tájékoztatott téged, aminek hála erősen elkezdtél bólogatni, és mesélni kezdtél.