"Biztos csak előre ment." Morogta Bakugou, míg összeszedte a sátradat.

"De... Menne ő egyedül?" Kérdezve aggódva Kiri, míg Haru csak egyetértően bólintott.

"Úgy értem, szerintem egy lépést se tenne nélkülünk.." Ült le a földre a lány.

"Szerintem meg ellopta a nyakláncom, és elhúzott." Mondta mérgesen Katsuki.

"Oké, de mitől van ilyen rossz kedved" Nézett rá egy sóhajjal Kirishima. "Amúgy is te voltál az, aki utoljára látta. Bement egyáltalán este a sátrába?" Kérdezett rá, karba tett kézzel.

Bakugou egy kicsit visszagondolt, mi is volt pontosan tegnap este, majd hirtelen a hangod kezdett el víz hangzani a fejében.

'"H-HÁT JÓ, ÉN A-ADDIG KINT LESZEK, MÍG KI NEM JÖSSZ HOGY MEGBESZÉLJÜk-" ' Hallotta folyamatosan, aminek hála a feje is elkezdett fájni. Nem valami téged üvölteni hallani folyton.

"uGGHHHH" Ült le mérgesen, pakolni a táskáját, és kivette a kardját, míg a másik két személy csak nézte őt. "Biztos besértődött vagy nem tudom, és elment egyedül. De az az életképtelen a faluban is képes eltévedni, nem hogy az erdőben teli vörös köddel meg boszorkányokkal meg minden hülyeséggel." Magyarázta, majd újra felpattant és elkezdett menni.

Haru és Eijiro csak bólintott, és elpakoltak gyorsan ők is, és elkezdtek menni Katsuki után.

"Nem gondoltam volna, hogy aggódsz érte." Dorombolt mellette Kirishima, míg Haru csak egy vigyorral bólintott.

"Nála van a nyakláncom." Mondta egyszerűen, rájuk sem nézve.

"Igaz is..." Halkult el a másik kettő, míg Haru csak vonszolta maga után a lovat.

Te azonban, arra keltél fel, hogy csöpögő hangot hallasz, ami már zavart, de amint kinyitottad a szemed, és láttad hogy nem az ég van feletted, hanem valami piszkos plafon, amilyen gyorsan csak lehet felültél.

Azaz lehet gyorsabban ment volna, ha nem lett volna lekötözve a kezed valami olcsó kis kötéllel.

Kezdtél egy kicsit kiakadni, és aggódni, mivel fogalmad se volt hol vagy.

"Szerinted mennyibe kerülhet?" Hallottál egy rekedt férfi hangot, a folyosóról, amitől téged rácsok választottak el.

"Nem tudom, elég értékesnek néz ki. Biztos megveszik majd valamennyiért." Hallottál egy másikat, ennek kissé mélyebb hangja volt.

Kicsit elgondolkodtál hogy miről beszélhetnek, amikor leesett hogy a zsebed üres.

Basszus a nyaklánc...

Nem várhatod mindig, hogy Bakugouék jöjjenek és megmentsenek, főleg azok után, hogy úgymond tegnap elég rendesen összevesztél Katsukival. Valamit elég gyorsan ki kell találnod, de a legfontosabb az, hogy ne pánikolj.

Mély levegőt vettél, és hátra dőltél a falnak. Ami kicsit kényelmetlen volt, mert a fal nem egyenletes.

Kicsit elmosolyodtál, ezzel meg is van a kijáratod. Lassan elkezdted rajta dörzsölni a csuklódon lévő kötelet, hogy idővel szépen elmorzsolódjon.

"Nem tudnád halkabban?" Hallottad a cellád előtt, egy egész közeli hangot, ami miatt megugrottál. "Meg kell mondjam, igazán okos tőled, hogy megszabadulsz a kötéltől." Vigyorodott rád egy vörös hajú fiú, kék szemekkel.

"U-Um..." Vettél mély levegőket, hogy nyugodt maradj, vagy legalább nyugodtak tűnj.

"De mikor akartad használni? A rácsok még itt vannak." Mutogatott rá.

"....Amikor mondjuk bejössz." Ismerted be, mivel már semmi értelme nem volt ennek a tervnek, de a dörzsölést nem hagytad abba, mert be kell hogy valld, a kötél baromi kényelmetlen volt.

"Hmmm~ Elég intelligens." Mosolygott rád, majd leült a cella elé, és elkezdett játszani egy nyaklánccal. A NYAKLÁNCCAL.

"Azt-" Kezdtél bele halkan, majd emlékeztetted magad hogy muszáj erősnek mutatkoznod, szóval egy kicsit magabiztosabban folytattad. "Kérem vissza. Fontos nekem."

"Tudod mit? Visszakaphatod." Vágta rá, egy unalmas arccal. "Semmi kedvem már ezt csinálni. Nah meg az arcod nagyon sajnálatra méltó." Vigyorodott el, aminek hála elkönyvelted egy bunkónak.

"Ezt... Nem értem?" Néztél rá furán, majd érezted hogy a kötél megadja magát, és leesik a csuklóidról, majd megdörzsölted azokat hogy enyhítsd a fájdalmat.

"Elengedlek, sőt ezeket is vissza kapod." Nyitotta ki a cellád ajtaját. "Már ha a többieken is át tudsz jutni." Mosolygott rád. "Ők azért már nem olyanok mint én. Sokkal nagyobb embereket képzelj el."

Még mindig furcsának tartottad ezt az egész helyzetet, majd felálltál, és megközelítetted a férfit, majd a nyaklánc felé nyúltál, de ő azt elhúzta előled.

"Még valami." Nézett rád, ismét azzal az unott arccal. De most hogy jobban láttad az arcát, a besütő napfény miatt, láttad hogy tele van sebekkel. "Kérlek add át üdvözletem Todoroki hercegnek." Dalolta vidáman, majd átadta neked a nyakláncot. "Dabi üzeni. De ha azt mondod Touya lehet jobban fogja tudni."

Ugyan fogalmad sem volt, ki az a Todoroki, de bizonytalanul bólintottál, és a folyosóra kinéztél, hogy lásd kik vannak még ott.

"Ha segítség kéne, én azt mondom használd a második emeleti ablakot. Ha onnan sikeresen átugrasz a fára, akkor szabad vagy." Tette keresztbe a kezeit, és magyarázott. "Jelenleg a pincében vagyunk. Két ember van itt rajtam kívül, egy a földszinten, és kettő a másodikon." Mutatott fel.

"Komolyan nem értem.." Néztél vissza rá. "Miért segítesz nekem?" Döntötted meg a fejed.

"A dolgok kezdenek unalmasak lenni itt, érdekel milyen fogócskát játszol Handy-mannel." Vigyorgott gonoszan, aminek hála te megforgattad a szemeid, és elindultál a folyosón mindent megtéve hogy kikerüld a másik két alakot.

"Shouto herceg, kérlek ön azt a részét nézze át az erdőnek." Hallotta a fiú a mögötte lévő lovon az egyik katonát, akit az apja küldött vele, a szokásos vadászatra.

A fiú csak egy kicsit bólintott, és elindult a számára kijelölt helyre, míg mögötte jött két másik katona. Csak nem hagyhatják a herceget egyedül.

"AHJ KÉRLEK ALEX VISELKEDJ MÁR" Sírt Haru, míg próbált felülni a lóra, amin már Kirishima rajta volt.

"Tényleg nem kedvel téged..." Sóhajtott a fiú egy kényelmetlen mosollyal, míg felsegítette a lányt, és a lány csak morgott.

Katsuki csak jobbra-balra nézett, keresve bármi nyomot, ami után elindulhat, hogy merre mentél, vagy esetleg merre vittek téged.

"Hé Bakugou, nincs itt valahol annak a nemesnek a háza?" Nézett körbe Kirishima is, amire Bakugou felkapta a fejét.

"De..." Morogta. Pontosan tudta, hogy azt a házat már réges-rég nem használják, és lassan már lebontani kell. Sokszor darabok esnek ki belőle. Régi ház.

"Nem tudnánk sietni..?" Nyafogott Haru, míg kapaszkodott a lóba. "Utálom ezt az erdőt.." Suttogta, míg Kirishima csak megnyugtatóan simogatta a hátát.

"Amint meglesz [Név] megyünk tovább, és nem kell itt lenni többé." Mosolygott rá, és folytatták a keresést.