"Oké pihen-"

"IGEN PIHENŐ" Szakítottad félbe Bakugou furcsán nyugodt kijelentését, azzal, hogy lefeküdtél a földre.

"WOHOOO" Csatlakozott hozzád Kirishima. "AAAHHH VÉGRE NYÚJTÓZKODHATOK" Sóhajtott, míg meg is tette azt amire várt, te pedig csak egy mosollyal figyelted őt, majd azzal felültél.

"Ne haragudj Kirishima, de egyszerűen rettegek tőled." Nevettél kényelmetlenül, mire ő is felült.

"Nekem mondod! " Recsegtette ki a hátát. "KÉPZELD EL A KIS KIRISHIMA EIJIROT RANDOM MÁSZKÁLNI A RÉTEN EGYSZER CSAK JAJ NE VALAMI CUCCÁ VÁLTOZOTT" Kezdte el a meséjét, amitől nevetni kezdtél.

"Tényleg így történt?" Kuncogtál, míg vidáman bólintott.

"Befejeztétek a flörtöt?" Morgott Bakugou, míg kipakolta a táskából az ételeket és elkezdett enni. Amikor észre vette hogy rá figyeltek, újra beszélni kezdett. "Itt megvárjuk Harut hogy ide érjen, ami azzal a gyökér lóval eltelhet egy ideig, aztán bemegyünk az erdőbe. Kirishima pedig az ember formájába." Nyammogott míg leült a fűbe elétek.

"Vettem!" Mosolygott vidáman melletted a fiú, mire te újra lefeküdtél, ezzel elérve hogy a vörös hajú rád nézzen. "Hé, [Név] jól vagy?" Bökte meg az oldalad.

"Hmm.. Csak azt néztem.." Hümmögtél, míg a szemeid nem hagyták el az eget. "Hogy itt kevés felhő van." Jelentetted ki, majd felültél egy mosollyal. "Ez szerintem nagyon szép."

Hűha szinte ragyogtál.

Katuski megette az utolsó falatot amit akart, bármi is volt az, majd rád nézett. "Ne aggódj, ez az erdőben változik."

"Huh?" Vontad fel a szemöldököd. "Ezt annyira nem értem."

Bakugou sóhajtott, majd felállt és rád bólintott, hogy kövesd őt. Vállat vontál és így is tettél.

Igaz a pihenő, ami jobban mondva csak várás volt, az erdő szélén volt, a réten. Szóval amikor Bakugou közelített az erdőhöz kicsit pánikolni kezdtél.

"Umm.. Nem várjuk meg Harut?" Kérdezted tőle.

"De, csak mutatok valamit." Mondta egyszerűen, majd kissé beljebb ment az erdőben. "Gyere ide."

Bizonytalanul követted őt, és amikor mellette álltál furcsállva néztél rá. Mutatóujjával felmutatott, jelezve, hogy nézz fel az égre.

"Nem fogom látni az eget a sok fa mia-" Kezdtél bele szem forgatva, de amikor felnéztél láttad hogy hatalmas felhők lettek. "Mi történt?" Néztél rá zavartan, majd Kirishimara aki még a réten volt, és vidáman integetett nektek a napsütésben.

"A legtöbb erdő ilyen, nem valami vidám helyek csak ha tudod hol kell keresni." Ment ki az erdőből, vissza a barátja mellé, míg te játszottál egy kicsit az eget nézve, ki-be mászkálva a fák közé, majd követted.

"EGYSZERŰEN UTÁLLAK" Hallottatok egy ismerős hangot a távolból. "HOGY LEHET AZ HOGY AZ ÚT FELÉIG JÓL JÖSSZ AZTÁN MEG MEGIJEDSZ EGY DARÁZSTÓL" Láttátok lassan közeledni Harut a lóval veszekedve.

"ÚGY ÉRTEM oké." Nyugodott le egy kicsit. "A darazsak gázok, én is félek tőlük." Motyogta. "DE TE EGY LÓ VAGY TE UM?? DARAZSAT ESZEL???" Bizonytalanodott el, mire láttad Katsukit összepakolni, és Kirishimat is felállni a fűből.

A ló válaszul csak egy nyerítést adott, majd azzal oda futott hozzátok. Haru csak mérgesen morgott, majd követte.

"Pihenőt tartsunk." Feküdt le a földre mérgesen, míg a ló erősen bámult téged. Kényelmetlenül érezve magad inkább a lány mellé ültél.

"Ugghh.." Duzzogott Katsuki, mivel a gyerek most pakolt össze, és lehuppant inkább ő is. "20 percet kapsz."

"OOHH HÉ BAKUGO FIGYU" Hallottátok a távolból Kirishimat mire mindenki oda fordult. Bakugou csak egy halk 'tch'-el válaszolt, majd azzal ismét felállt és oda ment a fiúhoz.

Gondoltad kiszúrtak valami kis lényt, mivel Bakugou előrántotta a kardját, Kirishima pedig random üvöltözött, néhol ijedtében néhol pedig hogy biztathassa. Néhol pedig csak úgy, mert olyan kedve volt.

"Nem kéne segítenünk nekik?" Kérdezted Harut aki boldogan tömte a fejét.

"Miért? Ahogy látom boldogulnak." Mondta teli szájjal és vett még egy szendvicset.

"O-Oh.."

Egy ideig vártatok, addig Haruval tartottatok egy kis teadélután szerűt, majd egy hatalmas robbanást hallottatok és közeledni kezdett felétek Katsuki és Kirishima valami zöld takonyban úszva.

"...Fúj." Mondtad egyhangúan Haruval.

"Igen uhh.." Kezdett bele Kiri. "Bakugou véletlen rossz karját vágta le a Gorbulagnak, ezért... Mint mind tanultuk és tudjuk az zöld váladékot termel, és felrobbantja magát a veszély miatt."

"UGH- CSAK ELFELEJTETTEM" Vakarta le magáról mérgesen a zöld cuccot Katsuki. "ÉPP MEGMENTETTEM A SEGGETEKET" Mondta mérgesen, és leült ismét a fűbe.

"Senki se mondott mást Bakugou." Vigyorgott mellette Kirishima.

"Te jöttél ki Pandóra szelencéjéből, vagy mi?" Vigyorogtál magadban, míg ettél tovább.

"Huh?" Nézett rád mindenki összezavartan.

"Um.. Görög mitológia." Vörösödtél el egy kicsit, amikor véletlen elő jött a kocka éned.

"MENŐ!" Pattant fel Haru. "Tengeren túlról!" Vigyorgott. "De mi az a Pandóra szelencéje?" Nézett rád.

"Inkább az a lényeg mi van benne." Suttogtad neki.

"Katsuki?" Döntötte meg a fejét.

"Dögvész. Igen." Vigyorogtál, míg lenyelted az utolsó falatot a szendvicsből, ami személy szerint jobb ha nem tudod mi volt benne.

"HÉ" Morgott rád Katsuki. "Mehetsz egyedül is, ha akarsz." Evett tovább.

"Mennék én.." Suttogtad, míg bámultad a földet.

Kirishima látván hogy a légkör kissé elkomolyodott, bedobta a szokásos mosolyát és melléd ült. "Nah de [Név] mesélnél nekem a világodról, míg itt pihengetünk?" Feküdt le melléd, lóbálva a lábát mint valami tinilány.

"KOMOLYAN?" Néztél rá megdöbbenve. Ő az első aki erre kért, ő pedig vidáman bólintott.

"HÁT AZ EGÉSZ OTT KEZDŐDÖTT AMIKOR A SZÜLEIM MEGSZÜLETTEK, ÉS AKKOR MÉG FEKETE FEHÉR VOLT MINDEN KÉPZELD!" Kezdtél el vidáman mesélni az otthonodról.