~Chaehee szemszög ~
Valami meleget érzek arcomon ami nem más mint a napsugár. De nem ettől kelek fel igazán hanem az ajtó nyitódásra.
-Bocsánat, nem akartalak felkelteni- pusmog Yixing. Egy fehér rövid ujjú felső van rajta, a lábait meg egy farmer takarja valamint egy papucsot visel.
-A Nap sugaraira ébredtem- aprót rántok vállamon azonban kiderült hogy nem volt valami jó ötlet, tekintve a kisebb fájdalomra ami belém nyilall. Az érzésre szorosan összehúztam a szemem mire ö is felfigyelt.
-Jól vagy?- lépet közelebb aggódva
-Persze, semmi baj- mosolyodom el, látszólag nem nyugtatja meg ám mégse szól semmit –Kicsit rosszul érzem magam amiatt hogy Baekhyunnak így kellett látnia- csúszik ki a számon gondolkodás nélkül várva  reakcióját ami abból áll, hogy csak érdeklődve néz, folytatom tovább. –Soha nem szerettük egymást szenvedni látni, és hogy ez megtörtént kicsit rosszul érint. Mindig a boldog pillanatokra akarok gondolni de ez mostanában nem akar sikerülni- meredek magam elé
-Tudom hogy rossz, de nincs miért búsnak lenned hiszen nem a te hibát- lágy hangon szólal meg ami némileg meg nyugtat
-Gondolom Chanyeol elmondta az igazat- suttogom alig hallhatóan azonban mivel csak ketten tartózkodunk a helyiségben, tisztán értette.
-Igen viszont a te döntésed mikor mondod el a bátyádnak. Ha egy jó tanácsot akarsz megfogadni, tedd minél hamarabb míg nem lesz túl késő- biztatóan szorítja meg kezem. Lecseréli a kötést valamint egy fájdalom csillapítót is kapok, de még mielőtt magamra hagyna megkérem egy dologra.
-Yixing kérhetek valamit?- hangomra megáll és felém fordul
-Persze, mi lenne az?
- Ide jöhet Yeri?- egyenesen szemeibe nézve teszem fel a kérdést. Nem arról van szó, hogy nem érzem magam itt jól csupán szeretnék hajat mosni, na meg hiányzik is.
-Bátyád mesélt róla, így természetesen jöhet de csak is ö- emeli fel fenyegetően ujját ami elég viccesre sikeredet ezért megengedek magamnak egy apró kuncogást.
-Esetleg beszélnél te vele, ha nem nagy kérés?- tördelni kezdem ujjaim zavaromban. Nem tudhatom hogyan fog reagálni, lehet itt hagy a francba vagy pont az ellenkezője, a lényeg hogy jelen pillanatban nem tudnék beszélni a legjobb barátnőmmel. Végül mosolyogva bólintott majd kiment a szobából pár percre de aztán eszembe jutott miszerint nincs meg a száma mivel nem adtam meg. Valószínűleg elkéri Baektol hiszen az övé megvan. Amíg kint beszélt bőven volt időm gondolkodni azon amit mondott. Talán mégse kellene elhallgatnom Baektol, hogy Taehyung volt viszont én nem vagyok olyan mint ö. Nem tudok ilyen könnyen lemondani róla főleg, hogy kedvelem, ezen felül nem tudok rá haragudni teljes szívemből. Igen fáj, pokolian fáj és a történtek után nem tudok úgy bízni benne mint előtte, mégiscsak kedvelem a francba is. És akkor ott van Chanyeol is. Nem értem miért nem mondta el az igazat, láttam rajta mennyire tartotta vissza magát, mégis hazudott. Úgy érzem beszélnem kell erről vele, ám nem most, először magamban kell tisztáznom a dolgokat aztán megosztani másokkal is. Később Yixing tudtomra adta miszerint Yeri úton van és hogy készüljek fel egy kiadós beszélgetésre. Hát igen, ez várható volt. Amint meg érkezett barátnőm azonnal a nyakamba ugrott, persze csak óvatosan majd egy nem túl rövid ölelgető sírós pillanatok elteltével, elmondta mennyire hiányoztam és aggódót. Erősen koncentrálva hajtottam össze Chanyeoltol kapott felsőt, hogy ne legyen gyűrőt miután Yeri segített a fürdésben. Nem volt már rá szükségem mivel barátnőm hozott egy két dolgot, bár szívesen viseltem volna még egy kis ideig. Jól éreztem magam a felsőben hiába volt vagy tízszer nagyobb, nem érdekelt mert kényelmes. Mivel még Chanyeol aludt a nappaliban kénytelen voltam felkelteni. Kicsit megböktem a karját, azonban a sokadik próbálkozásom után sem akart felkelni,  nagy levegőt vettem majd gyengéden végig simítottam nyugodt arcán. Először aranyosan összeráncolta szemöldökét majd kipattantak szemei.
-Jó reggelt- mosolyodtam el reggeli álmos valóján. Egy kis gyerekhez tudom hasonlítani ahogy dörzsöli szemeit, remélve nem lesz már álmos.
-Neked is- motyogja rekedt hangon
-Tessék a felsőd, köszönöm- nyújtom át neki a ruha darabot amit ugyan meglepetten de elvesz. Egymáshoz érnek az ujjaink ami egy felettébb érdekes reakciót hozz ki belőlem. Szívem hevesebben kezd el verni, tenyerem izzadni kezd, a bőröm pedig felforrósodót ott ahol érintkeztek ujjbegyeink. Mi lehet ez az érzés?