~Chanyeol szemszög ~
-Ezt látnod kell Chanyeol- hallom meg Yixing hangját a nappaliból így gyorsan oda megyek. A kanapén ülnek és a laptopon néznek valamit- Olvasd el- tolja elém a gépet amin az a bizonyos cikk van. Nem hiszem el, hogy tud igy hazudni? Teljesen felháborít, még hogy leütötték és valószínűleg akkor rabolták el Chaeheet.
-Mit tegyünk?- Lay töri meg a csendet
-Néz utána Kyungsoo- adom tudtára mit szeretnék
-Kim Taehyungnak?- fordul felém érdeklődve mire egy nagyot sóhajtok
-Persze hogy neki. Tudni akarom milyen ember- nem várom meg válaszát helyette elindulok a szobámba ahol Chaehee a telefont bámulja, ami szüntelenül csörög. Mi lett vele? Az előbb meg szinte semmi baja nem volt.
-Semmi baj- szólalok meg halkan- Gyere feküdj le az ágyra, biztos kényelmetlen itt ülnöd- észre vettem könnyes szemeit, a következő cselekedetem még saját magamat is meglepett nemhogy öt. Gyengéden fontam köré karjaim egy ölelésbe vonva. Ösztönösen hajtotta fejét vállamra, amit egy hümmögéssel jutalmaztam. -Nem veszed fel?- pillantok rá válaszként nemlegesen rázza fejét –Rendben akkor viszont gyere, mert pihened kell- felemelem majd óvatosan az ágyra helyezem betakarva törékeny testét.
-Írtak az eltűnésedről egy cikket- úgy gondolom joga van tudni róla nehogy meglepetésként érje mikor haza megy, és megkérdezik a részleteket.
-Valóban? És mit?- kíváncsian nézet szemeimbe
-Leginkább az üzletről és hogy valószínűleg elraboltak, de van itt még valami- feszengve helyeztem magam kényelemben az ágyam szélére
-Hát persze most is az üzlet fontosabb- morogta orra alatt majd fürkészni kezdet miszerint folytassam
-Nem mondhatod el hol találtam rád, különben kisebb bajba kerülünk. Tudod az az épület egy nem rég elhagyatott katonai bázis és ha kiderül, hogy ott találtam rád akár bíróságra is visznek, mivel tilos a civil személyek ott tartózkodása- rosszul érzem magam amiért hazudnom kell neki viszont nincs más választásom, az ö érdekében teszem. Egyenlőre nem tudhat az igazságról.
-De hát nem is voltam bent- csodálkozik
-Ezt mi tudjuk de ők nem. Biztosan gyanakodni fognak amint összerakták a történteket, de ne aggódj nem lesz semmi baj. Vigyázok rád azonban ehhez az kell hogy együtt működj velem, mert hidd el ha elmondod hol találtam rád, nagy valószínűséggel bajban leszek- és még nem is áll messze az igazságtól. Mikor először kerültem a csapatba volt barátnőm valahogy kiderítette az igazi munkám. Nem is kell mondjam milyen bajba kevert, persze csak mi tudtunk róla ezáltal nem volt olyan vészes a dolog. Szerencsére Suhonak sikerült rávennie, hogy tartja a száját, azonban a büntetést nem úsztam meg. Szó szerint lelket is kiverte belőlem, nem túlzok ha azt állítom, egy hétig szinte lábra se tudtam állni.
-Ígérem tartom a szám- mosolyodott el mitől megkönnyebbültem. Valami okból kifolyólag könnyen megbízom benne – Csak egy valamit kérek, a bátyámnak had mondjam el. Feltétel nélkül meg lehet bízni benne, nem fogja senkinek elmondani, ezt biztosra veszem- komolyan mondta bizonyítva igazát
-Rendben. De előtte tudnom kell mit történt- sóhajtottam gondterhelten. Na nem azért mert nem bízom hyungban, csupán tudom annak a szegény Taehyungnak nemsokára vége, ha Chaehee úgy dönt elmondja neki a történteket.
~Chaehee szemszög ~
Nagyon meglepett Chanyeol tette és az amit mondott szinte képtelen vagyok teljesen felfogni. Ennek ellenére egy szót se fogok szólni senkinek, hiszen mégis ö mentet meg, ennyit bőven megérdemel.
-Együtt mentem Kim Taehyunggal a megbeszélésre, viszont a haza vezető úton nagyon furcsán viselkedett. Üzenetet szeretem volna küldeni barátnőmnek, de ezt ö észre vette és a második próbálkozásomnál elvette a telefonom- nyelek egy nagyon hogy ne sírjam el magam és folytatni tudjam- Nem tudom mikor értünk oda de amint kiszállt a kocsiból, gondolkodás nélkül szaladtam el. Ugyan egy ujjal sem ért hozzám, az a tudat hogy csak a pénzért volt a barátom, nem lehet leírni- lassan eredtek el könnyeim. Mindig is utáltam gyengének mutatni magam mások előtt, viszont most nem tudtam parancsolni érzéseimnek, és valamiért előtte nem is szégyellem.
-Hogyan sikerült elmenekülnöd?- érintette meg karom ami kissé lenyugtatott
-Felpofoztam mire ö meglepődött, ezt kihasználva újra futásnak eredtem, és tulajdonképpen innen már te is tudod. Köszönöm, hogy megmentettél- mosolyodtam el hálásan amit viszonozott. A telefon ismét csörögni kezdet,  nem tétovázva Chanyeol fel vette. Meg kérte Baekhyunt, hogy ha van valaki mellette hagyja el a helyiséget és ne szóljon senkinek. Elmondott neki mindent kihagyva a Taehyungal való történéseket, amiért ismételten  borzasztó hálás vagyok neki. Viszont ez azt jelenti, nekem kell elmagyaráznom ami nagyon az ellenemre van, de hát mit tehetnék. Részletesen magyarázza el hova kell jönnie utána  karjaiba vesz akár egy játék babát, és a nappaliba visz.
-Magamtól is tudok menni- dünnyögőm orrom alatt
-Az lehet, de ha nem vigyázok rád kelőképen, bátyád biztos kinyír- óvatosan a kanapéra ültet majd ö is helyet foglal mellettem. Amíg várakoztunk Baekhyunra, elkezdtünk beszélgetni és idő közben sikerült Kyungsooval jobban megismerkednem. Valóban nem rossz ember sőt nagyon is aranyos viszont ahogy néz, kiszaladnék a világból. Még apa se ilyen félelmetes mint ö. Annyira jó hangulat alakult ki köztünk, hogy észre se vettem mikor érkezett meg testvérem, csakhogy aggódva méreget. Hirtelen felálltam mitől kissé meg is szédültem, nem foglalkozva vele öleltem magamhoz Baekhyunt.
-Úgy féltettelek- motyogva hajamba mire könnyeim útnak eredtek. Ebben a pillanatban minden rosszat elfeledtem, nem számít mi lesz holnap vagy az után csak az, hogy Baek itt van és tudom örökké szeretni és vigyázni fog rám, ahogy én is. Kicsit eltávolodott tőlem, könnyeim letörölve fogta meg kezem.
-Sajnálom, ott kellett volna legyek én is akkor nem történt volna ez- suttogja
-Mi?- értetlenül álok előtte hisz Taehyung tette ezt velem, és nem hiszem, másképp cselekedet volna ha ö is velünk tartott volna
-A támadás. Taehyung szerint megtámadtak és elraboltak- összezavarodottan pislogtam rá. Tényleg Chanyeol mondta mi áll a cikkben. Így már mindent értek, képes volt ezt hazudni azok után amit tett, bár mit is vártam el tőle.