~ Chaehee szemszög ~
Én keltem fel először. Nem tudom pontosan mi történt tegnap. Tisztán emlékszem arra, hogy Yixing bevarrta a sebet mivel túl mély volt, és arra is hogy kaptam még egy infúziót, de a többire nem. Fel akartam ülni azonban valami megakadályozott, pontosabban valaki. Oldalra fordítottam fejem, azonnal észre vettem az alvó Chanyeol, bár arcát nem láttam biztos voltam benne hogy ö az, hiszen neki vannak ilyen édesen elálló fülei. A kezem fogta, fejét pedig közvetlenül kezem mellett pihent. Így aludt volna? Nagyon kényelmetlen lehet, ezért nem is próbáltam felülni, had pihenjen még. Az ajtó halkan nyílt ki, mire oda kaptam a fejem. Yixing mosolyogva vizslatott minket, intettem neki miszerint csendben mert Chanyeol még alszik. Válaszként csak bólintott majd halkan mellém lépet, előtte viszont betakarta az óriást. Vajon milyen kapcsolat van köztük? Barátok vagy esetleg testvérek? Nem hiszem, hisz Yixing kínai viszont féltestvérek még lehetnek.
-Hogy érzed magad?- suttogja nehogy felkeljen megmentőm
-Mint akin átment egy kamion
-Jobban leszel- mosolyodik el láthatóvá téve gödröcskéit, amit eddig észre se vettem.
-Mi történt tegnap? Arra még emlékszem hogy bevarrtad a sebet meg hogy kicserélted az infúziót- kérdezem érdeklődve mégis szégyellem magam.
-Nem emlékszel igaz?- nemlegesen ráztam meg a fejem, mire aprót sóhajtott –Nézz csak ide. Hány ujjat látsz?- mutat fel hármat
-Három- válaszolom
-Próbáld követni a fényt- kezdi el mozgatni a pupilla vizsgáló lámpát- Ez nagyon jó. Fáj a fejed?- mosolyodik el mivel nem talált semmi furcsát, legalábbis eddig nem.
-Egy kicsit-húzom el a szám, soha nem bírtam a fej fájást –Mi történt tegnap?- ismétlem reménykedve ezúttal választ is kapok
-Rémálmod volt, nem tudtunk lenyugtatni ezért nyugtatót kaptál- tette el a használt eszközöket.
-Elnézést, ha gondot okoztam- suttogtam szégyenlősen. Nem igaz hogy ez történik velem, a barátom akiben feltétel nélkül megbíztam és nem mellesleg kedveltem is, átvert a pénz miatt. De ha ez nem lenne elég még nekik is gondot okozok. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Ne tőlem kérj elnézést, hanem Chanyeoltol- biccent a mellettem alvó férfira – Én már meg vagyok szokva az ilyesmivel, viszont még nem láttam ilyen tehetetlenek Chanyeol
-Meg köszönöm amint felkelt de Yixing?- pillantottam óvatosan az említettre mire az kíváncsian fordul felém- Feltennéd az ágyra, hogy rendesen tudjon aludni?- feszengve teszem fel a kérdést, mi van ha kinevet?
-Nincs rá szükség. Aludt már sokkal nehezebb helyzetben- legyint egyet ám engem cseppet sem nyugtat meg. Mivel nincs más választásom előveszem a kiskutya nézést aminek senki nem tud ellenállni, remélem ö se. Egy ideig kitartóan nézünk egymás szemeiben, de aztán nagy sóhajt után megadja magát Yixing.
-Rendben, rendben csak kérlek többet ne néz így rám- szúrósan összehúzza egy másodpercre a szemöldökeit, de szinte azonnal átvált mosolygósra. Kérésemre engem a dolgozó asztalhoz visz, óvatosan a székre ültetve és még egy takarót is rám terít, aztán Chanyeolt fekteti az ágyra. Meglepően könnyen emeli fel, mivel látszólag a kínai alacsonyabb mégsem okoz neki gondot az óriás szállítása. Gyengéden betakarja akár egy anya gyermekét.
-Biztos jó lesz ez így? Ezeket vedd be- ad a kezembe három gyógyszert amit bár undorodva de beveszek
-Teljesen biztos, nem érezném jól magam, ha hagynám olyan kényelmetlenül aludni- húzom el a szám a megmentőmre nézve.
-Mikor felkel Chanyeol, mond meg neki, hogy a nappaliban várom- biccentettem miszerint értem aztán az orvos ki is ment. Ezek után ismét Chanyeolra emeltem tekintetem. Sokkal nyugodtabban néz ki, egész nap tudnám bámulni alvó lényét. De mit beszélek? Nem gondolhatok ilyet egy idegenről, még ha meg is mentett. Ki tudja milyen valójában, bár akkor nem segítene valamint akármit tehetett volna már velem. Óvatosan érintem meg a varratot, de ekkor valamire felfigyelek, mégpedig más ruhában vagyok. Egy fehér rövid ujjú felső és egy térdnadrág ami majdnem a bokámig ér le. Ki öltöztetett át és mikor? Eddig miért nem vettem észre? Ijedten kaptam a felsőhöz, megrémisztett a tudat, hogy két idegen férfi láthatott meztelenül. Lassan a felső alá néztem majd megkönnyebbülten szusszantottam fel. A melltartó rajtam van, ami azt jelenti csak félmeztelenül láttak. Ugyan nem nyugtat meg teljesen, de sokkal jobb mintha egyetlen egy ruha nélkül láttak volna. Hirtelen Baekhyun jutott eszembe. Valón most mit csinálhat? Aggódik értem netalán keres? Buta kérdés, persze hogy keres hiszen a széltől is félt. És Taehyunggal mi van? Kíváncsi vagyok mit hazudott a többieknek, biztosra veszem hogy Baek nem hisz neki, de ezt nem mondhatom el biztosan a többiekről. Amint felkel Chanyeol kérek egy telefont, és felhívom bátyám, feltehetően halálra aggódja magát. El tudom képzelni ahogy dühöngve fel alá mászkál a házban. A gondolkodásom egy ajtó szakítja félbe amin egy idegen férfi lép be. Nem túl magas, meglehetősen alacsony férfi. Fekete haja van, sötét ijesztő szemekkel vizslat mintha bármelyik másodpercben nekem ugrana, ennek ellenére igen szép arca van. Bőre selymesnek látszik, dús már-már szív alakú ajkai, viszonylag aranyosa teszi egyébként ijesztő lényét. Az ajtót bezárva indul felém.
-Hol van Chanyeol?- teszi fel a nem várt kérdést –És miért vagy itt?
-Csöndben, ne beszéljen hangosan mert alszik- erőt véve magamon válaszolok a szoba tulajdonos irányába mutatva
-Tegez nyugodtan, nem vagyok ám olyan idős- ez alkalommal suttogva beszél. Lehet nem is olyan rossz mint mutatja magát. Lassan Chanyeolhoz megy majd elkezdi pöckölni az orrát. Nem sokkal később kinyitja szemét azonban arra nem számított, hogy az idegen ott lesz így ijedten hátra eset, mire hangosan nevetni kezdtem. Bosszankodva szedi össze magát az óriás.
-Mi a fene van veled?- morgolódik szinte magának
-Ne aludj sokat- morogja
~ Chanyeol szemszög ~
Gúnyosan nézek Kyungsoora, jobban szeretem mikor morcos mert mint például most is én vagyok az áldozat. De amúgy hogy kerül ide? Mondtam Laynek, hogy ne szóljon senkinek, erre Kyungsoo ébreszt fel. Tekintetem a dolgozó asztalomra tévedt ahol Chaehee édesen nevet rajtunk.
-Mit keresel az asztalnál?- lépek mellé mosolyogva
-Yixinget kértem meg, hogy hozzon ide mivel elég furcsa pozícióban aludtál- húzta el a száját
-Jobban vagy?- a tegnap elégé megrémisztett. Annak ellenére hogy van egy nővérem, nem tudom hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni, Yooraval soha nem volt ilyen.
-Jól vagyok, a vállam se fáj annyira
-Ennek örülök- felfigyelek Lay érkezésére majd csendben mustrálom ahogy kicseréli a kötést, aztán Kyungsooval együtt elhagyják szobám ezzel együtt kettesben hagyva vele.
-Kaphatnék egy telefont?- zavartan tördeli az ujjait mindenhova nézve csak rám nem
-Telefont?- húzom fel a szemöldököm
-A négyszögletes, nyomógombos vagy érintős készülék- kis ideig elakadt a lélegzete majd elmagyarázza hogyan néz ki a mobil
-Nem vagyok hülye, tudom mi az a telefon csak azt nem hogy miért kell- persze tudtam miért kéri vagyis sejtetem, ugyanakkor ö ezt nem tudhatja
-Bátyámat szeretném felhívni, hogy elmondjam semmi bajom és jó helyen vagyok- motyogva mivel egyenesen meglep. Nem hitem volna, hogy ilyen őszinte, de persze örülök neki. Szó nélkül adtam oda a telefont majd csatlakoztam a nappaliban hülyéskedő csapattársaimhoz.