Taehyungal utazok egy kocsiban amit ö vezet, viszont kicsit se ilyenek képzeltem el. Olyan csend telepedet ránk, hogy még a légy zümmögését is lehetne hallani. Annyira nyomasztó volt ez, legszívesebben sikítva elrohannék egy elhagyatott helyre, ahol még a kutya se jár, de ugyanakkor semmi pénzért nem hagynám egyedül. Nagyon megkedveltem, de sajnos ö csak a húgaként tekint rám, ezért nem is mondom el érzéseim. Fölösleges lenne ráadásul  a barátságunkat is tönkre tenném.
-Taehyung- szólítom meg ezzel megtörve a már kínossá vált csendet. Érdeklődve fordul felém, miszerint folytathatom –Köszönöm, hogy elkísértél- motyogom zavaromban
-Ez csak természetes, Chaehee- ereszt egy gyengéd mosolyt
-Sajnálom ha gondot okoztam ezzel, ígérem többet nem rángatlak el – na igen, mindenkinek azt mondtam, Taehyung kért meg hogy elkísérjen, de igazából én erőltetem rá. Először nem akarta, mivel valamiért nem bírja Baekhyun és ez kölcsönös is, de végül mégis belement. Arra leszek figyelmes, hogy egy teljesen már útvonalon haladunk, amit nem értek hiszen nem erre van az otthonom.
-Miért itt megyünk?- vontam fel kérdőn szemöldököm, nem ismerem ezt a környéket
-Rövidebb út így hamar haza érünk- vonja meg a vállát unottan, ami kicsit furcsa sőt ha jobban bele gondolok Tae még soha nem viselkedett így mint ma. Amióta elindultunk közömbös velem, bár vannak pillanatok mikor kedves, de lényegében olyan más. Mikor a konferenciára indultunk semmi baja nem volt, csak most a hazavezető úton.  Talán mégse kellett volna ráerőltetnem? Valóban nem volt jó ötlet. Óvatosan rá pillantottam, alig bírja vissza fogni a nevetést de vajon miért nevetne? Mi olyan vicces?  Nagyon furcsa ez nekem. Táskámban kezdtem el keresni a mobilom, hogy aztán írjak egy üzenetet Yerinek.
-Mit csinálsz?- kérdezi hirtelen Taehyung mitől kicsit megijedek
-Csak...az órát néztem meg- ki kelet találnom valamit gyorsan, hisz nem mondhatom el az igazat valamint ez tűnt a leglogikusabbnak
-Nem aggódj még bőven van idönk. Baekhyun biztos nem öl meg- sóhajtva fordultam az ablak felé, egy gyors üzenetet írva barátnőmnek
-Mit csinálsz megint?- ismét kérdőre von
-Muszáj mindenről beszámolnom?- teszem el a mobilom ugyanis Yeri nem válaszolt
-Igen, muszáj- érdeklődve pillantok irányába de ö csak az utat bámulja
-Jól érzed magad?- ezúttal aggódva vizslatóm ám semmi jelét nem látom annak hogy rosszul lenne
-Sokat fizetem érted Lee Minminek, ezért nem engedlek el egykönnyen
-Mi? Kinek? Milyen pénz?- elképedve figyeltem a mellettem vezető férfira, akit eddig csodáltam
-Nem engedem- dühösen markolta a kormányt –Jól figyelj rám- hirtelen felém fordul amitől egy kisebb sikoly hagyj el számat – Nem tudom mit tervez, de tudnod kell, mostantól az enyém vagy- villámló szemekkel közli velem és valahol itt változott meg róla az eddigi véleményem. Ha igaz amit mondott, akkor csak a pénzért van velem? A mocskos pénzért vált a barátommá? Ez...ez nem lehet igaz. Taehyung nem teheti ezt velem. Ö nem lehet ilyen...
- Állj meg- sikítok fel mikor gyorsít a sebességen. Viszont Taehyung nem hallgat rám, sőt még gyorsabban megy mint ahogy kellene. Kijöttünk a városból, hova a fenébe akar vinni? Nagyon félek tőle. Ha valaki pár órával ezelőtt közli velem, hogy Taehyung ezt teszi velem, jól képen röhögőm, talán fel is pofoznám. De így, hogy már meg történt és ki tudja mit tervez még velem, azt kívánom bárcsak egy rossz álom lenne az egész. Észrevettem a telefont amit korában kiejtettem kezemből, gyorsan felakartam venni, hogy aztán írjak Baeknek, de nem jártam sikerrel. Tae látta mit akarok ezért a készülékért nyúlt és mivel gyorsabb volt mint én, nem is kérdéses ki kaparintotta meg. Frusztráltan sóhajtottam fel, nem nézve a férfira. Az út további része hasonlóan telt el, ö a vezetésre koncentrált néha aggódva rám pillantva, amit nem értek hiszen ezt ö maga akarja.  Én meg az ablakon bámulok ki,  várva a nagy csodára, hogy végre eltűnjek a közeléből. Mikor leparkol majdnem a semmi közepén, nem is gondolkodom, rögtön elkezdek rohanni valamerre. Hallom ahogy kiabálja nevem valamint siető lépteit, de nem tud érdekelni. A magassarkú cipőnek hála nem valami könnyű a kavicsos úton haladni, azonban mikor az ember menekül olyasmire képes amire nem is számított. Szóval ilyen esetben még magassarkúban is lehet szaladni, igaz sokszor lépek félre, vagy esek el, de nem számít. Ám a szerencse se szándékozik sokáig mellettem maradni, Taehyung hirtelen elkapott, és mivel egyikünk se tudta megtartani az egyensúlyt, a földre zuhantunk. Az eséstől szereztem egy pár kisebb sérülést, ha jól figyeltem akkor a férfi is.
-Nézz rám- fogja meg kezeim de elhúzom – Chaehee, kérlek nézz rám- egy fokkal lágyabban mondja mitől akaratom ellenére is rá emelem tekintetem
-Hagy békén. Kérlek. Nem mondom el senkinek, csak enged hogy elmenjek- suttogom magam elé bámulva. Hogyan kéne megszabadulnom tőle? Nincs semmi a közelben amivel leüthetném. Egyszer csak megfogja a combom, én pedig reflex szerűen pofozom fel. A meglepett ábrázattát látva, újra szaladni kezdtem az ellenkező irányba, mindenem fájt főleg a lábam, de jelen pillanatban ez a legkevesebb gondom. Egy morgás közepette iramodik utánam, ám ez se érdekel, csak végre otthon legyek a puha ágyamban. Nem sokkal később észre vetem egy hidat, ami nagy lehetőség lehet a szökésemben. Azonban a 160 centimmel nem érem el hogy felhúzhassam magam, így csak is egy megoldás van. Sietősen levetem a cipőm, majd nagyot dobva rajta a hídon landolt. Pár lépést tettem hátra majd egy nagy levegő vétel után neki iramodtam, annak reményében hogy fel tudom húzni magam. Taehyung még egy ideig kereset de fölöslegesen, nem tudhatta hol vagyok, hogy végül sikerült felhúznom magam a hidra és elbújtam egy fa tövébe. Sokan arra gondolnak, hogy az elkényeztetett fruska, aki semmit sem tud az életről, nem csoda, hogy képtelen megvédeni magát. Pedig nem így van, ha az ember menekülni akar bármire képes, főleg ha a bátyja időben tanítja meg védekezni. Mindezzel nem sokra megyek, hiszen nincs nálam semmi amivel segítséget hívnék, egy lélek sem jár erre. Felhúzom a térdem próbálva védeni magam a hidegtől, mindhiába. Itt fogok meghalni a semmi közepén.
~ Chanyeol szemszög ~
-Lehetett volna küldeni egy dokumentumot a kéréseitekkel, nem pedig ide jönni- frusztráltan áll fel Suho. A megbeszélt találkozón vagyunk amit Kevin kért.
-Ez csak egy egyszerű ajánlat – vont vállat higgadtan a férfi
-Milyen ajánlat? Ingyen meghalni külföldön? Vagy árulóként haljak meg? Köszönöm a nagylelkű ajánlatot, de jobb szeretnék a hazámban meghalni a csapatommal együtt- olyan gyűlölet tükrözött vissza tekintetéből mint még soha.
-Gondolkozz még rajta- biccentet fejével majd el viharzott az irodából. Hyung idegesen vágta le magát a székében, nem ö az egyedüli aki ilyen állapotban van. Legjobb barátom azaz Baekhyun, mióta csak betette lábát az épületbe, folyton a mobilját figyeli. Emelet nem figyelt az itt elhangzottakra, pedig tudtommal ö a legfigyelmesebb közülünk. Biztos vagyok benne,  valami történt  különben nem lenne ilyen. Nem sokáig tartott itt minket Suho, és amint kiléptünk irodája ajtaján, Baekhyun megragadta a kezem, egy nyugodt helyre húzva. Furcsán néztem rá, nem is kicsit viszont ahogy megpillantottam gondterhelt arcát, tudtam nagy baj van.
-Chanyeol soha nem kérnék tőled ilyet, de te vagy az egyetlen akibe feltétel nélkül megbízom – sóhajtott fel, én meg türelmesen vártam – A húgommal baj történt
-Miből gondolod ezt?- bár tudtam hogy hyungnak van húga, soha nem láttam. Nem tudja milyen a valódi bátyja munkája és ez így van jól
- Kim Taehyungal ment a megbeszélésre, azonban egyik se hívót, pedig ezt beszéltük meg
-Gondolom vele is ment haza- dünnyögtem orrom alatt – És azt szeretnéd ha utána járjak?- tudom azt szeretné, ismertem már
-Kérlek, én nem mehetek mert apával van még egy konferencia- néz rám boci szemekkel. Már most érzem meg fogom báni döntésem.
~~~
A régi bázisunkhoz közel parkoltam le. Nem vagyok benne biztos de az alapján amit Baekyhun mondott arról a fickóról, csak remélni tudom, hogy itt van. Halkan a bejárat felé kezdek el sétálni mikor is, a közelben apró zajra leszek figyelmes. Lehet valami állat de inkább megnézem. A közeli fa tövében egy lány húzta össze magát a hidegtől. Ö kell legyen Baekhyun húga. Gyors léptekkel megyek hozzá, ám érkezésemre összerezzen.
-Semmi baj Chaehee, igaz?- lágyan mondom nehogy még jobban elijesszem. Mit tehetett vele az a barom? –Megsérültél?- kérdezem végig mérve ám egy karcolás sincs rajta. Leveszem fekete zakóm, óvatosan rá terítve. Először ellenkezik de amint tudatáig jut miszerint nem fogom bántani, egy sóhaj kísérletében szinte teljesen magára húzza a zakót. Mennyire fázhat szegény lány. Óvatosan karjaimba veszem törékeny testét a kocsimhoz indulva, hogy aztán haza vihessem. Úgy gondolom ilyen állapotban nem kéne lássa Baekhyun, szóval magamhoz viszem