~ Chaehee szemszög ~

Nem rég költöztünk együtt egy új lakásba, mivel Chanyeol semmiképp sem szeretet volna a régiben maradni. Rengetek doboz van a lakás minden egyes pontján. Még nem volt időnk rendesen berendezni, a munkahelyünk miatt, épp csak a konyhát és a hálót sikerült valamennyire berendezni.

- Mit csinálsz?- két izmos kar fonódik derekam köré. Belesimulva ölelésében, mosolyodom el, mire egy csókot lehet nyakamra.

- A kedvencedet- keverem meg az ételt- De neked nem aludnod kéne?- pillantok rá vállam felet. Sikerül elkapnom, ahogy elhúzza a száját

- Aludtam- adja meg az egyszerű választ, hirtelen megfordítva így most már vele szemben vagyok. Hevesen tapad ajkaimra, ami ugyan meglep ettől függetlenül viszonozom csókját. Hajába túrva kínzom meg duci tincseit, amit egy morranással jutalmaz. Levegőhiány miatt kénytelenek vagyunk elválni. Homlokát az enyémnek döntve pillant szemeimbe, ami teljesen zavarba hozz.

- Chanyeol?- hunyom le szemeim, válaszként csak hümmög miszerint mondhatom- Miért akartad a költözést?

- Te vagy a mindenem- suttogja fülembe mitől kiráz a hideg. Most se tudom megszokni, ezt a gyengéd oldalát, azt hiszem nem is fogom.

~ ~ ~ 

Lassan nyitom ki az ajtót majd képek be rajta. Nagyon meglepődtem mikor üzenet érkezett Taehyungtol, miszerint találkozunk, mert beszélni szeretne. Természetesen szóltam Chanyeolnak, aki ugyan nem szívesen, de beleegyezett. Az viszont felettébb furcsa, hogy nem a férfi lakásán, de még csak egy cukrászdában sem szervezte meg a találkozott, hanem egy kis lakásban ahol néhány emberek kívül semmi sincs.

-Taehyung- szólalok meg, ám válasz nem érkezik percek multán sem. Urrá lesz rajtam a rossz előérzet, és már hívnám Chanyeolt, mikor lépteket hallom az ajtó irányából. Hirtelen kicsapódik, egy aggódó Taehyung lépve be a kis lakásba. Időm sincs bármit is mondani, mivel erősen kap karom után.

- El kell tűnöd innen- néz körbe, majd mikor észre vesz egy ajtót, finoman az irányába kezd el lökdösni

- Hova viszed?- hallok meg egy női hangot. Taehyung egy pillanat alatt feszül meg, szorosabban fogva karomra. Lassan megfordulunk, szembe kerülve azzal a növel, aki hetekkel ezelőtt fenyegetett meg. Elképzelni sem tudtam mi köze van ehhez Taehyungnak, de látszólag jól ismerik egymást.

- Enged el- bök a karomra ahol még mindig fog. Nem tudom, mit tegyek, rántsam ki Tae szorításából a kezem, esetleg próbáljak meg beszélni vele? Az utóbbi, biztosan nem lenne jó ötlet, hiszen a nőt elnézve bármelyik pillanatban képes végezni velem. Lopva a férfira pillantok. Minden izma megfeszült, fogait összeszorítsa, mint aki kész bármikor megvédeni. Látom, rajta mennyire nem akar eleget tenni a nő kérésének, de mikor az fegyvert ránt elő, egyenesen rám szegezve, gondolkodás nélkül enged el.

-Minmi, erre semmi szükség- próbál kedves hangnemben beszélni, ami igen jól megy, a körülményekhez képest. Ő az, akiről Baekhyun mesélt. Ő akarja minden áron megszerezni magának Taehyungot.

- De igen is van Taehyung. Kicseszettül szükség van rá- emeli fel hangját mitől összerezzenek. Észrevétlenül csúsztatom zsebembe a telefont, mihelyst sikerült felhívnom Chanyeolt. Csak reménykedni tudok abban, hogy időben megtalál- Őszinte részvétem, Hyunjae miatt- gúnyosan ejti ki szavait. Kikerekedett szemekkel meredek rá. Honnan tud...esetleg? Ő...

- Te ölted meg?- megremeg a hangom

- Részben, bár nem volt a terveim közt. Téged akartalak megölni, de túl sokat tudod, így nem kis gondot okozhatott volna, ezért megöletem- nevet fel akárcsak egy pszichopata- De ne aggódj, neked is ugyan azt a sorsot szántam.

- Csakhogy én nem engedem- lép elém Taehyung, védelmezően a háta mögé lökve. Szívem nagyot dobban, hiszen ezzel a tettével mindent meg válaszolatlan kérdésre, választ kaptam. Ő valóban ettől a nőszemélytől akar szeretet volna megvédeni, most már erről semmi kétségem. Ugyan az a Kim Taehyung akit teljes szívemből szerettem.

- Ugyan már Taehyung. Mindketten tudjuk mit tettél vele, gyerünk, mond csak el neki- nevet fel hisztérikusan. Félve pillantok az említettre, ő azonban csak előre mered. Hezitál, hogy mondja el vagy nem. Fölösleges lenne, hiszen tudom miért tette azt, amit. Legalábbis sejtem.

- Minmi a legelső találkozásunk óta szerelmes belém, viszont én semmit sem érzek iránta- bár nem engem figyel mégis nekem szánja szavait- Teljesen normálisan viselkedett míg nem szerzet tudomást rólad. Szentül azt hitte, szerelmes vagyok beléd, ezért akart megölni. Véletlenül meghallottam mit tervez veled kapcsolatban, ezért meg vettelek névtelenül, merthogy el akart adni holmi perverz állatoknak- szinte üvölt a dühtől. A döbbenettől mozdulni sem mertem. Valóban képes lett volna ezt tenni? Kerek szemekkel néztem fel a férfira, ki képes lett volna feladni mindent értem.

- Amit te drága, Tae tönkre tettél. Mi a francnak nem tudtál együtt működni velem?

- Inkább gyűlöljön egész életemben, minthogy miattam haljon meg- emeli fel hangját mitől Minmi megszeppen. Gondolom erre nem számított, mint ahogy én sem. Nem akartam elbújni a háta mögött, mint holmi kisegér, főleg azok után, amit tett értem. Nagy sóhaj kíséretében oldalra léptem, ezáltal megpillantva a dühös nőt.

- Ha ő nincs, már rég az enyém lennél- csattan fel Taehyungra szegezve a fegyvert. Olyan gyorsan történt minden, hogy felfogni sem volt időm. Gondolkodás nélkül löktem félre a mellettem állót. Megpillantva fegyverét, kikaptam azt kezéből majd Minmire szegezve, sütöttük el szinte egyszerre a két fegyvert. Pillanatok alatt eset össze teste. Az imént öltem meg. Kezem remegni kezdett a gondolatra miszerint, embert öltem. Semmire sem tudtam reagálni, csak az előttem heverő testet láttam. Elvettem egy olyan dolgot, amit soha nem lett volna szabad, egy életet. De ha nem teszem meg, helyette Taehyung feküdne, azt meg végképp nem bírnám elviselni. Mereven bámultam magam elé, megszüntetve bármiféle reakciót a külvilággal. Egy hatalmas kéz simul a sajátomra, amit ezer közül is felismerek. Chanyeol itt van. Eljött értem.

- Add azt ide, kicsim- nyugtató hangja visszahozz a valóságba. Óvatosan veszi ki kezemből a gyilkos eszközt, hogy aztán oda adja egy ismeretlen férfinak.

- T-Taehyung - ejtem ki nevét remegve mire párom megnyugtat, miszerint semmi baja. Nagy levegőt veszek, ám ekkor hatalmas fájdalom hasit belém. Reflexszerűen kapok a fájó részre, elborzadva nézem a véres kezem. Szaggatottan kezdem el venni az éltető oxigént, fokozatosan lenézve, míg meg nem pillantom a hasam. A világos felsőmet, most a bíbor vörös szín veszi át a hasamnál. Testem szinte azonnal elgyengül és ha Chanyeol nem fog meg, a padlóra zuhannék. Szóval engem talált el a golyó.

- Minden rendben lesz - csókolja meg homlokom, amit alig érzek. Hirtelen minden olyan homályos lett, csupán Chanyeol remegő hangját hallom, valamint gyors lépteket – Sajnálom, kincsem. Kérlek bocssás meg. Itt vagyok veled, csak könyörgöm, ne csukd be a szemed- minden egyes szó után csókot lehelt homlokomra. Minden megmaradt erőmmel azon voltam, hogy eleget tegyek kérésének, ám végül a sötétség győzött. Még csak most kezdődött el igazán az életem, máris el elveszítem, ez lenne hát a vég?