~ Chaehee szemszög ~

- Jungkook- kiáltok fel boldogan mikor meglátom testöröm. Fekete öltönyt viselt, haja pedig féloldalt volt beállítva, ami iszonyat férfiassá varázsolta, ezt az egyébként igen édes srácot- Hova ilyen elegánsan?

- Ma én vigyázok rád- mosolyodik el belépve a lakásba

- Tegnap is te vigyáztál- motyogtam az orrom alatt, amit szerencsére nem hallott meg. Vagy nem akarta.

- Hogy vagy?- utunk a kanapéhoz vezetett ezért helyet foglalva, kapcsolta be a tévét, hogy azért mégis legyen valami háttérzaj, ha netalán abba maradt a beszélgetés.

- Hogy lennék? Két napja nem tudok róla semmit- sütöttem le szemeim szomorúan. Ha minden jól ment, akkor holnap már láthatom Chanyeolt. Ebben a lassan 48 órában, semmit sem tudtam meg róla, vagy a bátyámról. Ez idő alatt Jungkook vigyázott rám, és próbált lelket önteni belém miszerint semmi baj nem lesz, de mi van akkor, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy tervezték? Egyszer már megtörtént, miért ne történne, megy újra?

- Nem lesz semmi baj- fogta meg a kezem nyugtatásképp, ami némileg sikerült. Bízom benne, hisz régóta ebben a szakmában dolgozik, csak tudna róla, ha baj történne, de legfőbbként szerelmemben bízom, miképp vissza jön hozzám. Hirtelen ötlettől vezérelve, a konyhába mentem, hogy valami ételt készíthessek, ugyanis a vendégem éhes lett. Na meg némileg a figyelmem is elvonja. Először a zöldségeket pucoltam meg, amiben volt olyan kedves Jungkook, és segített majd a húst is felvágta apró darabokra. Meg is lepődtem segítőkészségen, mivel úgy tudom nem épp konyhatündér, de ettől függetlenül igen szorgalmasan segített. Épp a tésztát kóstoltam meg, mikor két izmos kar csúszott csípőmre. Ijedten kezdem, el csapkodni a támadom karját, de amint megszólal, belém reked a levegő.

- Csak én vagyok, kincsem- suttogja fülembe azon a mély hangján, amivel bármilyen helyzetben meg tud nyugtatni.

- Hogy-hogy itt vagy?- utalok arra miszerint csak holnap kéne haza jönnie

- Hiányoztál- szorosabban fog csípőmre, fejét vállamra helyezve. Kényelmetlen lehet neki, tekintve a magasság különbséget köztünk, de ez cseppet sem érdekli.

- Jól vagy?- megfordulok ölelésében, aggódva, pillantva sötét íriszeibe, végig pásztázva arcát egy apró sérülés után kutatva. Ám egyet sem találtam, ami egy megkönnyebbült sóhajt vált ki belőlem.

- Nem- jelenti ki szomorú hangon, mire megrémülve nézek szemeibe.

- Hol fáj?- fogom arcát kezeim közé alaposan figyelve minden apró mozdulatát

- Itt- mutat ajkaira majd az enyémre illesztve, részesít egy édes csókba. Megkönnyebbülten sóhajtok bele csókunkba. Nincs baja, itt van velem. Ez minden, ami a boldogságomhoz kell.

- Jagi, mi ez az illat?- kérdezi kíváncsian, elszakadva ajkaimtól. Jézus, a tészta. Gyorsan megfordulok, az ételhez. Szerencsére még épp időben kapcsoltam le a gázt, különben éget, tésztát adnék páromnak. Chanyeol, látva szerencsétlenkedésem, hangos nevetésben tör ki, mire szúrós szemekkel kezdtem el vizslatni.

- Ne nevess már- szólok rá mikor percek elteltével sem bírja abba hagyni a kacarászást.

- Kincsem, én mást szeretnék enni - ölel meg hátulról, mikor készítem ki az ételt. Mondatára, leteszem a tányért az asztalra, majd megtörölve kezem fordulok teljesen felé.

- De hát ez a kedvenced- értetlenül pislogok fel rá. Talán nem ízlene a főztöm? De azt mondta volna.

- Tudom, és értékelem is, de most egészen másra vágyom - súgja érzékien fülembe, mire megborzongok.

- Yah! Park Chanyeol- ütök, mellkasára mikor leesik mire is gondolt. Ám többre nem is volt időm, mivel a következő tette elhallgatott egy csók formájában. Hogy én mennyire imádom édes ajkait. Engedve a csábításnak, csúsztatom karjaim nyaka köré, felpipiskedve hozzá, hogy jobban elérhessem azokat a puha párnácskákat. A csodálatos pillanatot, az a fránya levegőhiány szakította félbe.

~ ~ ~

Szeretem a napnyugtát nézni, olyan megnyugtató figyelni, ahogy szép lassan eltűnik a horizonton, ezáltal esélyt adva a napsugaraknak, hogy a vastag levegőrétegen áthaladjanak.

- Örülök, hogy itt lehetünk - pillantok hátra páromra, aki elbűvölve, csillogó szemekkel bámulja a Napnyugtát. Szeretem az ehhez hasonló meghitt pillanatokat, amikor csak ő és én létezünk. Nem foglalkoztunk senkivel és semmivel, csak azzal, ami összeköt minket. A szerelmünkkel. Lehunyt szemekkel élvezem a kellemes hűvös levegőt, ahogy lágyan érinti arcom a szél. Egy apró csókot éreztem a vállamon.

- Ébredj édesem- suttogta egy mély hang fülembe – Tudom, hogy nem alszol - félre teszi a hajam, hogy a következő pillanatban nyakamra hintse, forró csókjait. Akaratlanul is egy jóleső sóhaj hagyja el ajkaim, ám nem teszek eleget aranyos kérésének. Tehát a közös Naplemente figyelés, csupán álom volt.

- Figyelmen kívül hagyható vagyok, Jagiya?- ismét fülembe suttogja, miközben hosszú ujjaival oldalam térképezi fel.

- Hmm - hümmögtem fejem a párnába fúrva. Nem akartam még felkelni, ahhoz túl szép volt az álom. Karjait derekamra simítsa óvatosan, majd azt megragadva, húzz közelebb magához, így hátam mellkasához feszül.

- Hagy aludni- eresztek, ki egy sóhajt ugyanis gyengéden végig húzza ujjait derekamon, áttérve nyakamhoz, ahol egy csókot is kapok.

- Nem- ellenged egy pillanatra, hogy meg tudjak fordulni ölelésében- Jó reggelt, kincsem- lehajolva hozzám, részesít egy reggeli édes csókban, amit mosolyogva viszonozok- Jól aludtál?- mormogja mély hangján. Eddig lehunyt pilláim kinyitom, és megpillantom az elragadó mosolyát. Szívem hevesebben kezd el verni a látványra, amit nyújt nekem. Kócos haj, dús telt ajkak, kissé álmos szemek, amik most csak is engem vizslatnak. Ez minden, amire szükségem van, egy jó nap kezdetéhez. Kezeimet hajába vezetve, rántom le magamhoz, egy újabb csókba részesítve szerelmem.

- Fel kell kelned - szétválunk a levegőhiány miatt. Bele nézek sötét szemeibe, aztán egy csókot nyomva ajkaira, készülődni kezdet. A fürdőszobába indulok, amint magamhoz vettem a még tegnap kikészített ruháim- Megyek zuhanyozni- hátra fordultam, de abban a pillanatban meg is bántam. Chanyeol egy szál semmiben áll az ágy előtt. A látványra, és a tudatra, hogy tegnap este mit tettünk, teljesen elvörösödtem- Vegyél már fel valamit- szóltam rá zavartan majd azzal végleg magára hagytam. A szokottnál gyorsabban végeztem el a reggeli rutinom, hiszen már így is késésben voltam.

~ ~ ~

- Milyen napod volt?- suttogja kérdését fülembe párom. Épp a kanapén foglalunk helyet, én az ölében, ő pedig mögém helyezkedik el egy kényelmesebb pozíció érdekében. Amint ezt meg is lelte, szorosan fonja izmos karjait hasam körül, ezzel teljesen ellazítva, elfeledtetve felem a mai nap folyamán történteket.

- Átlagos- motyogom orrom alatt, habár tudom, ezzel Chanyeolt nem győzöm meg.

- Jagiya, azért vagyok itt, hogy szeresselek és segítsek, ha szükség van rá- lágy hangon ejti ki a szavakat. Féltem mit fog szólni, de nem hallgathatom el előle, sokkal rosszabb lenne, ha mástól tudná meg.

- Kaptam egy fenyegető levelet- nyögöm ki nagy nehezen. Érzem, ahogy minden izma megfeszül, ölelése pedig szorosabb lesz. Bele telik pár percben, míg viszonylag ismét nyugodt állapotba lesz.

- Nagy lépés, amire kérni foglak- kezd bele, én meg figyelmesen hallgatom, mit akar- Egy ideje már gondolkodom ezen, hiszen a munkám miatt nem lehetünk mindig együtt, de szeretném ha hozzám költöznél.