~  Chaehee szemszög ~

Chanyeol egész nap nem volt hajlandó kimozdulni a szobából, még akkor sem mikor Yixing jött megnézni a sérülését. Engem ki zavart a nappaliba, hogy ne lássam azt a szörnyűséget, pedig szívesen kötöztem volna be.

- Csoportos ölelés?- ül le mellé párom majd ölel magához Baekhyunnal együtt, mivel idő közben bátyám is felbukkant ezért elkezdtünk beszélgetni, amit most ő szakított félbe. Vigyorogva bújok még jobban hozzá.

- Jól érzed magad?- dünnyögöm mellkasába

- Eddig sem voltak rosszul, csak te hiányoztál. Pár percet kértem, nem egy órát- lehel egy csókot homlokomra mire behunyom szemeim

- Csak nem függő lettél?- kérdezi Baekhyun, mire legszívesebben arcon csapnám. Hogy mindig bosszantania kell.

- Hogy eltaláltad. Chaehee függő lettem- nevet fel az óriás. Zavaromban mellkasába ütök, de persze semmit nem érez belőle. Úgy látszik nem csak én reagáltam ilyen módon. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Baekhyun egy jókora ütést mért párom karjára. Rendesen meg is lepődtem, hiszen legjobb barátok ő mégsem viccből ütötte meg.

- Ajánlom is különben búcsút inthetsz a büszkeségednek- amint leeset mire is érti, arcom felvette a vörös összes árnyalatát. Ha csak arra gondolok, hogy...nem ezt most azonnal el kell felejtenem.

~ ~ ~

- Beszélnünk kell- ront be harapós kedvében bátyám a szobába. Hirtelen érkezésére, szétrebbentünk Chanyeolal, akárcsak a rajta kapott szerelmes párok. Voltaképp azok is vagyunk.

- Mi történt, hyung?- köszörüli meg torkát párom, minden figyelmét a legidősebbre szentelve

- Emlékszel Lee Minmire?

- Arra a hisztis csajra?- feszül meg egy pillanat alatt Chanyeol. Testvérem válaszként csupán bólint, mire szerelmemből egy frusztrált sóhaj szökik ki.

- Az a gyanúm, hogy holtan akar látni- ezúttal rám pillant. A vér is megfagy bennem. Még hogy a halálomat akarja, de hisz nem is ismerem.

- D-de ki ő?- remeg meg hangom. Mikor azt hitem minden rendben, boldogan élhetek párommal, minden veszélyes gond nélkül, erre jön ez a Lee Minmi. Chanyeol észre véve remegésem, csusszan közelebb hozzám, majd óvatosan von karjaiba, amibe kétségesen bele bújok.

- Szerelmes Taehyungba, és még mielőtt megkérdeznéd, ő is hozzánk tartozik- tudtam mire érti, annak a nőnek is az a munkája mint nekik- Nem tudom pontosan mi köze van ehhez, de ha valóban így van, ki kell iktatnunk. Egy ujjal sem érhet hozzád- nekem intézi a szavait, ám nem vagyok képes mindent befogadni. Tudom milyen rossz lehet neki. Belülről emészti fel, hogy nem lehet Taehyunggal. Rosszabbat mint a viszonzatlan szerelem, nem tudok elképzelni, hisz mennyire pokolian fáj ha más személyes látod kedvesed, aki nem te vagy.

- Várj, mi az hogy kiiktatni?- kapom fel a fejem a szó hallatán- Csak nem meg akarod ölni?

- De, pontosan- morogja orra alatt. És nekem itt telik be a pohár

- Ezt nem gondolhatod komolyan, Baekhyun. Csupán csalódott mert nem öt szereti Taehyung. szinte üvöltök vele, amivel nem kicsit lepem meg a két férfit

- Bántani akart, meg akart ölni. Fel tudod te ezt fogni? Képes volt Taehyungot is megfenyegetni, de az a szemét egy szót sem akar mondani. Így nem tudok semmit sem tenni ellene- üt bele ököllel a falba. Tettére összerezzenek, de szinte pár másodperc múlva el is felejtem.

- Akkor sem ölheted meg. Akármilyen szörnyűséget tesz, nem veheted el az életét- suttogom magam elé bámulva.