~ Chaehee szemszög ~
- Mikor lesz a temetés?- suttogom erőtlenül
-Milyen temetés?- teszi fel a hülye kérdését Kyungsoo. A nappaliban ülünk Baekkel és Kyungsooval, valami filmet nézve, ám senki sem figyel rá. Az én gondolataim csak is Chanyeol körül forog, hiába majdnem egy hét telt el az eset óta. Még most sem tudom elfogadni miszerint már nem lehet velünk, szerintem soha nem is fogom.
-Chanyeol temetése- pillantok a mellettem helyet foglaló férfira. Különösen viselkedik, talán nem volt jó ötlet elvernem a serpenyővel.
-Az nem lesz, legalábbis nem most- furcsán bámulok rá, már hogyne lenne temetés? Csak nem fogom egy árokba dobni a testét -Chanyeol nem halt meg- nyögi ki
-Mi?- kerekednek ki a szemeim. Félve pillantok bátyámra, hátha ő tudd valamit azonban ugyan olyan értetlen tekintete van, akárcsak nekem.
-Kómában van és jelenleg az életéért küzd- csúszik messzebb tőlem a kanapé másik végébe, attól félve, hogy leütöm. Hirtelen indulatból kifolyólag megragadom az ingét.
-Nem halt meg?- kiabálok szegényre -Mindvégig tudtad de egy  szót sem szóltál? Hagytad hadd szenvedjek. Eltudod képzelni mit éreztem?- engedem el indulatosan fel alá járkálva a nappaliban- És te?- fordulok a bátyámhoz- Hogy nem tudsz erről? Te is az osztag része vagy- noha tudtam jól az okát, mivel egy tapodtad sem mozdult mellölem, nem is volt esélye beszélni a többiekkel, valahogy mégis felidegesített- Azt hitem bele pusztulok a fájdalomba, erre kiderül, hogy fölöslegesen estem depresszióba - esek össze zokogva a megkönnyebbüléstől.
-Sajnálom, de eddig nagyon kritikus volt az állapota. Nem akartam reményt adni neked, mikor az sem volt biztos, hogy megéli a következő percet. Habár most sem sokkal különb a helyzet, jóval jobban van mint pár napja- szólal meg mire rá kapom a tekintetem.
-Látni akarom- pattanok fel hirtelen mire meg is szédülök, ám most az sem érdekel a kitör a harmadik világháború, csakhogy végre láthassam. Amilyen gyorsan csak lehet, összeszedtük magunkat, Kyungsoo közben felhívta Yixinget, miszerint hamarosan ott leszünk. Sietősen szálunk be az autóban, én hátul, Baek az anyósülésen, így Kungsoora maradt a vezetés.
-Olyan rosszul érzem magam- suttogom előre dőlve. Ezt persze bátyám meghallotta és érdeklődve fordul hátra, már amennyire tud- Hibásnak érzem magam a történtek miatt. Ha akkor kicsit határozottabb vagyok Jungkookal, nem vitt volna Chanhoz. Most pedig nem tartanánk itt. Meg kellett volna értenem miért tette azt amit, és nem besértődni aztán meg elhagyni- nyögőm fájdalmasan. Ha bármi baja esik, soha nem bocsájtom meg magamnak. Pár perces csend telepedik ránk, amit Baekhyun tört meg.
-Nem hibáztathatod magad olyanért, amiért nem te vagy a felelős. Chanyeol mindig is ilyen volt, egymaga döntött el mindent, és bár ezúttal nem feltétlenül jól cselekedet, meg tudom érteni. Én sem cselekedtem volna másképp, hiszen a szerelmünk épségén kívül semmi sem számít, nem de?- ereszt egy apró mosolyt mondata végén. Ugyan nem nyugtatott le teljesen, de viszonylag jobban éreztem magam. Ha jobban bele gondol az ember, bármire képes azért akit szeret és ezért nem volna szabad haragudnom  Chanyeolra. Minden bizonnyal én is ezt tenném, ha veszélyben lenne az élete. Észre sem vettem, hogy már rég megérkeztünk a kórházba. Nagyon rossz érzés kerített hatalmába, mert tudtam mi fog várni. Idegesen lépkedünk a folyóson, szorosan a nővért követve, ki a szerelmemhez vezet.
-Már itt is vagytok?- hallok meg egy ismerős hangot a hátunk mögül. Hirtelen megfordulok, s egy kissé szomorkás mosollyal ajkain néz ránk Yixing. Fehér köpeny van rajta, gondolom ö kezeli Chanyeolt. Nem tudok mit mondani neki, ezért csak aprót bólintok- Sajnálom Chaehee, de nem mehetsz be hozzá
-Miért?- gombóccal a torkomba kérdezem meg, a legrosszabbtól félve
-Kritikus állapotban van
-De hát Kyungsoo azt mondta, hogy már jobban van
-Ez így is volt, viszont azóta kétszer leállt a szíve- a hír hallatán a lábaim elkezdenek remegni, a következő pillanatban pedig úgy esek össze mint valami élettelen test. Látom, hogy Yixing aggódva guggol le elém, közben valamit folyamatosan mond, viszont ebből semmit sem halok. Nem tudok másra gondolni, csak arra miszerint Chanyeolnak nem lehet semmi baja, s ez csak egy rossz vicc.
-Ha, ha kell donor és ha megfelelő vagyok, szeretném ha Chanyeol megkapná a szívem- találom meg a hangom a sokadik próbálkozásra.