~ Chanyeol szemszög ~
Sóhajtva indulok a szobámba, mivel Baekhyun egy ideje már itt van azonban Chaehee még mindig nem hajlandó kijönni. Ennyire haragszik rám a tegnapi miatt? Milyen kérdés ez, persze hogy haragszik hisz hazudtam neki, a tegnap pedig történetesen neki estem. Igaz egy durva csóknál több nem történt, azonban így is a frászt hozhattam rá. Az ágy szélére ülve gyönyörködöm benne pár másodpercig, majd eszembe jut miért is jöttél ide. Gyengéden rázom meg a vállát, ám semmi reakciót nem váltok ki belőle.
-Chaehee, kelj fel. Baekhyun itt van- érintem meg arcát, ám az olyan forró mint a tűz. Rögtön a homlokára csúsztatom hatalmas tenyere, mire a gyanúm bebizonyosodik. Belázasodott- Kérlek, kélj fel- rázogatom meg finoman, ám is se reagál. Gondosan betakargatom miközben felhívom Lay hyungot.
-Ajánlom, hogy fontos legyen Park- nyöszörög bele a készülékbe, bele se merek gondolni mit szakítottam félbe.
-Kérlek hyung gyere hozzám. Chaehee nem kell fel, és tiszta forró a teste- hadarom el gyorsan a lány kezét szorongatva. Annyira félek, hogy valami baja eshet.
-Mi történt?-hallom ahogy keresni kezd, gondolom készülődik.
-Nem tudom. Jungkook hozta ide az este, de akkor még semmi baja nem volt- esek kétségbe
-Hívd a mentőket, aztán mond meg mély kórházba viszik- válasz nélkül teszem amit mond. Idő közben Baekhyun is a szobámba tévedt, és miközben át öltözőm, elmondom neki a fejleményeket. Chaeheet is átöltöztetem, hogy azért ne az én felsőmbe vigyék a kórházba, majd karjaimba kapva, nem törődve a combomba nyilalló fájdalommal, viszem a nappaliba, ahol a kanapéra fektetem.
~ ~ ~
Idegesen várok az orvosra, hogy kijöjjön és azt mondja miszerint semmi baja csak lázas. Minden apró kis zajra felkapom a fejem, abban bízva, hogy az orvos az, csakhogy akárhányszor a hang irányába nézek vagy egy nővért látok, vagy éppen egy beteget.
-Chanyrol?- kapom fel a fejem a nevem hallatán, azonban arra nem számítok, hogy pont ő lesz az.
-Mi a francnak nem vigyáztál rá?- ragadom meg inge gallérját. Ebben a pillanatban képes lennék, itt és most megfojtani amilyen dühös vagyok a kölyökre. Persze erre a mozdulatomra Taehyung és Baekhyun is felém fordul.
-Sajnálom, nem tarhatom szemmel minden lépését- fogja meg a kezem csakhogy én nem engedem el.
-Épp ez az. Az a dolgod, hogy minden egyes lepéséről tudj, nem véletlenül vagy a testőre- szorítom meg jobban az anyagot, mire hyung nyugtatni kezd.
-Chanyeol, kérlek, ne a kórházban- fogja meg nyugtatásképp  a kezem Baekhyun
-Te meg mi a fenének vagy itt?- engedem el a legfiatalabbat és ezúttal a barátjára támadok.
-Talán baj?
-Igen bazdmeg. Nem kéne itt lenned, ha Chaehee megtudja, újra összefog omlani- kiabálok kikelve magamból, pedig tudom, hogy nem ő a hibás, sőt hálásnak kéne lennem amiért itt van.
-Sajnálom hyung, de nem volt más választásom- motyogja. Látva fájdalmas arcát, és azt hogy miatta is tört össze, kicsit visszább veszek, és egy nagy sóhaj kíséretében ölelem meg.
-Tudom, és bocsánat az előbbiért csak...- nem hagyta hogy befejezem
-Szereted- a féltékenység apró szikráját sem lehet hallani a hangjában. Kicsit megkönnyebbülten dőltem hátra a kórház hideg falának, arra várva, hogy végre kijöjjön az orvos vagy Yixing hyung. Baekhyun úgy döntött cseverészni kezd a két fiatalabbal, míg én csak csendben figyelem őket. A kórterem ajtó ahol eddig vizsgálták Chaeheet, hirtelen kinyílik és az orvos lép ki belőle. Rögtön felállok, s bombázni kezdem a kérdéseimmel.
-Nyugodjon meg kérem. Nincs semmilyen komoly betegsége, csupán megfázott és legyengült. Holnapig még bent tartjuk megfigyelés alatt, és ha minden rendben van, haza is mehet- molyosodik el közben bevezet a kórterembe. Szinte teljesen be van takarva, kivéve a fejét. Nagy kő esett le a szívemről. Bele halnék ha valami történne vele. Baekhyun amilyen gyorsan csak tud, húgához szalad majd óvatosan megfogva kezét kezd el valamit mondani.
~ Chaehee szemszög ~
-Csupán egy játék voltál, semmi több- érzelmek nélkül mondja a szemembe Chanyeol, ami még jobban megforgatja a kést a szívemben.
-Miért?- nyögőm ki a sírás határán
-Mit szeretnél? Hogy melletted legyek és ne legyen semmi szabad időm. Ne legyen életem?- üvölti el magát, a könnyeim pedig itt döntik el, miszerint útnak erednek. Nehezen kapkodva a levegőt ülök fel az ágyamban. Csak egy újabb rémálom volt, nem történt meg, legalábbis nem így. Rémes volt a tegnap, pontosabban utálok kórházban lenni, de még szerencse, hogy nem kellett tovább maradnom, mert akkor biztos megszököm.
-Chaehee, jól vagy?- összerezzenek a rég halott ismerős hangra. Az nem lehet...óvatosan a hang forrásához fordítom a fejem meg pillantva őt.
-T-Taehyung?- dadogva ejtem ki nevét. Hogy kerül ide? Egyáltalán miért van itt?
-Mindent sajnálok, nem kérhetem a bocsánatod, viszont azt meg kell értened, hogy érted tettem és egyik szavam sem volt igaz- ül közelebb hozzám. Nem tudom, hogy higgyek neki, azonban nem véletlenül van itt. Perceken át nem szólunk egy szót sem, majd megunva ezt, vetődőm zokogva a nyakába.
-Annyira örülök, hogy itt vagy- szipogóm nyakhajlatába. Nagyon meglepődik hirtelen cselekedetem miatt, de szorosan ölel magához. Sokat beszélgetünk, bepótoltunk minden egyes elmaradott percet, amit külön töltöttünk, de cseppet sem bántam, még annak ellenére sem, hogy tudom sok mindent hallgatnak el előlem. Viszont azt is tudom, mindent miattam tesznek, a biztonságom miatt, és ezért még arra a hülye Chanyeolra sem tudok haragudni. Aztán eszembe jut annak az óriásnak a sérülése. Morgolódva lépkedek a nappaliba, ahol a társasság nagy része cseverészik. Ahogy megpillantom Chanyeolt, az első kezembe akadt dolgot- ez esetben egy ajándék doboz- fogom meg, hogy jó erősen fejbe vágjam azt a szerencsétlent. A hirtelen nem várt ütésre, majdnem megfullad mivel vizet ivott.
-Mi a franc van veled?- dörzsöli meg a fején ért ütést
-Velem? Inkább veled mi van, hogy megsérülsz?- kiabálok készen egy újabb ütésre csakhogy Taehyung megakadályozza.
-Ezt már megbeszéltük- sóhajt fel
-Korántsem beszéltünk meg semmit Park. Nem tudom miért sérültél meg- a végét halkan mondom
-Mert nem voltam figyelmes, ennyi az egész- tártja szét kezeit, legszívesebben agyon verném, de két ember nem engedi. Taehyung és Junmyeon.
-Ne veszekedjetek, inkább béküljetek ki mert holnap küldetés- int szigorúan az óriásra. Kikerekedett szemekkel vizslatóm Junmyeont.
-Muszáj volt előtte hyung?- indul a konyhába Chanyeol, mire követni kezdem. A biztonság kedvéért Taehyung is velünk tart, ha netalán újból megakarom ölni dumbot.
-Nem titkolhatjuk el örökké- foglal helyet egy bár széken
-Milyen küldetés?- szólalok meg először amióta a konyhába léptünk
-Észak- Korea el akarja pusztítani a bázisunkat, a múltkori miatt- fordul felém
-Mi volt múltkor?- érdeklődőm habár tisztában vagyok vele, hogy nem kéne, csakhogy nem érdekel más véleménye. Baekhyun évekig hazudott, ennyit bőven megérdemlek.
-Emlékszel mikor Chanyeol válla megsérült?- válaszként bólintok- Akkor egy aktát kellett vissza szereznünk, amit ők loptak el még régebben. Arra nem számítottunk, hogy csapdába csalnak, ugyan egy karcolás nélkül úsztuk meg, de mint te is tudod csak Chanyeol nem- adja meg a választ, úgy mintha valami hétköznapi dologról beszélne. Ingerülten nézek a sérültre, ám ő csak szégyenlős mosolyra húzza ajkait.
-Hogy a fenébe gondoltad ezt?- ütöm meg mellkasát, mivel csak azt értem el merthogy Taehyung elhúzott előle- Ajánlom, hogy egy karcolás nélkül érj haza, különben szétverlek- bontakozok ki az ölelésből, a szobámba sétálva.