Értetlenül pillantok Baekhyunra.

-Csak olvasd el- biztat a mobilt kezembe nyomva. Kérésének eleget téve kezdem el olvasni a cikket.

„ Kim Jongin, a sikeres üzletember, mesélt az első szerelméről. A riportereink interjút készítetek a mindenki által ismert fiatal férfiról, miután váratlanul találkoztak egy bevásárló központ bejáratánál, egyik barátjával név szerint Byun Baekhyunal. Megkérdezték mi okból tartózkodott ott, mire egy nem a megszokott választ kaptuk, mégpedig az első szerelmével találkozott. Izgatottan tettek fel riportereink még pár kérdést, mivelhogy mind kíváncsiak vagyunk Jongin szerelmére. Azonban a meglepetések itt nem maradtak abba, kérem készüljenek fel a feketébb furcsa válaszra. Jonginnak az első szerelme nem mást mint a csirke. Elmondása szerint szerelem volt első látásra, és azóta sem tudod szakítani vele. Ugye mennyire furcsa válasz?"

-Ezt mire véljem?- teszem fel a kérdést testvéremnek habár előre tudom a választ

-Láttalak, hogy ott vagy, szóval igazán megköszönhetnéd - kapta ki indulatosan kezemből a mobilját. Nem értetem miért ilyen dühös, tudtommal még nem bűn ha az ember elmegy a városba, esetemben vásárolni, valamint ez a cikk is nagyon viccesre sikerült. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevesek esetleg sírva nevesek. Az utóbbit azért nem tenném, Baekhyun dühösnek látszik amit megértek, hiszen mégis miattam találták ki ezt az egészet.

-Köszönöm Baek- eresztetem egy mosolyt csakhogy ne kezdjen bele ismét a szent beszédbe, azonban hálás is vagyok neki.

-Nem fogok veszekedni, még csak apának se említem meg de csak egy feltétellel- mutatja fel egyik ujját eltéve a mobilt - Bárhova elmehetsz csak szólnod kell nekem, rendben?

-Ha többet nem jössz utánam rendben- bólintok beleegyezően

-Vigyelek haza Yeri?- pillant a mellettünk eddig csendben ülő lányra, mire ijedten kapta fel a fejét

-Nem szükséges, kocsival vagyok- mosolyodik el barátnőm

-Holnap mit csinálsz?- fordul felém Baekhyun - Taehyungal mész vagy? Tudod jól, nem muszáj ha nem szeretnél

-Vele megyek- sóhajtok egy nagyot, nem azért mert nem kedvelem Taehyungot pusztán nem vagyok kíváncsi testvérem túlzottan védelmezésére. Egy mosoly kíséretében ment ki a nappaliból ezzel magunkra hagyva barátnőmmel.

-Miért utasítottad vissza?- érdeklődve ül közelebb hozzám

-Meg ígértem Taehyungnak, hogy vele megyek meg amúgy is mostanában szokatlanul nyugtalan Baek. Van sokszor, hogy a legapróbb dologból problémát csinál- zavaromban tördelni kezdem az ujjaim. Eddig nem említettem ezt Yerinek.

-Lehet csak félt, mégis a húga vagy- szám húzva indulok el a szobámba, ahova szó nélkül követ. Belépve a szobába, Yeri rögtön az ágyamra ugrott, mire nevetve zártam be az ajtót. Egyszerű egyben otthonos a szobám. Az ember azt gondolná, hogy tipikus luxus szobám van de nem, egy hétköznapi fiatal lányéhoz hasonló. Soha nem szeretem ha elkényeztetnek, vagy éppen ha gazdagnak kezelnek. A szoba közepén van egy kicsi francia ágy, mellette egy-egy éjjeli szekrénnyel. Van két könyves polc, ami tele van kedvenc könyveimmel illetve van pár amit még nem olvastam. Az ágyal szemben a tévét kapott helyet, és egy viszonylag hosszabb ruhásszekrény. Az ablak alatt helyezkedik az író asztalom, pár szerződéssel amit egyébként átkel nézek.

-Ha fontos lenne, Baekhyun nem titkolná el előlem, igaz?- foglalok helyet Yeri mellett

-Természetesen- mosolyodik el amitől kissé jobb kedvem van. Nem marad sokáig mivel neki is elkel készülnie holnapra, nekem meg azokat a szerződéseket átkel néznem, szóval hamar búcsút veszünk egymástól. Amint végeztem megkerestem a telefonom és tárcsáztam Jongin számát, aki két csörgés után fel is vette.

-Chaehee, valami baj van?

-Nem dehogy. Köszönöm amit értem tettél- álltam az ablakhoz, félre húzva a függönyt néztem ki rajta. Tökéletesen láttam a szomszéd gyerekeit, akik most éppen nagyban játszottak.

-Nem kell meg köszönőd, tudod, hogy bármikor bármiben segítek- hallatszik ahogy mosolyog -Tartozol nekem kimchivel, kimbap és persze csirkével- komoly hangnemmel jelenti ki mire kitör belőlem a nevetés

-Ígérem mindent megadok- nevetem a telefonba

~Chanyeol szemszög ~

Leparkolok a nagy épület előtt, majd magamhoz veszem a táskám és telefonom, szállok ki a kocsiból, az épületbe tartva. Sokat késtem amit Suho nem fog szó nélkül hagyni, de már megszoktam. Beszállok a liftbe és megnyomom a hetes gombot.

-Jó napot uram- köszönt egy fiatal nő. Még újonc, nem rég helyezték ide. Nagyon kedves ezért sokan kedvelik.

-Itt van az óriás- kiált fel Lay amint a látóterébe kerülök

-Szívtál vagy mi van veled hyung?- húzom fel egyik szemöldököm érdeklődve

-Normális vagy? Az kéne még nekem, akkor biztos Suho ölne meg- fintorodott el amiért kinevetem

-Chanyeol siess már- jött ki az irodából Xiumin mérgesen nézve rám. Ah mi vár még rám? Sóhajtva lépek be az irodába, ahol egy irtó dühös Suho fogad. Szokásos helyén ül, az asztalnál. Legalábbis erre számítottam, azonban most a kanapén aludt.

-Hyung így vársz te engem?- hangosabban mondom ezzel együtt felkeltve az idősebbet

-Legközelebb megöllek- morogta orra alatt miközben feltápászkodott a kanapéról

-Bocsánat de eltartott egy ideig míg megtudtam szerezni az adatokat- mutatom fel a jobb kezemben lévő táskát, szándékosan nem említve a lányt.

-Különös- hümmög Xiumin

-Nem számítottam rá, hogy ilyen jól álcázták magukat. Viszont itt vannak a kocsik száma, feltehetően ők is annyian voltak- nyújtom át a pendrive-ot, azonban Suho nem ereszti el a kezem - Yah! Hagyjál lélegezni

-Szerencséd van, hogy a legjobb embereim közé tartozol- néz rám villámló szemekkel amitől kicsit megijedek -Lay ma van a megbeszélés az Amerika ügynökkel?- pillant a kanapét szorgosan dolgozó Layhez

-Igen, pontosan délután hatkor. Meg szeretne ismerni- ír valamit a laptopon

-Miért?- húzza fel szemöldökét a vezetőnk

-Valószínűleg azt akarja hogy csatlakozz a csapatához. Ha számít mit mondok, nagy lehetőség ez neked- csukja le a gépet amit dolgozott

-Ha valóban ezért jön, nyugodtan küld vissza. Meg vagyok elégedve a csapatommal, sőt ennél jobbat nem is kérhetnék- morogja a dolgozó asztalához fordulva, hogy valami iratok között keressen, vagy legalább úgy tegyen.

-De Suho...- kezd bele óvatosan de mindhiába

-Nem fogom meg gondolni magam. Most pedig menyetek ki- indulatosan fordul felénk kiküldve az irodából. Nem ez az első alkalom hogy maguknak akarják az amerikaiak, de minden alkalommal vissza utasítja őket. Nem tudom mi ennek az oka, de biztos vagyok benne, hogy részben azért mert az apja is egykor közéjük tartozott. Fáradtan parkoltam le az új lakásom előtt, ha minden igaz a 456 szám az én lakásom. Kiszállok a kocsiból és a bejárathoz indulok. Kíváncsi vagyok milyen lehet a lakás. Suhora bíztam a választást, remélem nem kell csalódnom benne. Beütöttem a kódot mire kinyílt a kapu amitől eddig nem láthattam a házat. Egész jó, nem túl kicsi sem nagy, egyszóval pont jó. Egy forró fürdő után a nappalin át haladva mentem volna a szobámba, mikor észre vettem valamit. A függöny nem volt behúzva, így tisztán láttam a szomszéd házat, közelebb sétáltam az ablakhoz, hogy jobban szemügyre vegyem azt a valamit. Az a valami egy ember talán egy lány, akit soha nem fogok megismerni igazán, a munkám miatt. De mit csinálhat ilyenkor kint? Olvas? Vagy csak a csillagokat tanulmányozza? Mindenesetre nem ártana, ha aludnék, ki tudja mikor hív be Suho. Nem sokat aludtam mivel a telefonom csörgése megakadályozta.

-Hmm?- morogtam bele anélkül, hogy megnézném ki keres

-Mozgasd magad mert indulnunk kell - szinte kiabál Xiumin amitől kénytelen vagyok távol tartani a mobilt fülemtől. Még a végén megsüketülök. Az órára pillantottam, tizenegy múlt pár perccel. Még se aludtam olyan keveset.

-Halkabban- fáradtan ülök fel, majd elkezdem kiválasztani a ruhát amit ma hordani fogok.