~ Chanyeol szemszög ~
Fáradtan dőlök le barátnőm mellé. Hajnali öt múlt pár perccel, én meg itt virrasztok mivel mosdóba kellett mennem. Nem szeretem volna felébreszteni Chaeheet, amúgy is rosszul érzi magát Hyunjae miatt, hiába próbálja az ellenkezőjét mutatni, látszólag ez sikerült is, mivel úgy alszik akár a bunda. Egy valami azonban nem fér a fejembe. Hyunjae hogyan szerzet tudomást arról, hogy ki áll ennek az egész ügy mögött? Talán egy belső ember? Nem hinném, de ha mégis akkor ki? Csak észre vettem volna, ha valaki Chaehee közelében furcsán viselkedik, viszont akkor Taehyung miért nem akar erről beszélni? Valami köze csak lehetett Hyunjaenek is, hiszen másképp nem ölték volna meg , ilyen módon. Legfeljebb megfenyegették volna, ha nem hallgat megölik, de ez így túl gyanús. Mindenesetre sokkal jobban oda kell figyelnem szerelmemre. A telefonom rezgése szakítja félbe gondolat menetem, így anélkül, hogy megnézném ki keres, felveszem.
-Park alszol?- szól bele Xiumin
-Hogy eltaláltad, hyung- suttogom nehogy felkeljen Chaehee
-Nagyon vicces, hol vagy?- tér rögtön a lényegre
-Nem a fenében, az biztos. De mond mit akarsz?
-Találtunk valamit, viszont Chaehee nem tudhat róla
-Értem. Ha nem nagy gond, gyertek ide- pillantok jobb oldalra, merthogy Chaehee mozogni kezdet, de csak felém fordult. Nem kifejezetten tetszett ez az ötlet hyungnak, viszont meg kell értenie, hogy nem hagyom itt őt, ha nem muszáj. Tehát amint megbeszéltünk mikor jönnek, nagyot sóhajtva tettem le a készüléket, az éjjeli szerkényre. Mosolyogva fordultam páromhoz, hogy a következő pillanatban óvatosan karjaimba zárhassam. Ahogy néztem arcát, percről perce gyönyörűbbnek találtam, ezért nem tudtam visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Ám szerencsétlenségemre ébredezni kezdet.
-Sajnálom, nem akartalak felkelteni
-Sajnálod?- motyogta jobban mellkasomhoz bújva, ami megmosolyogtatott. Csend telepedet ránk, amit annyira nem is bánok hiszen így van időm elkalandozni, a teste szinte minden porcikáján. Habár nem látja -mivel nem hajlandó kinyitva szemeit- tudom, hogy érzi ahogy nézem, és ezt a pír is bizonyítja, mi megjelenik arcán.
-Igen?- sokkal inkább kérdésnek hangzott mintsem válasznak.
-Akkor maradj mellettem, és fogj szorosan- ha nem uralkodna ekkora csend a szobában, biztos nem hallom amit mond. Bizonyára nagyon zavarban van, ezért is próbál minél jobban mellkasomba bújni, ami még aranyosabbá teszi az egész lényét. Nem tudok nem mosolyogni aranyos tettén. Kérésének eleget téve húzom szorosabban magamhoz, egy apró csókot is kap. Nem tudom mennyi ideg lehetünk így, egymást ölelve, élvezve a társaságunk, de biztos vagyok benne, sok idő telhetett el, mivel a csengő zavar meg minket.
-Chanyeol?- kapja rám ijedt tekintetét
-Ne aggódj, biztosan Minseok az- adok egy apró csókot ajkaira, majd nagy nehezen kikászálódok öleléséből. Alig hogy kinyitottam az ajtót, hyung már el is kezdte mondani amiért jött, csakhogy Chaehee bármelyik pillanatban itt lehet.
-Jól van hyung, lassabban. Chaehee nem tudhat róla- nyugtatom le még mielőtt bármi komolyabbat mondana
-Miről nem kell tudnom?- hallom meg szerelmem hangját, mire ijedten pillantok hátra. A lépcsőnél áll, boldog mosollyal ajkain
-Hát tudod...- keresek valamit mentségül azonban semmi nem jut eszembe.
-A munkáról- adja meg az egyszerű választ Xiumin.
~ ~ ~
~ Chaehee szemszög ~
Nem akartam Chanyeolt zavarni a munkában, és mivel ma nincs semmi dolgom, úgy döntöttünk legjobb barátnőmmel, tartunk egy csajos napot. Most éppen egyedül várom a barátnőm - ki a mosdóba ment-, közben eszem a csokis sütit. Csörögni kezd a telefon, és már nyulnék a sajátomhoz csakhogy ez nem az én csengő hangom. Tehát a Yeri mobilja. Sóhajtva hajolok át az asztalon, óvatosan veszem el a táskáját, majd keresni kezdem a készüléket. Tudom illetlenség az amit most teszek, de nincsenek titkain egymás elöl. Legalábbis eddig azt hittem. Véletlenül kiejtettem kezemből a táskát, értelemszerűen minden kieset belőle. Nagyot sóhajtva kezdtem el össze szedni a dolgokat, mikor is a kezembe akadt egy boríték. De nem akármilyen. Kíváncsi voltam mi lehet benne, tehát gyorsan bele tettem a táskába a többi dolgot, majd azt magam mellé helyezve kezdtem el kibontani a boríték tartalmát. Bár ne tettem volna. A rendőrségről érkezett, tehát Jungkook is tud róla. Abban a pillanatban megbántam mindent, mikor elkezdtem olvasni a jelentést. Erőszak, gyilkolás, mérgező anyag az áldozat szervezetében, drog, terrorizmus. Ezek csupán néhány szavak, pár súlyos szó ami megváltoztatta az életem. Remegő kezekkel olvasom tovább ami valószínűleg Jungkook irt. Fenyegető üzenetek, gyilkossági kísérlet, Dél-Korea különleges osztaga, Kim Junmyeon, Kim Minseok, Zhang Yixing, Kim Jongdae, Kim Jongin, Oh Sehun, Do Kyungsoo, Park Chanyeol, Byun Baekhyun...mi a franc? Ez mit jelentsen? Dél-Korea különleges osztaga? De hát Baekhyun...mindvégig hazudtak nekem. És Yeri? Mit keres nála? Vegyes érzelmekkel teszem a táskába, azt a borítékot ami teljesen felforgatta az életem. Csak arra tudtam gondolni, miért tették ezt velem. A bátyám nem is az akinek eddig hitem, Chanyeol...az az ember akinek sikerült valamennyire elfeledtetni velem Taehyungot, átvert, hazudott, minden egyes szavuk hazugság volt.
-Mit keres nálad a táskám?- a legjobb barátnőm hangjára leszek figyelmes.
-Mi közöd van hozzá?- egyből a lényegre térek, nem érdekel semmi magyarázat, csupán az igazság
-Tessék?- úgy tesz mint aki nem tud semmiről, és ez hihetetlenül felidegesít
-Mi az hogy tessék? Átvertetek, hazudtatok minden bűntudat nélkül, és te még csak egy 'tessék?- el jössz- kiabálok mire egy páran ránk figyelnek, köztük Jungkook is- Mi a francnak hallgatsz?- ordítom fel a fejét mikor nem válaszol, erre persze Jungkook rögtön ide jön, megnyugtatni ami...hát valljuk be csak rosszabb.
-Chaehee, kérlek ne itt kiabálj. Otthon megbeszélitek- fogta meg a vállam mosolyogva
-Na pont azt nem akarom- bosszúsan indulok a kocsimhoz, ott hagyva őket. Amilyen gyorsan csak tudok megyek haza, hogy kérdőre vonjam a drága bátyám, és szerelmemet erről az egészről. Bár nem vagyok benne biztos, hogy mondani szeretnék nekik bármit is.
-Te- mutatok Baekhyunra, mikor haza értem.
-Én?- mutat magára értetlenül, a következő pillanatban pedig egy jókora pofon csattan arcán. Értetlenül nézik végig a jelenetet, a titkos osztag tagjai.
-Miért hazudtál?- látom rajta, hogy nem érti, ezért tovább folytatom- Dél-Korea különleges osztaga, Kim Junmyeon, Zhang Yixing, Kim Minseok, Kim Jongdae, Kim Jongin, Oh Sehun, Do Kyungsoo, Byun Baekhyun és Park Chanyeol- az utóbbira megvetően néztem.
-Honnan tudsz róla?- nyögi ki bátyám
-Hát persze, most is az a fontos, hogy honnan tudom, még véletlenül sem az, hogy esetleg az igazat nyögd ki - kiabálok szerintem úgy mint még soha.
-Figyelj, Chaehee
-Nem te figyel- nem hagyom szóhoz jutni- Eddig egy kedves, segítőkész és vidám testvérnek gondoltalak, de ezek után fogalmam sincs mi vagy ki vagy te. Byun Baekhyun mint bátyám, vagy mint Dél-Korea különleges osztag egyik tagja, vagy esetleg egy hazug báty- könnyes szemekkel üvöltök életemben először igazán vele. Soha nem gondoltam volna, hogy képes ilyenre -Miért nem mond senki semmit?- túrok hajamba idegesen
-Chaehee, én...
-Fogd be a szád Chanyeol. Sikerült valamennyire elfeledtetned velem Taehyung iránti érzéseimet, de hazudtál, bassza meg. Minden egyes szavad, tetted hazugság volt, átvertél te mocsok- zokogva mentem oda hozzá, majd minden erőmmel ütni kezdtem mellkasát- Szeretlek te rohadék, érted? Szeretlek- suttogtam hevesen dobogó mellkasába.