~ Chaehee szemszög ~
-Biztos ezt szeretnéd?- suttogja a lány fülébe
-Igen
-Biztos jól érzed maga? Nem muszáj ezt tenned. Várhatunk még vele.
-Mondtam már, biztos akarom- alig hallhatóan ejti ki szavait
-Lehet az elején zavarni fog, de aztán teljesen megszokod
-Rendben leszek
-Mi a fene...- bátyám hangjára ijedten kapták fejüket a zaj irányába- Ha nem láttam volna azt amit, most teljesen másra gondolnék. Tisztában vagytok vele hogyan hangzott ez?- lép be kissé dühösen a nappaliban ahol a két megszeppent ember épp játszani készült az Xbox- on. Alig bírtam nem összeesni a nevetéstől. Valóban olyan mintha khm...épp azt csinálnák.
-Már bocs hyung, csak játszani tanítom- háborodik fel Jongin
-Nincs is azzal probléma, de ne ilyen félreérthetően tedd- morogta megsértődötten. Valamiért ma nagyon morcos kedvében van. Vagy tíz percen át ezen veszekedtek, Baekhyunnak az volt a baj, hogy miért ilyen félreérthetően magyarázza el szerencsétlen lánynak a játékok, Jonginnak meg az, hogy miért szól bele. Tehát gyerekes dolgon vesztek össze, de legalább én jól szórakoztam rajtuk.
-Na jó, úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit- lép be egyszer csak Jungkook a nappaliban, ahol egy háború tör ki.
-Jobban is teszed kölyök- szinte egyszerre szólnak rá, amivel nem csak őt de engem is meglepnek. Na nem az hogy rá szóltak, inkább hogy meghallották amit mondott. Hangtalanul próbáltam a velem egyidős sráchoz indulni, mikor is bátyám hirtelen aggódni kezdet.
-Vigyázz el ne ess- fogná meg a karom csakhogy nem engedem. Nemsokára lesz egy üzleti parti, és természetesen ilyenkor csoda szép estélyiruhákba kell beszambázni a terembe, még véletlenül sem elfelejtve a magassarkút. Szúrós szemekkel illetem bátyám, ki inkább vissza fordult Jonginhoz, hogy aztán újabb erővel veszekedhessenek. Rosszabb mint egy gyerek.
-Jungkook- lépek mellé mosolyogva, ám ő hamar átlát az álcán
-Nem Chaehee
-De hát még nem is mondtam semmit- hát ez bizony veszett úgy, mégis próbálkozom
-Nem is kell mert tudom mit akarsz, és nem. Azért vagyok itt hogy vigyázzak rád- komoly hangsúllyal ejti ki szavait, tehát ha próbálkoznék sem tudom megváltoztatni döntését, miszerint ne jöjjön velem, így muszáj lesz elviselnem. Nem mintha bármi bajom lenne vele, csupán jobban szeretném Chanyeolt mellettem tudni, de ő most a szüleinél van. Nem kicsit bánom, hogy nem mehettem vele, de a partit nem lehet elnapolni, és azt sem szeretem volna ha miattam mondja le a szüleivel való találkozást, hiszen tudom mennyit jelentenek neki. Szó nélkül nyomja kezembe Jungkook a mobilom.
"A szüleim nagyon kíváncsiak rád, szóval legközelebb nem úszod meg"
-Mi?- mondom ki hangosan mire a többiek  rám kapják tekintetüket.
~ ~ ~
-Minden rendben?- hajol a fülemhez Baekhyun, nehogy más is tudomást vegyen a kis beszélgetésünkről. Nem szereti ha félbe szakítják, miközben a húgával beszél.
-Persze, csak elszeretnék menni innen- mosollyal ajkaimon válaszolok, ezzel azt mutatva, hogy minden rendben. Az igazság azonban közel sincs ahogy amit mutatok, de nem adhatom senki tudtára ha valami bánt mert akkor csak erről fognak beszélni. Tehát csak az álca marad fedezékként, amit az évek alatt szinte tökéletesen elsajátítottam, bár a bátyám így sem tudom becsapni. Úgy teszek mint ha annyira érdekelne az idős üzletember beszéde, holott cseppet sem izgat amit kiejt a száján. Eleinte nagyon élveztem az ilyen partikat mert még új volt, de mára már inkább elmenekülnék előle, olyan unalmassá vált.
-Mit akarhat?- súgom Baekhyun fülébe mikor egyszer csak az idős férfi, torok köszörülve áll fel helyéről.
-Nem tudom- súgja vissza. Akkor ezek szerint megint valami értéktelen dolgot talált ki. Legutóbb  könyvekre akart adományt gyűjteni, a rászoruló iskolákra, de közben már rég megkapták csak ő elfelejtette. Szóval egy átlagos idős ember gondolat menete.
-Fontos bejelenteni valóm van. Mint ahogy a társaság tudja, sajnálatos módon Nam Hyunjae életét vesztette. Fontos embere volt a csapatnak, nagyon sok mindent köszönhetünk neki, főleg a rászoruló gyerekek adomány gyűjtéséért, ezért is gondolom azt, hogy megérdemel néma percet, miben rá gondolunk- erre aztán végképp nem számítottam, azonban ami ezek után történt mindent felülmúlt. Ahogy ilyenkor szokás, mindenki néma csöndben emlékezet vissza Hyunjaere, akár ismerte személyesen akár nem. Mivel a végére járt a parti sokan készültek elmenni, mint ahogy mi is csakhogy Jungkook vegyes érzelmekkel lépet oda hozzánk. Valami oknál fogva, rossz érzésem támadt, így előre rettegtem mit fog mondani.
-Hyunjaet megölték. Azt pontosan nem tudjuk ki, mivel minden nyomot eltüntetett, azonban azt megtudtuk állapítani, hogy közöd van hozzá- nem tudom mit érezek. Dühöt a tettes iránt, csalódást mert nem vettem észre, hogy bántja valami Hyunjaet, esetleg fájdalmat amiért miattam kellett meghalnia.
-Muszáj volt ezt mondanod- rivall rá egyből Baekhyun, szorosan átölelve derekam.
-Sajnálom hyung, de tudnia kell
-Hogy érted, hogy közöm van hozzá?- találom meg hangom a sokadik próbálkozás után
-Még nem teljesen biztos, de feltehetően te voltál a célpont. Hyunjae valahogy megtudhatta mit terveznek, valószínűleg meg is fenyegette őket. Azonban nem hagyták annyiban, ezért ölték meg. Nagyon sajnálom- hajol meg egyfajta bűntudattal hangjában. Ha akarnék sem tudnék haragudni rá, hiszen semmiről sem tehet.
~ ~ ~
-Alszol?- csendül fel egy nagyon ismerős hang. Amint haza értünk, egyenest a szobámba jöttem, és azóta sem tettem ki innen a lábam, de most, hogy Chanyeol itt van akár el is mennék vele, ha azt szeretné. Gondolkodás nélkül kelek ki az ágyból, hogy aztán szoros ölelésbe részesítsem páromat. Óvatosan vesz karjaiba majd az ágyamra fektet, fölém magasodva. Soha nem fogok betelni, gyönyörű sötét szemeivel. Lassan érzelmesen  kezd el csókolni, amit - bár kicsit későn- viszonzok. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen ember mint Chanyeol mellettem van.
-Ilyen fogadtatásra nem számítottam- pimasz vigyor jelenik meg arcán, mikor levegő hiány miatt elváltunk
-Hidd el én sem- temetem arcom nyakhajlatába, amit nevetve fogadott.