~ Chanyeol szemszög ~
-A fenébe is Chanyeol, tedd már le azt a telefont- üvölt rám Suho hyung
-Pont te beszélsz?- bökők rá, mivel ö is a telefonal babrál
-Mi van veled?- nem lep meg kérdése hiszen amióta Jungkook csak betette a lábát a Byun család házába, elfog egy fajta féltékenység.
-Nem tetszik ez a Jeon gyerek- morgom bosszúsan, habár nincs okom rá
-Te is tudod, hogy nincs miért. Jungkook tudja mit tesz- sóhajt fel Suho letéve az eddig kezében szorongatott mobilt.
-De fiatal- emelem fel kissé a hangom
-Valóban, de nem ma született bárány
-Az ellenségünk- próbálok utoljára ellenkezni, bár a lelkem mélyén tudom, hogy hiába próbálkozom. Csak egyszerűen nehéz azzal a tudattal élni, miképp az hirtelen az egyik ellenségből barát lett, egyetlen egy személy miatt, aki a barátnőm.
-Volt- javít ki hyung és itt már be kell lássam, igaza van- Egyébként is, Chaehee nem...
-Bízom benne, csak Jungkookban nem- vágom rá gondolkodás nélkül, de egyáltalán nem bánom. Teljes mértékben megbízom a lányban, abban a faszban viszont nem. Amilyen fiatal olyan ravasz.
-Oh, csak nem szerelmes vagy- esküszöm mintha egy rozsaszin köd lepné el hyungot, ahogy kiejti a szavakat
-A barátnőm, hogyne lennék szerelmes. Meg aztán nem kockáztatom meg még egyszer, hogy elverj, bár érte még ezt is bevállalom- húzom el a szám a fájó emlékre. Szívesebben enném meg a cipőm, minthogy Suho megverjen.
-Hát igen, az nekem is fájt- nevet fel kínosan
-De akkor sem értem miért pont öt kellett megkérje hyung- bosszankodok továbbra is ezen a témán. Szerintem már idegesíti Suhot, a folytonos félténykedésem, de nem tudok mit tenni ellene.
-Baekhyun a legjobbat szeretné húgának, ezt neked kéne a legjobban tudnod. Bevallom nekem sem igazán tetszik ez a hirtelen béke, de ahhoz hogy megvédhessük Chaeheet, ez kell. Igen, Jungkook fiatal, de lehet pont ezért is öt bízta meg, hiszen egykorúak. Jobban szót tudnak érteni egymással mint például Xiuminnal. Meg aztán Taehyung legjobb barátja- hyung szavait hallva talán mégis igaza van. Taehyung biztosan nem engedte volna, hogy a legfiatalabb vigyázzon Chaeheere, ha nem megfelelő rá. Ettől függetlenül nem bízom a kölyökben.
-Igazad van, de még mindig fiatal- kezdek el duzzogni akárcsak egy kisgyerek, ki nem kapja meg a kívánt játékot.
-Istenem Chanyeol- csapja homlokon magát vigyorogva.
-Mi lesz ha megtudja az igazad a családjáról és rólam?- teszem fel hirtelen a kérdést ami már régóta lakozik bennem. Suho szinte azonnal abba hagyja a vigyorgást, és komoly ábrázattal kezd el vizslatni, amitől még a szőr is feláll a hátamon.
-Nem titkolhatjuk örökre előle- érzelem nélkül mondja
-Tudom, de...Ah- túrok hajamba, abban reménykedve, sikerül némileg levezetnem a feszültséget- Néha úgy érzem nem kellett volna közel engedjem magamhoz. Ennek a kapcsolatnak nem kéne léteznie, nem lett volna szabad bele szeresek- vallom be szomorúan
-Megbántad?
-Mégis hogyan mikor ő a mindenem? Mégis úgy érzem, jobb lenne ha nem ismerném. Soha nem tudhatom, mikor tudja meg az ellenség, hogy ő hozzám tartozik, egyszóval bármelyik pillanatban elveszíthetem- sóhajtok fel gondterhelten
-Ezért is van ott Jungkook- teszi kezét vállamra egyfajta megnyugtatást nyújtva.
-Nyugodtabb lennék, ha nem azért sírna mert megöltek hanem mert szakítottunk, és valahol a világban élem a mindennapjaimat. Teljesen összetörne ha...ha- nyelek egy nagyot a gondoltra miszerint egyedül hagyom. Magamtól nem lennék rá képes, bármennyire is legyen jó számára, ahhoz túlságosan megszeretem.
-Sok hülyeségre gondolsz. Emelet túl korai az ilyeneken rágódni, tedd azt amit a szíved mond- bök az életet adó szervemre. Hihetetlen mennyire megtudja nyugtatni az embert.
-Köszönöm, hyung- mosolyodom el hálásan a vezetőre.
~ Chaehee szemszög ~
-Yeri, várj kérlek- fújom ki magam leülve egy padra. Barátnőmmel csajos napot tartunk, csakhogy Jungkook is velünk van. Szimpatikus lenne a srác, ha nem akarna a mosdóba is követni.
-Puhány- pufog mellém ülve, mire Jungkookbol kitör a nevetés. Szemforgatva ellenőrzöm az üzeneteimet, reménykedve, hogy Chanyeol végre válaszolt is. Egyfajta boldogság hullám fut végig rajtam mikor meglátom mit irt.
"Ott várlak ahol először találkoztunk" csupán ennyi állt az üzenetben, mégis boldoggá tett. Először az a régi épület, bázis vagy Isten tudja mi, jutott eszembe, de aztán beugrott, hogy előtte is találkoztunk, abban a parkolóban, mikor bátyámtól rejtőztem el.
-Yeri segítened kell- bökőm meg , hogy végre figyeljen rám
-Miben?
-Tereld el Jungkook figyelmét. Találkoznom kell Chanyeolal- suttogom fülébe, hogy még véletlenül se hallja meg a testöröm, arra viszont nem számítottam hogy sikítva vonja ránk a figyelmét.
-Mi ez rajtam? Le akarnak lőni?- mutat egy piros pontra a felsőjén, mire Jungkook kiabál a körülöttünk lévőkre, hogy menjenek biztonságos helyre, a barátnőmet pedig lefekteti a földre. Alig bírom vissza fogni a nevetésem, ahogy a kívánt helyre szaladok. Még egy ekkora idiótát, nem látott a világ. De pont ezért imádom. . Az azonban örök rejtély marad, hogyan tudta ezt elhinni és nem észre venni, hogy egyébként az a piros pont eddig is ott volt.
-Chanyeol?- suttogom nevét ahogy a parkolóba lépek, azonban választ nem kapok. Morgolódva indulok el lassan előre- mivel megint csak a sötét fogad- nehogy neki menyek valaminek, vagy elesek és kitörjem itt a nyakam. Egy édes nevetésre leszek figyelmes amit ezer közül is felismerek. Megfordulva a hang irányába kezdem el keresni az óriásom, azonban egészen érdekes dolgot tapintok meg.
-Uhm... nem akarod esetleg elengedni a...- szinte azonnal leeset mire érti, így szégyenkezve engedtem el ezek szerint az... hát igen. Hálás vagyok most a sötétnek, mivel biztos tiszta vörös az arcom, és ha ő ezt látná, életem végéig ezzel idegesítene- Csak vicceltem- nevet fel hangosan mire mellkasába ütök. Természetesen nem érezte meg, és nem is ütöttem nagyon, csupán tudatni akartam vele miképp nem tetszik a kis játéka. Nevetése hirtelen abba maradt, a következő pillanatban pedig édesen ajkaimra hajolt. Belemosolyogva a csókunkba viszonoztam azt, karjaim nyaka köré kulcsolva. Pár perc ölelkezés és csókcsata után, elengedett mondván, nem szeretné ha Jungkook megharagudna rám. Hát igen, nem lehetett valami kellemes számára Yeri kis akciója, emellett eltűntem a szeme elöl. Szóval nem meglepő a gyilkos tekintete. A haza vezető úton elaludtam, merthogy egy teljesen idegen helyen ébredtem fel. Füst szagot éreztem, ezért reflex szerűen annak forrását kezdtem keresni. Nem kellett sokáig, mivel a füst az égő testemtől származott, furcsa mód nem éreztem semmit.
-Neked kellett volna meghalnod- egy ismerős női hang üti meg fülem, ezért bal oldalra nézek, arra viszont nem számítottam, hogy Hyunjae az.
-Hyungjae- ejtem ki nevét könnyes szemekkel, mire ő csak elhúzza a száját
-Így öltek meg- tesz egy lépést felém
-Tessék?- nyögőm ki, jobban küszködve könnyeimmel
-Élve égetek el, miután megerőszakoltak- az információ hallatán, szívem őrületes tempóban kezd el verni, a levegőt szaggatottan veszem. Ez..ez nem lehet igaz. Hirtelen kipattannak szemeim, ijedten körbe nézve a helyiségben ahol tartózkodom. Amint realizálódik bennem, hogy a szobámban vagyok, kissé megnyugodok de akkor újra eszembe jut az álom. Könnyes szemekkel indulok el a nappaliban, ahol Jungkook és Chanyeol nézik a tévét, meglepően nyugodtan. Amint meglátom szerelmem, gondolkodás nélkül rohanok hozzá, majd foglalok helyet ölében. Nem kicsit lepem meg a két férfit, azonban ebben a pillanatban ez a legkevésbé sem érdekel. Párom rögtön érzi, hogy valami baj van, ezért nagy izmos karjait, derekam köré fonva húzz magához közelebb.
-Minden rendben?- suttogja azon a mély hangján fülembe
-Csak rosszat álmodtam- motyogom nyakába, amit egy nagyobb szusszanással zár le. Nyugtatóan kezdi el simogatni hátam, néha egy-egy  édes csókkal jutalmazva, ami perceken belül teljesen lenyugtat, és csak rá tudok figyelni. Nagy mosollyal vesz ölébe a szobámba cipelve, hogy aztán óvatosan az ágyamra fektessen le. Elvarázsol csillogó sötét szembogarai, szinte teljesen elveszek bennük.
-Szeretném ha velem jönnél- suttogja közel ajkaimra
-Hova?- lehelem félig csukott pillákkal
-A szüleimhez- mindenre számítottam csak erre nem. Hatalmas szemekkel kezdtem el vizslatni az óriásom, hátha a vicc egy apró szikráját is felfedezem, csakhogy bármennyire próbálkoztam, a színtiszta igazságon kívül semmit nem  láttam.