~ Chaehee szemszög ~
Egy hét telt el az üzenetes zaklatás eset óta. Jongdae szerint, ez a titokzatos személynek köze van Hyunjae halálához. Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy ugyan az a szám zaklatta őt is. Baekhynunal elhatároztuk, miszerint nem szólunk a szüleinknek erről, mert biztos rendőrhöz fordulnának, és a fiúk foglalkozását nézve, nem lenne jó. Természetesen a telefonokat kicseréltük, értelemszerűen egy új számmal, így kevés az esély, hogy bemér minket. Bár ha nagyon akar, úgyis megteszi, akárhányszor cserélünk mobilt, vagy számot. Kissé szomorúan sóhajtok fel, mikor az ágy másik oldalára pillantok és nem látom Chanyeolt. Biztos már elindultak. Fáradtan nézem meg az órát, ami pontosan hajnali négyet mutat. Szuper, megint alig aludtam valamit. Az utóbbi időben, ha Chanyeol nincs mellettem egyszerűen borzasztóan nehéz aludnom. Néha vissza sírom a gyerekkorom, mikor a játszáson és tanuláson kívül semmi dolgom nem volt, ugyanakkor nem voltak ilyen remek barátaim mint most, mellesleg óriásom sem lenne. Szóval a sok nehézségek ellenére, jó van így az életem ahogy van. Mivel már nem tudnék vissza aludni, úgy döntök lemegyek a konyhába egy kávét inni, ami remélhetőleg add egy kis életet a nap elkezdéséhez. Meglepetten konstatálom, hogy nem csak én vagyok ébren ilyenkor. Bátyám a pultnál görnyedve olvas valami iratokat.
-Nem alszol?- kérdezem ahogy a kávégéphez indulok
-Nem tudok, gondolom te se- sóhajt fel, hallani lehet a hangján mennyire fáradt- Még lesz egy pár megbeszélés, aztán szabad leszel- mosolyog rám amint elé teszem a fekete nedűt. Hümmögve kortyolok bele a teljes kávémba.
-Nem számít, hogy szabad leszek vagy sem, már megszoktam- váll rántva válaszolok, ami látszólag nem tetszik testvéremnek, ennek ellenére mégsem szól semmit.
-Nekem számít, de mindegy is inkább beszéljünk a szerelmedről- teszi le a bögrét komoly tekintettel fürkészve- mostanra már a piros- arcom- Beszéltél vele?
-Azt sem tudom mikor ment el- motyogom orrom alatt, a bögre fülét szorongatva
-Látszik, hogy hiányzik, még aludni sem tudsz nélküle
-Na de Baekhyun- emelem rá tekintetem, azon csodálkozva hogyan tudja ilyen könnyedén kiejteni a száján.
-Elmondtad neki, hogy szereted?- kérdésére hirtelen nem tudok mit reagálni, csupán nagy szemekkel vizslatóm pár percig.
-Nem szeretem- ezt még magam sem hiszem el, azonban nem fogom pont neki az orrára kötni, mikor meg tudná ölni a tekintetével Chanyeolt.
-Persze, én meg az öcséd vagyok- forgatja meg szemeit. Nem volt kedvem veszekedni vele, ezért szépen kisétáltam a konyhából, egyedül hagyva.
~~~
Mosollyal ajkaimon lépek ki a teremből, ahol éppen most ért véget a megbeszélés. Egy újabb sikeres szerződést tudhatok magam mögött, amivel továbbra is azt mutatom, hogy nem véletlenül lehet üzlet ember. Felemelő érzés mikor elismerik a munkád, főleg ha több éve ebben a szakban dolgoznak. Úgy éreztem semmi sem teheti tönkre jó kedvem. Milyen jó is lett volna. Már majdnem befordultam a kis folyóson, hogy az irodámba mehessek, mikor valaki váratlanul meg fogta a vállam. Érdeklődve fordultam az ismeretlen nő felé. Új lehet, mert még nem találkoztam vele, vagy eltévedt volna?
-Jobban teszed ha vigyázol- nem is a mondatán ijedtem meg hanem a tekintetén. Akárcsak egy gyilkos, ki az új áldozata után kutat.
-Tessék?- viszonylag higgadtan kérdezem, de ahogy néz nem igen sikerül
-Tartsd nyitva a szemet, különben mind meghaltok- egy pillanatra lefagyok a hallottak miatt. Szívem örült tempóban kezdi el pumpálni a vért, légzésem felgyorsul, pupilláim kitágulnak, és egy hang sem jön ki a torkomon.
-Mit akar ezt jelenteni?- csattanok fel amire az idegen meglepődött, aztán beteges vigyor jelent meg az egyébként szép arcán. Ha nem lenne ennyire ijesztő, még talán barátkoznék is ezzel a növel.
-Ne feled amit mondtam- fordult hátat az ellenkező irányba indulva- Egyébként sok sikert az üzleti világban- fordul egy pillanatra felém, majd tovább folytatja útját. Mit ne mondjak, felettébb furcsa egy nőszemély, az egyszer biztos. Földbe gyökerezet a lábam, ezért pár percig csak álltam ott, a történteken gondolkodva. Teljesen megrémisztett, hogy esetleg ö áll az egész fenyegetés mögött, hiszen most is épp ezt tette. Merengésemből bátyám hozott vissza, azzal, hogy a vállamra helyezte kezeit.
-Minden rendben? Falfehér vagy- kezdi el méregetni aggódva az arcom
-Persze, csak a...eszembe jutott Hyunjae- suttogom szomorúan, és még nem is hazudtam. Nem szeretem volna elmondani, ami nem rég történt, hiszen így is sokat aggódik értem.
-Jobb helyen van. Ne szomorkodj emiatt, inkább húzz a hercegedhez. Már biztos vár- vigyorodik el gonoszan
-Nem is a hercegem- motyogom az orrom alatt, hogy még véletlenül se hallja meg.
Az első dolgom ahogy haza érek, levetődni a nappaliban lévő kanapéra, egy jó nagy adag fagyival együtt. Kis idő elteltével Yeri is csatlakozik, így ketten pusztítjuk el a vaníliás fagyit. Nem vagyok benne biztos menni ideig gubbasztunk a kanapén, teljesen elvesztetem az idő érzékem miközben szakadtunk a nevetéstől, sok hülyeségnek köszönhetően amit mondtunk, vagy éppen látunk a tévében. Ezt a jókedved Baekhyun szakította félbe, méghozzá úgy, hogy majd betörte a bejárati ajtót. Bosszúsan fújtatott, mi csak megilletődve néztünk őt. Nekem adta telefonját és már nyitottam volna a szám miképp megkérdezem, mit akar, mikor is megelőzött.
-Hívd fel a többieket- indul meg az ablak irányába, hogy le tudja fedni a sötétítővel. Furcsán pillantottam rá, de kérésének eleget téve, kezdtem volna sorba felhívni a fiúkat, ha Baek nem kapja ki a kezemből a készüléket. Nem tudom mi lehet a baj, mindenesetre nagyon rossz előérzetem van. Kis idő elteltével, egy ismeretlen- irtó dögös- srác, lépet be otthonunkba.
-Lehet ez most nem fog tetszeni neked, de mostantól Jungkook a testőröd- lép közelebb hozzám bátyám. Döbbenten nézek először testvéremre, majd arra a bizonyos Jungkookra. Miért kéne nekem testőr ha van már egy?
-Örvendek a találkozásnak. A nevem Jeon Jungkook- mosolyodik el. Esküszöm ez a srác olyan akár egy nyuszi. Biccentve adom tudtára miszerint értetem, majd én is bemutatkozom.
-Nem értelek Baek, miért kell nekem testőr ha...- azonban bármennyire szeretem volna befejezni a kérdést, nem hagyta
-Azt mondtam Jungkook a testőröd, és erről nem nyitok vitát- viharzott el akárcsak egy hisztis tini. Értetlenül pislogtam utána, aztán sűrű bocsánat kérésbe kezdtem az új testőrömtől.
-Kérlek ne haragudj rá. Néha még én sem értem hiába a bátyám- mosolyodom el kínosan, de ö csak legyint egyet. Kínos csend telepedet ránk- legalábbis számomra-, ahogy elnézem Jungkook nagyon is otthonosan érzi magát. Ez azonban nem volt így sokáig, mivel az ajtó kinyílt. Jungkook rögtön oda kapta a fejét, ahogy mi is Yerivel, de azonnal meg is nyugodtam amint észre vettem, hogy csak a párom az. A két férfi döbbenten néztek egymásra, minket figyelembe sem véve.
-Mit keresel itt?- szinte egyszere tették fel ugyan azt a kérdést.