~ Chaehee szemszög ~
A kanapén ültem Chanyeol mellett, Jongdaet nézve ahogy próbálja kinyomozni, ki küldte a fenyegető üzeneteket. Ebben a dologban az a furcsa, hogy nem csak engem zaklat az a valaki, hanem Baekhyunt és nem rég Chanyeolt is. Testvérem csínytevésre gyanakszik, de ha valóban így van, akkor honnan tudd Hyunjae haláláról és miért fenyeget? Mit akarhat... Egy idő után nem éreztem itt jól magam, inkább a szobámat választottam, egy kis nyugalomra vágyva. Természetesen- mint mindig- Chanyeol most sem hagyott egyedül. Alig, hogy elhelyeztem magam az ágyon, ő már mellettem is volt.
-Chaehee?- az volt az első eszembe jutott dolog-mikor felnéztem rá- hogy mosolyogjak. Annyira pozitív hatással van rám, csupán rá kell nézem, máris jobban érzem magam. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de míg velem van nem igazán érdekel.
-Miért vagyok ilyen boldog, ha a közelemben vagy?- suttogom amint felém fordul izmos tettével. Kérdésem hallatán elmosolyodik.
-Neked kell tudnod a választ- válaszolni nincs időm, mivel ajkaimra tapad. Először a döbbenetöl nem viszonzom, édes csókját, de amint feleszmélek, karjaim nyaka köré fonva megyek bele játékába. Finoman megharapja alsó ajkam, mire egy apró sóhaj szökik ki belőlem. Puha nyelvével befurakodik szájüregemben, hogy aztán feltérképezve azt. A csókot meg nem szakítva, kerekedik fölém, gyengéden végig simítva derekamon, egészen míg el nem éri felsőm szélét. Óvatosan az anyag alá csúsztatja hatalmas kezét, amivel egy nyögést vált ki belőlem. Ahol hozzám ér, bőröm szinte perzsel, megéget. Olyan érzések törnek utat maguknak, amiről nem hittem volna, hogy ő okoz majd, most viszont semmiért nem mondanék le róla. Többet akarom érezni, intenzívebben, azt hogy soha senkihez ne nyúljon úgy mint hozzám. Csak én akarok létezni számára. Ezt a csodás pillanatot is félbe kell szakítania valakinek, mivel épp betörni szeretné az ajtóm, ahogy kopog. Úgy rebbenünk szét mint két kis zavart madár. Chanyeol frusztráltan sóhajtva lép az ajtóhoz, hogy végre megtudjuk ki a zaklató. Természetesen a szeretet bátyám az. Nem értem mit beszélnek, vagyis nem hallom. Jelen pillanatban a heves szívverésemen kívül semmi mást nem tudok érzékelni, csak az imént történtek játszódik le újra és újra fejemben. Kellett pár perc míg rájöttem, hogy ha Baekhyun nem szakít félbe minket, valószínűleg most Chanyeol...Basszus, oda adtam volna magam neki, gondolkodás nélkül képes lennék lefeküdni vele.
~Chanyeol szemszög ~
Nem akartam csak úgy otthagyni Chaeheet, főleg hogy nem kicsi problémát okozott, de kénytelen voltam ha a későbbiekben apa szeretnék lenni.
-Biztos ide kel jönnünk?- pillantok a hatalmas épületre, ahol tudásunk szerint Yeri tartózkodik. Még nem tudjuk pontosan ki a zaklató, de minden esetre jobb ha elővigyázatosak vagyunk, és Chaehee legjobb barátnőiét biztonságban tartjuk.
-Baekhyun hyung ezt a címet adta meg. Nézd - mutat Kai az épület bejáratához, ahol egy lány lép ki rajta. Szétnézet, mint ha keresne valakit majd elindult az ellenkező irányba. Ezt a pillanatot választottam, hogy gyorsan utána menyek, aztán a kocsihoz vezessem.
-Mit kerestek itt?- néz Kaira zavartan
-Akadt egy kis gond, ezért érted jöttünk- mondom el röviden miközben beindítom a járművet, de alig hogy elindulok, csörögni kezd a mobilom. Sóhajtva nézem meg ki keres. Rossz előérzetem van ahogy megpillantom Chen nevét.
-Ott van Yeri is?- meg sem várja hogy beleszóljak máris a közepébe vág
-Igen, miért?
-Szabaduljatok meg a telefonoktól, mert nagy valószínűségél bemérnek- hallom hogy ideges. Nem igazán lep meg a dolog, hiszen számtalanszor történt már ez, viszont a tudat miszerint Chaehee miatt történek, megrémít. Szó nélkül bontom a vonalat, majd elmondom Kainak és Yerinek, hogy kapcsolják ki a telefont majd  adják ide nekem. Szétnézek, gyanús alakokat figyelve, ám egyet sem találok ezért a mobilokat a kocsi elé helyezem, hogy átmehessek rajta, ezzel összetörve a három készüléket.