~ Chaehee szemszög ~
Amíg Yixing vizsgálta az óriást, én úgy döntöttem felhívom legjobb barátnőmet, hogy beszélhessek vele különben szét tépem a hajam, az idegestégöl. Mindent elmondtam neki, kivéve Chanyeol vallomását, nem szeretném az ö tudta nélkül szétkürtölni, még ha elhallgat dolgokat előlem. Nem mondok azzal semmi ujjat, miszerint teljesen össze vagyok zavarva. Nem értem mi történik velem, körülöttem és hogy miért kell titkolni mindent, ami velem kapcsolatos. És a szüleimet sem értem, szinte soha nem jönnek haza az utóbbi időben, ezelőtt sem volt sokkal másképp de amióta, a majdnem elrablásom történt, csak aludni jönnek haza. Nem mintha érdekelne csak furcsa. Nagyon rossz előérzetem van.
-Megcsalsz?
-Yah!- kiáltok fel összerezzenve mivel nem számítottam a hang tulajdonosára, sőt senkire. Az ajtófélfának volt dőlve, egy széles mosoly kísérletében bámult engem- Mi a fenét keresel itt?
-Hol máshol lennék ha itt lakom?- kuncogva válaszol bár ez inkább kérdésnek hangzott, belátom én sem kérdezhetem jobban.
-Nem úgy értetem- dünnyögőm orrom alatt
-Egyébként már máris megcsalsz?
-Persze, a legjobb barátnőmmel- vettem oda neki gondolkodás nélkül
-Nincs semmi bajom azzal ha ti együtt vagytok, csak emlékeztetlek a nem rég csókunkra- vigyorogva kezd el közeledni hozzám, mire nyelek egy nagyot
-A majdnem csókra- emelem fel a mutató ujjam majd ahogy tudatosul bennem amit mondtam, gyorsan felviharzok a szobájába, hogy aztán elfoglaljam a helyem. Nevetve jött utánam majd ö is befészkelte magát mellém. Nem mertem rá nézni annyira zavarban voltam, így a takaró szélét kezdtem el bámulni.
-Chaehee, kérlek néz rám- kérte lágy hangon. Eleget téve kérésének, lassan felé fordultam, és egy boldogan mosolygó Chanyeol feküdt mellettem -Próbáljuk meg
-Tessék?- kikerekedett szemekkel bámultam rá
-Tudom, bátyád nem lesz elragadtatva ettől mivel épp az imént kötötte az orromra, hogy egy ujjal se érjek hozzád, de nem érdekel. Szeretlek és nagyon szeretném ha a barátnőm lennél- suttogja hogy csak mi halljuk, nem mintha más tartózkodna a szobában. Szavai hallatán tiszta vörös leszek, amit ö is észre vet, akkor a szívemről ne is beszéljünk. Életemben nem pumpálta ilyen gyorsan a vért, mint ebben a pillanatban.
-Én..én- remegő hanggal szólaltam meg, ö csak vigyorogva várta a mondat végét, ami a sokadik próbálkozásra sem sikerült
-Byun Chaehee, elviseled az idióta fejem és leszel a barátnőm?
-Igen- nevetek fel a viccesre sikeredet kérdésén
-Olyan gyönyörű vagy- suttogja ajkaimra, amibe bele borzongok, a tudat hogy csak pár milliméter választ el azoktól a puha ajkaktól, megőrjít. Válasz helyet megragadom a felsőjét, hogy aztán a következő pillanatban érezhessem csodás ajkait. Bele mosolyog csókunkba, ami arra utal, igen is tetszett neki. Levegő hiány miatt elváltunk, mosolyogva érintette ajkait homlokomra.
-Holnap lesz egy megbeszélésed, szóval aludnod kéne
-Honnét...
-Talán nem látszik, de igen is érdeklődőm utánad- takar be a fekete takaróval, közel húzva magához. Elmosolyodva fúrtam fejem mellkasába megpróbálva minél előbb álomba merülni. Valamikor hajnalban , zokogva ébredtem fel a rémálomtól. Nem emlékszem pontosan mi történt, csak hogy Chanyeol a szemem láttára ölték meg. Mondanom sem kell mennyire megkönnyebbültem mikor átölelt, édes szavakat suttogva fülembe, próbált megnyugtatni.
~~~
-Elhívott egy randira- visít bele a készülékbe egyik munkatársam, név szerint Mina
-Luhan?- viszonylag rég beszéltünk erről, ezért érthető ha netalán tévedek
-Hát persze, hogy ö, csak nem elfelejtetted?
-Napokkal ezelőtt beszéltünk, és akkor sem emelintetted Luhant- emlékeztetem mielőtt még teljesen kiborul
-Lehet elfelejtettem- nevet zavartan mire nagyot sóhajtva ülök le a bőr kanapéra
-Azt viszont ne felejts el, miszerint mindent el kell mondanod- nevetem el magam, a hosszú beszámolójára gondolva- Úgy örülök
-Nem felejtem, egyébként hallottam, hogy valami Chanyeolal vagy együtt- kidülledt szemekkel bámulom az előttem lévő asztalt.
-Sajnálom de most mennem kell dolgozni. Majd később beszélünk- gyorsan bontottam a vonalat esélyt sem adva válaszára. Nem volt ínyemre az ilyen beszélgetések, jobban mondva a Mina beszélgetések. Ha szerelmi ügyről van szó, ö semmi esetre nem tudja tartani a száját és a legközelebbi embernek el is mondja. Nem rég ért véget a megbeszélés, szóval mára semmi dolgom, ezért elindulok a táskámért, útközben iszok egy kávét is. Majdnem kész lett az életet adó nedű mikor a sors úgy döntött ezt sem ihatom meg nyugodtan. A telefonom szakította félbe a boldog pillanataimat, azzal hogy irdatlan hangosan kezdet el csörögni. Összehúzott szemöldökkel vizslattam az idegen számot, aki engem keres.
-Byun Chaehee?- szólal meg az idegen női hang
-Igen- válaszolok bizonytalanul, gombóccal a torkomba. Nagyon rossz előérzetem van, és ez a következő másodpercben be is igazolódik. Hyunjae meghalt.