~ Chaehee szemszög ~
-Hol vannak már?- türelmetlen volt Baekhyun, fel alá járkált a lakásban hol a mobilra pillantva, hol pedig az ajtóra.
-Nem kötelező ide jönniük- ültem le a kanapéra látszólag nyugodtan. Nem akartam, hogy miattam is aggódjon Baek
-De Chanyeolnak igen- rivall rám idegesen
-Ja igen, el is felejtettem, hogy felbérelted- kapcsoltam be a tévét. Valójában jobban aggódtam mint Baekhyun, minden gondolatom csak körülötte forgott, de elhatároztam, nem fogom kimutatni. Addig nem míg ilyen velem szemben. A csengő zavarta meg Baekhyunt abban, hogy esetleg nekem essen és ne kíméljen a haragjától.
-Hyung! Már azt hitem, valami történt- fúja ki a  levegőt bátyám
-Akadt egy kis nehézség, de minden rendben- mosolyogva lép be a napaliba, ahol meglátva engem, köszönt -Chaehee, tudnál menni Chanyeolhoz?
-Miért?- rossz előérzetem van
-Megsérült- szinte suttogja, ám én mégis úgy hallom mintha üvöltene
-Te-Tessék?- nyögőm ki remegő hanggal
~ ~ ~
Egész úton csak Minseok szava csenget fülembe. Amint kikérdeztem, pontosan mély lakásban tartózkodik az óriás, gondolkodás nélkül rohantam ki a házból. Lihegve értem a panel lakás elé, majd pár másodperc erejéig kifújtam magam, aztán újra útnak eredtem.
-Chanyeol?- kiabálok ahogy átléptem a küszöböt, ám válasz nem érkezett ezért elindultam meg keresni, a ház tulajdonosát. Minden kis helyiségbe benéztem csakhogy sehol sem volt, végül a szobájában találtam rá. Halkan zártam be az ajtót nehogy felkeljen mivel aludt. Annyira aranyosan néz ki így, hogy alszik. Sokkal sápadtabb mint szokott lenni, sőt eddig észre sem vettem, hogy sápadt lenne, mégis talán most alszik a legnyugodtabban. Hogy honnét tudom ezt? Amíg itt tartózkodtam, volt alkalmam meg figyelni, hogyan alszik. Nem volt olyan nyugodt arckifejezése mint most, vagy mint mikor először találkoztunk. Talán a munkája miatt nem érzi magát biztonságban, lehet emiatt volt goromba velem az utóbbi időben. Vissza gondolva, én sem voltam túlzottan kedves vele, holott tudnom kellett volna milyen ha a munkától függsz. Akaratlanul tekintetem a bekötözött karján állapodott meg. Megmagyarázhatatlan rossz érzés kerített hatalmába, ahogy tudatosult bennem a sérülése. Miért érzem ezt a fojtogató érzést a mellkasomban?
-Milyen ember vagy, hogy ennyire dobog a szívem?- teszem fel magamnak a kérdést, azonban válaszra nem számítottam
-Azt hiszem mert katona vagyok- megijedek hangjától
- Mi?- nyögőm ki, arcára pillantva ám szemeit nem nyitotta ki, aminek most nagyon örülök.
-Valami illegális dologba keveredtél, hogy itt vagy?- nyitja ki végre sötét szemeit, egyenesen engem fürkészve. Segítek neki felülni, valamint a fal és a háta közé teszek egy puhának tűnő párnát, hogy ne fázón meg, vagy akármi.
-Tudod te- motyogom
-Mit kéne?
-Ha valami illegális dolgot tennék
-Oh, már értem- kicsit helyezkedik míg nem találja meg a kényelmes pozíciót, majd kezét nyújtja felém, amit ugyan vonakodva, de megfogok. Egy erőtlen de határozott mozdulattal, maga mellé húzz, ezzel jelenve, miszerint mostantól mellette kell helyet foglalnom- Nagy súlya van a tettednek, Byun Chaehee- mosolyra húzódik ajkaira
-Miről beszélsz? Talán fejbe vertek a küldetésben, vagy kivették az agyad?- böktem a fejére mire nevetve fogta meg a kezem
-Loptál- egy pillanat alatt hagyta abba a nevetést, komoly ábrázattal bámulva szemeimbe, miközben jobb kezemet a mellkasára helyezte, pontosan a szíve fölött.
-A felsőd?- sejtetem mire érti csak még magamnak is nehezen vallom be érzéseim. Nevetésben kört ki, ami nem tartott sokáig, tekintve a sérülését.
-Jól vagy?- hajolok közelebb hozzá, érezve a fájdalmat, amit ö okoz ahogy szorítja a csuklóm.
-Persze, semmi baj- erőltetett mosolyt küld felém, nyugtatásképp. Fáj így látnom, ha tehetném átvenném szenvedését.
-Hívjam Yixinget?
-Nem- vágja rá - Alig várta, hogy a barátnőié mellett legyen. Nem akarom zavarni- sóhajt fel, elengedve kezem
-Van barátnőié?- lepődők meg , válaszként egy hümmögést kaptam
-De ideje vissza térnünk, a kis ügyedhez- bíztam benne miképp elfelejti, de hát az istenek ma nincsenek velem
-Nem emlékszem, hogy loptam volna tőled, vagy úgy bárkitől
-Hát azt nem tudom, hogy mástól loptál vagy sem, de ezt itt- kicsit erősebben nyomja kezem szíve területéhez- kegyetlenül a birtokodba vetted- széles mosollyal közli velem bűnös tettem. Szavai hallatán gyorsabban kezdet el verni a szívem, már ha ez lehetséges. Nem tudtam mit mondani, furcsa azzal a gondolattal élni, miszerint Chanyeol szeret. Amíg nem ismertem öt, csak Taehyung létezett számomra mint férfi. Képtelen lettem volna elképzelni a jövőm más férfi oldalán, de azt hiszem Chanyeol tökéletesen helyt állna. Merengésemből az ö keze szakított félbe, azzal hogy az ajkaihoz emelte, apró csókot lehelve kézfejemre. Zavartan, piros arccal reagáltam le, kedves egyben romantikus cselekedetét.
-Gyere feküdj le mellém, kényelmesebb lesz- húzza maga felé a karom de mivel a sérülése okozta fájdalomtól nem sikerül, ezért én fészkelem magam óriás testéhez- Nem eszlek meg- nevet fel hogy oldja egy kicsit a zavarom
-Tudom -motyogom piros orcával
-Még nem- suttogja fülembe, kellemes mentolos lehelete csiklandozza az érzékeny területet, ami egy apró nevetést csal ki belőlem -Hogy sikerült a konferencia?
-Azt hiszem jól, de honnan tudsz róla?- összehúzott szemöldökkel kezdtem vizslatni arcát, ugyanis nem rémlik, hogy említettem volna a konferenciát.
-Baekhyuntol, megkértem rá, hogy ne engedjen el ha lehetséges
-Egyébként sem engedett volna el, de köszönöm- sütöm le szemem szégyenlősen. Nem tudom hogyan kezeljem ezt a helyzetet, annyira új, ijesztő, mégis boldogsággal tölt el, hogy itt lehetek vele. Legszívesebben eltaszítanám magamtól majd kirohannék a házból, ugyanakkor csak mellette érzem igazán jól magam.
-Pihened kell- motyogom mellkasába miközben ránk húzza a takarót, habár nincs rá szükség.
-Csak ha velem maradsz- puszil hajamba amivel még az addigi zavaromat is fokozni tudja. Biztosra veszem a fejem már egyenlő egy szép piros paradicsommal. És a kis mocsok még élvezi, a vigyorából ítélve.
-Fáj?- bökők a karjára
-Csak ha mozgatom. Szerencse, hogy Yixing ott volt. Nem kell aggódnod, vagy tulajdonképpen aggódj csak nyugodtan, mert akkor jobban érzem magam- vigyorodik el azzal a tipikus Park Chanyeol mosollyal. Nem tudtam mit kezdeni a zavarommal ezért kicsit meglöktem karját, de bár ne tettem volna. Bár nem adott ki egy hangot sem, tisztán látszott mennyire fáj neki.
-Ne- ne haragudj Chanyeol, nem akartam- kérek azonnal bocsánatot
-Az én hibám- pillant rám kissé mosolyogva, a szemében tisztán észrevehető a fájdalom jelei.
-Már hogy a fenébe lenne? - veszem elő telefonom, tárcsázva bátyám számát, hogy megkérjem, küldje ide Yixinget. A colosnak ideje sem volt bármit is mondani.
-Nem kellett volna felhívnod, jól vagyok- érinti meg karom amivel kicsit sikerül lenyugtatnia
-Nem számít mit mondasz, látom rajtad, hogy fáj- ellentmondást nem tűrően tudatom vele szándékom. Kínos csend telepedett ránk, amit ö volt olyan kedves és megszakította. Lassan előrébb hajolt perceken át ajkaimat bámulva, majd mikor rávette magát a csókra, kinyílt az ajtó.
-Oh, talán megszakítottam valamit?- vigyorodik el sejtelmesen Yixing. Imádom ezt az embert, azonban most legszívesebben elzavarnám, de nem ez volt az egyetlen amire gondolni tudtam. A közétkező pillanatban egy irtó dühös Baekhyun lépet be a szobába. Vajon mi lehet a baja?