~Chanyeol szemszög ~
-Eresz el!- kezd el kiabálni a lány – Nem hallod, eresz már el- rángatni kezdi kezét, de hiába egyhamar nem engedem el. Egy ideig jót szórakoztam rajta, aztán eszembe jutott, hogy talán késésben vagyok és hyung nem szereti ha kések.
-Kisasszony- szólítom meg udvariasan ám ö továbbra is ellenkezik, sőt már ütni is kezdte karom –Hey- kiáltom el magam mitől összerezzenve áll meg minden cselekedetében –Ha nem kiabálsz akkor elengedlek- nézek mélyen szemeibe
-Miért higgyek neked? Ha el akarnál engedni már rég megtetted volna, nem?- na hát erre igazán nem számítottam, jó bátor ez a kis csaj – Különben is hívom a rendőrséget, szóval ha teszel is velem valamit, nem jutsz messzire
-Na meg ez hiányzott nekem- forgatom meg a szemem – Bármi van, kérlek ne kiabálj vagy sikits, csak maradj csendben- sóhajtok fel ajkaira téve kezem, hogy biztosan értse amit mondok. Furcsán kezdi el nézni ujjam, majd megérinti és szinte abban a pillanatban el is kapja kezét. Mi van ezzel?
-Biztosan nem vagy szellem, azokat nem lehet megérinteni- csodálkozva néz rám. Hogy mi van?
-Szellem a nagyim. Hogyan juthat ilyen baromság az eszedbe?- nevetek fel buta megjegyzésén mire zavartan kezdet el vizslatni. – Amúgy mit keresel itt?- kérdezem még mindig a csuklóját fogva azonban már sokkal gyengében mint előtte. Igazából ha nagyon akarná ki tudná húzni a kezét.
~ Chaehee szemszög ~
Most erre mit mondjak? Nem mondhatom azt hogy tulajdonképpen a testvérem elöl bujkálok, mert nem szóltam neki mikor eljöttem. A barátnőm pedig elterelte figyelmét a szökésem érdekében. Mennyire nézne hülyének ha mindezt elmondanám? Valószínűleg nagyon majd jól kiröhögne. A még mindig előttem lévő férfira. Érdeklődve pillantott válaszomra várva.
-A parkolóba indultál?- végül ismét ö szólal meg, válaszként apró bólintok. Nem mondhatom el az igazat, de ha már itt tartunk, ö vajon mit keres itt? Mármint nyilván az üzletbe tart, de akkor miért itt jön?
-Esetleg segítsek a parkolóba találni?- udvariasan teszi fel a kérdést semmi hátsó szándék nélkül
-El boldogulok egyedül is- mosolygok holott fogalmam se volt a parkolóról. Azt tudom, hogy az üzlet előtt van de azt már kevésbé hogy ennek a folyosó végén is van egy. Ha van egyáltalán, nem tudhatom biztosan, hogy igazat mondott az előbb, viszont akkor már rég nevetne rajtam.
-Biztos?- félmosolyra húzza ajkait mitől rájövök, nem gondolta komolyan
-Teljesen- mordulok fel majd kezem kirántva az övéből indulok el előre. Megkönnyebbülten sóhajtok fel de nyugodt állapotom nem tart sokáig csupán pár pillanatig míg meg nem botlok a saját lábamba. Mikor lettem én ilyen szerencsétlen?
-Szóval továbbra sincs szükséged segítségre?- hallom meg a még nem olyan rég előttem álló férfi hangját, csakhogy most mögöttem van.
-Biztos nem vagy szellem?- nevetek fel gúnyosan
-Látom milyen jól elboldogulsz egyedül- emelte ki az utolsó szót ami kicsit felidegesített- Enged, hogy segítsek- folytatja egy fokkal lágyabb hangon
-Riporter vagy?- csúszik ki a számon pár perc elteltével. Még én is meglepődtem saját kérdésemen így nem csoda, hogy ö se volt másképp.
-Miért? Talán híres vagy?- viccesen kérdezi meg. Ez most szórakozik?
-Nem- vágom rá talán túl gyorsan – Mi keresni valóm van itt ha híres vagyok?- viccnek szántam de úgy látszik a titokzatos férfi nem annak veszi.
-Mondjuk a rajongóid elöl bújsz- nevet fel hangosan. Na jó nem erre a válaszra számitottam
-Haha de vicces itt valaki- forgatom meg a szemem – És te mit keresel itt?- hirtelen abba hagyja a nevetést és komoly arckifejezéssel néz szemembe.
-Gyere – ragadja meg karom finoman, majd a kijárat felé kezd el lépkedni. Vajon hogy néz ki? Idős vagy fiatal? Hát nagyon remélem nem egy öreg ember, mert akkor nagyon megszívtam. Viszont az izmos karjai nem ezt árulják el. Egyszer csak siető lépteket lehetett hallani, ami vészesen közeledik felénk. Basszus, basszus, Baekhyun biztosan megtalált. Most mi tévő legyek?
-Megtalált- suttogom az idegen karjába kapaszkodva. Kis ideig nem csinált semmit, majd megragadta derekam, kinyitva egy ajtót finoman belökdösött rajta majd maga után halkan bezárta az ajtót.
-Hallgass- tapasztotta ujjait ajkaimra pedig nem állt szándékomban megszólalni. A léptek egyre csak közeledtek sőt társült hozzá még egy pár. Kicsi volt a hely ezért kénytelen voltam mellkasának támaszkodni, leheletét éreztem a nyakamon amitől megborzongtam.
-Gyertek gyorsabban. A bátyja azt mondta erre jött. Itt kell lennie valahol- kiáltja el magát az egyik ember
-Holnap lesz a rendezvény, nem veszíthetjük szem elöl- szólal meg egy másik is, csakhogy ezt mi is hallottuk az ajtó mögül. Már biztos nem juthatok ki innen élve, Baekhyun meg fog ölni főleg ha meglát ezzel az idegen férfival. Annyira féltem, hogy elkezdtem remegni amit ö szóvá is tett.
-Nyugodj meg, jobban remegsz mint a zselé- suttogja fülembe ahogy nyugtatóan simogatni kezdi hátam
-Még egy zselének is jobb élete van mint ami most vár rám- suttogom mellkasába
-Bízz benne, csak csendbe legyél- úgy tettem ahogy mondta, ha oxigén nélkül lehetne élni még azt is visszatartanám csakhogy végre kijussak innen. Pár perccel később teljes csend lett, ezért a férfi óvatosan kinyitotta az ajtót majd amint megbizonyosodott róla, rajtunk kívül senki sincs, gyorsan kihúzott a kis helyiségből majd a kijárat felé kezdet el rohanni. Alig tudtam lépést tartani vele tekintve hosszú lábára, de végül nem történt semmi rossz. Amint az ajtóhoz értünk, hosszan kifújtam magam.
-Chaehee, itt vagy?- hallom meg Yeri hangját
-Yeri – suttogtam nevét fáradtan, nem vagyok hozzá szokva az ehhez hasonló rohanáshoz. Biztos nagyon magas ez a férfi.
-A másik irányba küldtem Baekhyun, és egy pár biztonsági őrt- mutat a háta mögé, az ellenkező irányba –De most mennünk kell- fogja meg kezem a parkolóba húzva, hátra nézek hogy megköszönjem a segítségét az idegennek de nem látom sehol. Hogy a fenébe tudót eltűnni ilyen hamar?
~ Chanyeol szemszög ~
Nagyot nevetek ahogy meghallottam hogyan köszöni meg. A bátyja keresi ö meg ordítva köszöni meg a segítségem. Nem semmi a csaj. A telefonom csörgésére leszek figyelmes. Zsebembe nyúlok a készülékért ahol tíz nem fogadott hívás vár rám, és mind Xiumintol. Gyorsan visszahívom amíg nem olyan késő.
-Park Chanyeol! Mond eszednél vagy? Mi a fenét csinálsz ennyi ideig?- kiabál bele hyung dühösen – Huszonöt, érted? Huszonöt percet késtél. Ennyi ideje vár rád Suho
-Jól van hyung, már elindultam. Ott van Suho?- kérdezem ahogy lemegyek a lépcsőn és kilépek az ajtón a friss levegőre, ahol meg rég a lányok is.
-Itt vagyok de idióta- hallom milyen ideges. Ezt kicsit megszívtam.
-Volt egy kis probléma, de már minden rendben. Nemsokára ott leszek- sétálok a kocsimhoz
-És véletlenül nem volt időd felhívni igaz?- felnevetek mondatán vagy inkább kérdésén amire ö is tudja a választ. Előveszem a kulcsot kinyitva az ajtót, majd beülök az autóba.
-Nem neves különben megfojtalak. Siess a francba is- kiabál dühösen a telefonba majd leteszi. Valóban végem lesz ha nem sietek.