~ Chaehee szemszög ~
-Jobb lenne ha nem halnál meg, hallod?- ordítja el magát Jongdae, mire mindenki összerezzen. Még a bevásárló központban, különös oknál fogva eldöntötték Jongdaeval együtt, hogy ma mindenképpen amolyan pizsama partit rendeznek. Természetesen ellenkezni sem volt időm mivelhogy Jongin is belement. Így tartunk most ott, hogy horror nézünk.
-Neked meg ha befognád- oltja le Kyungsoo. Én csak csendben összekuporodva, Sehun hátánál, kinek széles vállának köszönhetően nem látok semmit, várom a film végét. De mind minden jó ennek is vége kell lennie, méghozzá úgy hogy ez a tökfilkó, torka szakadtából felkiáltva ül arrébb. Hogy én mennyire örültem ennek. Nagyot sóhajtva kezdtem hátrébb menni, annak érdekében, hogy kevésbé lássam a filmet, de valami nagyon kényelmetlen volt. Elkezdtem tapogatózni  a kezemmel, hátha megtalálom azt a zavaró dolgot, hogy aztán ellökjem jó messzire, csakhogy ez kemény volt és...
-Ki a fene simogatja a lábam?- szólal meg Chanyeol. Annyira meglepődtem és elszégyelltem magam, hogy szinte azonnal a tévéhez fordultam. Hülye ötlet volt. Egy undorító valami neki tapadt a képernyőnek. Csak úgy hirtelen, a semmiből. Sikítva fordítottam hátat, nem is foglalkozva kit ölelek meg.
-Chaehee sírsz?- hallom meg közvetlenül a fülem mellöl, Sehun hangját, mire megkönnyebbülten sóhajtok fel.
-Dehogy, csak megijedtem- motyogom zavartan
-Oh, hát ha az vigasztal, én itt vagyok- mosolyodik el majd érzem ahogy gyengéden átölel, megpróbálva lenyugtatni. Biztonságban éreztem magam, és ez meggyőzött arról a tényről miszerint a múltkori csak egy rossz rémálom volt, és ö valóban itt van velem. Egyszer csak valami nehezet éreztem ami az ölembe landolt. Kicsit félve pillantottam arra a valamire.
-Yah! Egy láb?- kiáltok fel próbálva lelökni magamról a nem oda illő testrészt- Chanyeol, vedd le a lábad vagy megharaplak. Mi a franc van veled?- sikítok a kicsit sem ártatlan óriásra. Mondanom se kell mennyire szórakoztattuk a többieket. Ám a sokadik próbálkozásomra sem akarta elvenni a lábát, és mivel Sehun sem segített, nem maradt más választásom. Erősen megfogtam a lábát majd bele haraptam.
-Áucs, te normális vagy?- jajdul fel a sérült lábát szorongatva
-Mondtam, hogy megharaplak- vigyorodtam el büszkén
-Látszik a fogad helye- mutat a harapásra –Milyen nő vagy te?- pillant rám gyilkos tekintettel, amire csak nevetni tudok. A bátyámnak elege lett a gyerekesdésünkből ezért helyet cseréltünk, így most már Junmyeon és Jongdae közt foglaltam helyet. Nem örültem ennek, hisz tökéletes rálátásom volt a borzasztó filmre, ezért a felhúzott térdekkel, már amennyire ez lehetséges két alvó férfi közt, vártam azt a bizonyos véget. Egy meleg tenyeret éreztem meg a hátamon, ami nyugtatóan körkörös mozdulatokat ír le. Tudtam, éreztem hogy Chanyeol az. Nem teljesen értem öt, egyszer bunkó velem, felidegesít, civakodunk mint valami öt éves gyerekek aztán meg megnyugtat. Kész rejtély számomra, miért ilyen, és egyre jobban foglalkoztat. Össze szedve magam próbáltam a lehető legjobban ignorálni, óriás tenyerét ami olyan biztonság érzetet nyújt mint még soha. Kisebb nagyobb sikeres, valóra is váltottam mégis megváltás volt számomra, mikor vége lett a filmnek.
-Végre!- pattanok fel a kanapéról hirtelen, ám még így sem sikerült felkeltenem a mellettem lévőket. Jó mélyen alszanak- Borzalmak nélkül, világosságban vagyunk- nem kicsit néznek furcsán rám, főleg Baekhyun. De ebben a pillanatban még a Pápa sem érdekel. A boldogságomat ismét félbe kell szakítania egy bizonyos személynek.
-Te normális vagy? Épp az előbb halt meg, te meg itt vigyorogsz?- szipog fel barátnőm mitől kissé megrémülök.
-Me-meg halt?- remegő hanggal ejtem ki a szavaim, mire Chanyeol homlokon csapja magát. Értetlenül pislogok körbe a társaságon, de mind hasonló tekintettel bombáznak meg mint a colos.
-A főszereplőt kinyírták. Ha figyeltél volna tudnád- adja meg az egyszerű választ, amire csak egy „o" futotta tőlem.
~ ~ ~
-Szükségünk van alkoholra- mondja Junmyeon
-Igyuk meg- mutat fel Kyungsoo egy boros üveget. Honnét vette, nem tudom, lehet már azzal indult el. Abban biztos vagyok, hogy nekünk nincs ilyen alkoholos italunk, csak soju. Először a saját poharába tolt majd a többieknek is. Amint kiürül a boros üveg, szinte egyszere emeljük a magasba kezeinket a koccintás reményében. Egy két ember kivételével hamar legyűrték az alkoholos italt, én ugyan kicsit fintorogva de lenyeltem. Junmyeon kitalálta, hogy játszhatnánk felelsz vagy mersz játékot. Hogy ne legyen olyan unalmas bele vonta az alkoholt is, amire bátyám nem kifejezetten örült. Egész kellemesen egyben unalmasan telt a játék míg az illuminált állapotban lévő Minseok meg nem kérte Kyungsoot, hogy csókolja meg a legjobb barátnőm. Nem kívánt válaszolni a neki kiszabott kérdésre tehát ezt a büntetést kapta. Kelletlenül feltérdelt Yeri majd közeledni kezdet a férfihoz, ki szégyenlősen tördelte ujjait. Más helyzetben a barátnőm sem lenne különb, azonban most egy becsiccsentet lányról beszélünk. Kyungsoo óvatosan két tenyere közé fogva arcát hajolt, barátnőm ajkaira. Döbbenten figyeltem ahogy átkarolja a férfi nyakát jobban magához húzva. Ezentúl semmiképp sem hagyom alkoholos italhoz jutni, ki tudja még mire képes ilyen állapotban. Ezt a pillanatot a telefonom folyamatos rezgése szakította félbe. A készülék után kapok, amit a kanapén meg is találok. Kíváncsian vizslatóm ki keres, ám egy pillanatra megtorpanok. Ismeretlen szám.
-Mindjárt jövök- súgom bátyám fülébe ki bólintva adja tudtomra miszerint értette. Kíváncsi vagyok ki az, ezért hezitálás nélkül fogadom a hívást, ám abban a szent pillanatban meg is bánom döntésem.