~ Chanyeol szemszög ~
Azok után ahogy viselkedtek mikor először találkoztunk a szüleivel, nem akarná elhinni az ember, hogy ilyenre képes. Bár nem mondtuk meg miszerint nem Lay hanem én mentettem meg lányukat, nem gondoltam volna, hogy bevonják öt is, mikor külön megkértük rá, ne szóljanak erről senkinek. Nem fér a fejembe hogyan bánhatnak így vele, nem elég nagy teher az egész vállalkozást Chaehee vállra terhelni, még azt is el kell viselje, hogy tulajdonképpen ha ez az egész nem történik meg Taehyunghoz adják, a tudta nélkül. Óvatosan körkörös mozdulatokkal próbálom lenyugtatni, hogy legalább ne sírjon annyira, mert bármennyire nehéz bevallanom, pokolian rossz így látni. A lelkem is kiszáll mikor kinyílik az ajtó. Azt hitem kulcsra zártam, de amint észre veszem hogy csak Baekhyun az, rögtön megkönnyebbülök.
-Mi történt?- kérdezi aggódva folyamatosan húgára pillantva
-Tömören összeveszett anyátokkal- nem lenne illendő ha elmondanám, hiszen semmi közöm a családi problémákhoz, ám igazság szerint minden rohadékot eltakarítanék Chaehee közeléből. Hyung gondterhelten felsóhajt majd hirtelen a telefonjához nyúl. Most komoly magamra hagy? Ötletem sincs hogyan kéne megnyugtatnom, hiába agyalok ezen percek óta. Hirtelen abba hagyja a sírást, majd kikecmereg  ölelésemből a fürdőszoba felé sétálva. Összehúzott szemöldökkel nézek utána, ám úgy gondolom most egy kis magányra van szüksége, ebben a pillanatban Baekhyun lép be a szobába egy táskával a kezében.
-Mi ez?- fogom meg a felém dobot táskát
-A ruháid. Kai dobot bele pár rongyot, szóval ha valami nem tetszik tudd kit hibáztass- húztam el a számat nemtetszésemet kimutatva. Nincs nekem semmi bajom Kai stílusával, de néha szeret túlozni, hát nagyon remélem most vissza fogta magát.
-Eszembe se lenne téged hibáztatni- helyezem az ágy mellé a táskát
-Egyébként hol van Chaehee?- néz körül a szobában bízva benne hátha itt van
-A fürdőszobában van- mutatok az említett helyiségre
- Tudsz rá még egy kicsit vigyázni? Nekem muszáj elmennem, beszélnem kell Taehyungal illetve Lay hyungal is és nem ártana ha a többiek is tudnának erről- válaszként bólintok bár fogalmam sincs mit mondjak ha szóvá teszi, hol van a bátya. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre se vettem, Baekhyun még itt van csak mikor egy törölköző landolt a fejemen.
-Miért kaptam?- furcsán pislogok a legjobb barátomra
-Biztos zuhanyozik és van olyan hülye, hogy nem töröli meg a haját, valamint ennetek is kéne valamit. Rendelhetek is vagy ha nem akkor a szakács biztosan főz valamit. A szüleink nincsenek itthon szóval szabadon mozoghatsz a lakásban. Amiatt nem kell aggódnod, hogy megtudják szüleink mert külön megkértem a szolgálókat miszerint tartsák a szájukat- magyarázza el
-Értetem és köszönöm- egy apró mosoly jelenik meg szám sarkában amit ö is viszonoz. Amint kimegy előveszem a telefonom, ugyanis egész idő alatt folyamatosan jelzet miképp üzenetet kaptam. Volt egy pár anyától, Suhotol vagy éppen Sehuntol de volt egy ismeretlen szám is. Érdeklődve nyitottam meg az üzenetet. Minél hamarabb beszélnünk kell! Hívj fel amint tudsz- Lee Taemin
Mit akarhat? Utoljára talán két éve beszéltem vele, akkor is csak a munka miatt. Már tárcsáznám is a számot, mikor a fürdőszoba ajtó kinyílik és egy vizes hajjal rendelkező Chaehee lép ki rajta. Ahogy mondta hyung, valóban nem törölte meg a haját és akkor sem volt hajlandó mikor oda nyújtottam neki, ezért hát nem maradt más választásom, a fejére dobtam.
-Yah! Mit csinálsz?- összehúzott szemekkel kezd el vizslatni
-Nem voltál figyelmes. Töröld meg a hajad, különben megfázol
-Nem fogok- motyogja orra alatt aztán elkezdi szárítani a haját
-Jobban vagy?
-Miért eddig mi bajom volt?- ez most szórakozik velem? Az előbb majd belehalt a zokogásba most meg ezt teszi- Már jobban vagyok. Ami pedig az előbbit illeti, felejtsd el- áll fel újra a fürdőszobába indulva ahonnan kihoz egy hajszárítót és egy hajkefét, majd elkezdi szárítani a haját. Egy piros felső van rajta, szürke melegítő nadrággal, nagyon egyszerű mégis eszméletlenül jól áll neki. Nagyot nyelek a látványra, de szinte azonnal elhessegetem ezeket a gondolatokat és inkább a telefonomra szentelem a figyelmem, ugyanis eszeveszett mód kezdet el csörögni. Szóltam a lánynak miképp ezt muszáj felvennem aztán kiléptem a folyosóra.
-Chanyeol, de rég beszéltünk- csendül fel a rég halott férfi hang
-Igy van, bár jobban örülnék ha nem hívnál, legutóbb is jó nagy bajba kevertél- sóhajtok fáradtan
-Ezerszer bocsánatot kértem, de nem is ez a lényeg. Tudom, bunkó dolog de a segítséged kellene- idegesen fújtatok egy nagyot
-Jól van, de ha megint bajba keversz, kinyírlak- fenyegetem meg mire nevetni kezdet, ám ezt most teljesen komolyan gondoltam. Amint leadta a címet készültem volna indulni, viszont mikor megfordulok egy érdeklődő Chaeheevel találom szembe magam. Először megijedtem, hogy netalán hallotta a beszélgetést, azonban nem úgy látszik mint aki mindenről tud.
-Történt valami?- érdeklődőt
-Nem semmi. Mennyire vagy ismert Amerikában?
-Vagy kétszer voltam üzleti úton, szóval nem igen hiszem- adta meg az egyszerű választ ami nagy megkönnyebbülés számomra
-Akkor lenne kedved velem jönni?
-Amerikába?- vonja fel a szemöldökét
-Nem, te buta. Beszélnem kell néhány amerikai emberel, de nem hagynálak egyedül- vonom meg a vállam.
Már fél úton lehetünk mikor Chaehee egyszer csak megszakította a köztünk beállt csendet.
-De ugye nem a vőlegényemnek mutatsz be?- egy pillanatra lefagyok a kérdésén aztán meg szörnyülködve pillantok rá
-Dehogy is. Legfeljebb a vőlegény én leszek- meggondolatlanul ejtem ki a szavakat
-Mi?
-Mi?- kérdezem vissza mint aki semmiről sem tud
-Nem fontos- motyogja alig hallhatóan. Hát ezt jól elcseszted Park Chanyeol. Az út további része ismét csendesen telik el, ez már azonban a kínos csend.
-A hölgyeké az elsőbbség- nyitom ki az ajtó, hogy kőszálhason az autóból
-Köszönöm, de én inkább úgy mondanám, annak van elsőbbsége aki tudja az utat- néz körbe a számára ismeretlen helyen
-Na tessék, melletted még úriember sem lehetek- sóhajtok fel drámai hangon előre indulva. Chaehee szorosan utánam lépked apró lábaival. Udvariasan előre engedem az étterembe ami történetesen Lee Taemin tulajdonában van, majd egy szimpatikus asztalnál foglalunk helyet.