-Chanyeol, kelj fel- próbáltam felkelteni, de az óriás úgy döntött, nem kel fel – Hallod- csapot egyet izmos mellkasára
-Hmm? Csak még egy kicsit- morogja reggeli rekedt hangján majd magához szorít
-Yah! Anya bármikor bejöhet, és ha így meglát minket nagy bajban leszünk- bújnék ki kezei közül csakhogy nem enged. Lassan kinyitja szemeit és lepillant rám.
-Chaehee?
-Tudtommal ez a nevem, na de szed már össze magad- pöckölőm meg oldalát mire elenged, de ahelyett hogy ki kelne az ágyból, a másik oldalára fordul. Pánikolni kezdek mikor hallom anya lépteit. Gondolkodás nélkül ülök Chanyeol csípőjére az arcát kezdve el pöckölni.
-Ne már- fújtatok mikor a sokadik próbálkozásomra sem reagál semmit –Kérlek, kelj már fel- húzom meg a haját. Kipattannak a szemei, pár pillanattal később megragadja a kezem, de mivel nem számítottam rá, elvesztem az egyensúlyom és félig ráesek. Ajkaink pár centire voltak egymástól mitől szívem a szokottnál is hevesebben vert.
-Mit csinálsz?- töri meg a kínos csendet
-A-anya! El kell bújnod- nyögőm ki nagy nehezen. Amilyen gyorsan csak tudok felállok róla, ö meg az ajtó felé veszi az irányt.
-Nehogy ki menj- kiáltom el magam
-Csak be kulcsolom, nem kell kiabálni kisasszony- mosolyodik el mire megkönnyebbülten eresztem ki a levegőt, ám a nyugalmam nem tart sokáig mivel anya rángatni kezdi a kilincset, de mivel az nem nyílik idegesen szólal meg.
-Byun Chaehee! Ha nem nyitott ki azonnal az ajtót, nem állok jót magamért- most nagy bajban vagyok. Kétségbeesetten emelem tekintetem Chanyeolra, ám ö csak vigyorog.
-El kell rejtőzz- suttogom nehogy anya meghallja
-Mégis hova?- vonja fel érdeklődve a szemöldökét. Elgondolkodva nézek körül a szobámba, a szekrénybe semmiképp sem fér, a fürdő hely ahova benézne anya, úgyhogy csak is az ágy marad.
-Az ágy alá- mutatok az említett bútora
-Muszáj?- szenvedve sétál a búvó helyére vagyis mellé majd nagyot sóhajtva csúszik be az ágy alá
-Chaehee- ordítja el magát anya mire összerezzenek, sietős léptekkel nyitok ajtót ahol egy igen dühös anya várakozik rám. Mint mindig most is elegánsan van felöltözve, pontosabban egy baba rozsaszin ruhában, amihez egy fehér magassarkút vett fel, ezért kicsit magasabb mint én.
-Történt valami?- von kérdőre
-Csak aludtam, anya
-Jobb dolgot nincs? Például az üzletel foglalkozni, amit apát rád hagyott- rivall rám szinte azonnal így esélyem sincs kimenteni magam, bár ezt már igazán megszokhattam volna. Viszont a történteket nézve, jól esne ha megértőbb lenne.
-Mennyünk a nappaliba- indulok el az említett helyiségbe. Nem engedhetem hogy tudomást szerezzen Chanyeolrol, azt ugyan nem tudom hogyan került ide vagy egyáltalán én hogyan jutottam haza, de akkor találkozhatnak. Legalábbis ilyen körülmények között, egy életre elásná magát anya előtt.
-Jól vagy?- fogja meg a derekam Baekhyun segítve lemenni a lépcsőn. Anya csak egy rosszalló pillantással nyugtázza az egészet.
-Persze, semmi bajom- mosolygok rá hálásan
-Fent minden rendben?- suttogja fülembe amint helyet foglalunk a kanapén, válaszként csak bólintok. Tisztában vagyunk, hogy anya mindent lát és hallja, azonban azt is tudjuk miszerint nem érdekli. Míg nem veszélyeztetjük az üzletet nem szól bele mit csinálunk.
-Az állapotodat nézve, apátokkal megbeszéltük, hogy egy ideig nem fogsz dolgozni, valamint a riportereket sem engedjük a közeledbe - jelenti ki amit már eldöntötték, nekünk meg beleszólásunk nincs, viszont most kivételesen örülök neki
-Köszönöm, anya- mosolyodom el mire biccent egyet
-Később jönni fog két nyomozó, hogy felverhesse a vallomásod. Yixinget is fogják kérdezni- néz a karórájára, de a név hallatán meghökkenek.
-Ezt hogy érted?- értetlenül pislogtam szülőmre, a lelkemre kötötte Chanyeol miszerint ne beszéljek senkinek a történtekről
-Vigyázott rád, emelet tegnap megvédett a támadótól- milyen támadó? Hiszen csak Taehyung volt, vagy várjunk...nem is tudnak Taehyungrol?- Viszont egyet nem értek, miért a régi házunkba mentél?- ült le a velünk szemben helyezkedő kanapéra. Valamit gyorsan ki kell találnom, mert ha valóban nem tudnak Taehyungrol akkor nyomos oka van amiért Baek nem árulta el. Az sem véletlen, hogy Yixing megvédi Chanyeolt, mit akarhatnak?
-Az közelebb volt- nyögtem ki az első eszembe jutó dolgot, de amint láttam értetlen arckifejezését nagyot sóhajtva folytattam- A haza vezető úton észre vettem hogy követnek, és mivel nem akartalak titeket veszélybe sodorni, úgy döntöttem inkább a régi házunkhoz megyek- talál furcsa de cseppet sem bánom, hogy hazudnom kell a szüleimnek. Válaszolni nem volt ideje anyának mivel a csengő megzavarta. Megkönnyebbülten sóhajtok fel amint szülönk elhagyja a helyiséget, majd fenyegetően nézek Baekhyunra.
-Sokat kell magyaráznod, ugye tudod?- szúrós pillantással jutalmazom meg, azonban ö csak beleegyezően bólint. Pár perccel később anya lép be a nappaliba, két fiatal nyomozóval együtt. Udvariasan bemutatkoznak, habár nem igen figyelek rá, nem tudom mit mondhatnék. De minden esetre nagyon oda kell figyelnem nehogy elszóljam magam, vagy kényes helyzetbe hozzam Yixinget.
-Kisasszony, kérem nyugodjon nem. Most már biztonságban van- az egyik férfi hangjára leszek figyelmes.
-Ha készen érzi magát, elmondhatja mi történt- szólal meg kedvesen a társa. Idegesen tördelni kezdem ujjaim. Ezt Baek is észre veszi ezért gyengéden megfogja kezem majd játszani kezd kicsi ujjaimmal. Elmeséltem nekik a történteket, azt hogy Taehyungal mentem a konferenciáról és vele is jöttem haza. Majd leszorítottak az útról, engem kirángatva a kocsiból. Természetesen Taehyung azonnal segíteni próbált de leütötték, minden részletre oda figyeltem és látszólag nem kevertem senkit gyanúba. Már csak abban bízok, hogy nyomos oka van amiért hazudnom kell.
-Hogyan jutott a doktor úr lakásához?- tette fel hirtelen a kérdést a magasabb nyomozó.
-Én nem emlékszem. Akkor csak az lebegett a szemem előtt miszerint túl kell élnem, nem állhatok meg bármi van- egy újabb hazugsággal gazdagodhatnak
-Egy utolsó kérdés, volt valami oka amiért a régi házukhoz ment?
-Igen. Mikor elindultunk haza, észre vettem hogy követnek ezért megkértem Yixinget, tegyen ki a régi házunkhoz. Persze ö ezt nem tudta- magyaráztam lesütött szemekkel- Megkérhetem hogy ne vonják bele, ha lehetséges. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni neki, tekintve a munkahelyét. A két nyomozó megértően bólintott majd még jegyzeteltek valamit, aztán megköszönve az együtt működést, anya kíséretében elhagyták a házat. A szobámba indultam , egy kis magányra vágyva ám ezt anya megakadályozta.
-Jobban vagy?- gúnyosan kérdezi az ajtófélfának dőlve
-Kérlek anya, ne kezd- sóhajtottam becsukot szemekkel, semmi kezdem pont vele veszekedni- Hol van Baekhyun?
-Az a hülye gyerek nem engedett el a konferenciára, el tudod képzelni mennyi pénzt vesztetem el?- csattan fel mire bennem is felmegy a pumpa
-Hogy mondhatod ezt? Baekhyun nem hülye, ö az egyetlen ebben a családban aki törődik velem. Ilyen helyzetben is a pénz érdekel? Mit tennél ha meghaltam volna?- egyáltalán nem terveztem hogy valaha is kiabálni fogok anyával, de most nagyon feldühitett.
-Nem számít mivel élsz- olyan nyugodtan ejtette ki a szavakat mintha a reggeliről beszélne
-Mi?- ordítom el magam, amivel elérem hogy megszeppenve bámuljon rám. Érzek valamit az ágy alatt, minden bizonnyal Chanyeol az, akiről teljesen megfeledkeztem.
-Nem vagy paraszt. Ne keveredtél volna ekkora bajba, és ahelyett hogy itt ordítasz az anyáddal, inkább menyi dolgozni- hunyja le szemeit idegesen. Hát megáll az eszem, még ö van felháborodva.
-Hidd el nem én akartam ezt- túrok idegesen a hajamba
-Már úgysem számít, az eljegyzést rég lemondták- összehúzott szemöldökkel kaptam rá a tekintetem. Eljegyzés? –Ha nem raboltak volna el, most Taehyung menyasszonya lenél, de lemondta mert ezt is elrontottad- magyarázza meg látva az értetlen arckifejezésem. Annyira ellepte az elmémet a düh, hogy nem is gondolkodtam a következő cselekedetemre. Életemben először kezet emeltem anyára, meglepő módon nem bántam inkább mondanám megkönnyebbülésnek. Hihetetlenkedve bámult rám, az arcát fogva ahol a tenyerem nyoma van.
-Te...te most megütöttél? - akadozva nyögte ki- Az anyád vagyok, életet adtam neked, felneveltelek és ezt kapom?- orditotta közvetlenül az arcomba
-Attól még nem jelenti azt, hogy így bánj velünk- szinte köptem a szavakat. Bosszúsan kiviharzott a szobámból hangosan becsapva maga után az ajtót. Ez volt az a pont ahol már nem bírtam parancsolni könnyeimnek. A zár halk kattanására leszek figyelmes, majd két erős kart éreztem amik szorosan öleltek.
-Mindent hallottál, igaz?- sírástól elfojtott hangon motyogom Chanyeol mellkasába
-Igen- suttogja hajamba