-Chaehee, sokan lesznek, siess már- sürget barátnőm
-Jaj Yeri, nyugodj meg- forgattam meg a szemem majd követem az izgatott lányt
-Nézd mennyien vannak- mutat az előttünk lévő boltra, azonban alig vannak vásárlok
-Yeri csak pár ember van bent, nem fognak mindent megvenni- kuncogtam el magam amit ö nem vélt viccesnek, a rosszalló pillantásából ítélve
-Miért hívtalak el magammal?- sóhajt gondterhelten mire kitör belőlem a nevetés, amire páran felfigyelnek viszont most nem foglalkozok vele.
-Mert a legjobb barátnőd vagyok- mosolyodtam rá majd rendeztem vonásaim és komoly tekintettel léptem be az üzletbe, oldalamon Yerivel. Holnap lesz egy rendezvény, amire természetes hivatalos vagyok és mivel Yeri is nemrég lépet be az üzlet világába, öt is elrángatom magammal, még persze azért is hogy ne egyedül legyek. Hiába lesz ott apa, minden bizonnyal bátyám is, szokásuk megfeledkezni a család legfiatalabb tagjáról, azaz rólam.
-Chaehee nézd- rángatja meg jobb kezem Yéra – Milyen szép- mutat egy virágmintás ruhára
-Nekem nem tetszik annyira, de te meg veheted- húzom el a szám mert valóban nem tetszenek az ilyen ruhák, inkább az egyszerűket szeretem, esetleg egy kis mintával. Csillogó szemekkel húzta végig ujjait a ruhán aztán úgy döntött felpróbálja, de mielőtt még elment volna ,rám parancsolt, hogy itt maradjak. Eleget teszek kérésének, addig nem mozdulok míg nem jön vissza. Mosolyogva nézek körül, emlékszem innen vette anya a ruhám az első konferenciára amin én is hivatalos voltam mint üzletember. Nem mondom nehéz fejszébe vágták szüleim a fejem, hisz üzletembernek kicsit se könnyű de fiatal nőként még nehezebb, viszont egy cseppet se bánom. Úgymond ebben nőttünk fel bátyámmal, az hogy én is apám érdekeibe lépjek meg se lep ellentétben azzal, hogy nem testvérem helyezte előnyben hanem engem. Nagyon nehéz egyben furcsák volt eleinte, de aztán szép lassan megszoktam, mára már úgy megyek be a tárgyaló terembe mint a szobámba. Pár perc elmélkedés után megláttam barátnőm, bizonytalanul állt meg előttem. Nem volt miért hiszen gyönyörű ebben a ruhában, mintha neki vártak volna.
-De gyönyörű vagy- mértem végig mosolyogva
-Azt mondod? Akkor vegyem meg?- pördült egyet mire kuncogva bólintottam. Amint én is kiválasztottam a tökéletes ruhát, ami egy krém színű volt a hozzá járó fekete övvel, a kijárathoz indultunk ha drága bátyám nem lép be. Ijedten néztem Yerire, aztán testvéremre de látszólag nem vett észre ami most nagyon is jó. A hátszó kijárat felé fordultam míg Yeri bátyámhoz lépet, annak érdekében, hogy ne vegyen észre és megtudjak szökni mivel nem szóltam mikor eljöttem.  Egy folyosó akadályozta meg a szabadságom, amivel nincs baj de hát ez teljesen sötét, szinte az orromig se látok. Visszafordulni nem fogok, mert egy irtó dühös Baekhyunt senki se akar látni, így elindulok a sötétség felé. Már egy ideje haladok a hosszúnak tűnő folyosón mikor is egyszer neki megyek valakinek. Meglepetten toppanok meg. Itt nem lehet senki rajtam kívül. Nem hallottam volna az ajtó nyílását vagy bármi mást ami arra utal, hogy más is van itt rajtam kívül. Nem tárgynak mentem neki, ebben biztos vagyok mert érzem a férfinek tűnő mellkast. Ez csak egyet jelenthet, mégpedig én egy szellemnek ütköztem. De várjunk csak...a szellemeket nem lehet megérinteni, de akkor ki lehet?