Amint a portálon át - amit Miau Ce-Tung nem igazán díjazott - megérkeztek Kínába, Alec feltette az első kérdést, ami eszébe jutott.

- Ugye nem fogod azt mondani, hogy kínaiul is tudsz?

Magnus csak egy sokat sejtető pillantást produkált, amiből Alec azonnal tudta a választ.

- Oké. Nincs több kérdésem - mondta.

Miközben sétálgattak az utcákon Alec-nek feltűnt, hogy az emberek néha-néha utánuk fordulnak. Mondjuk meg kell hagyni, szép kis párost alkothattak ők ketten. Persze főleg Magnus volt a csodálkozás tárgya. Alapjában véve is feltűnő jelenség volt, hát még egy macskával a kezében - akihez csaknem folyamatosan beszélt - és egy sötét hajú fiúval az oldalán.

Alec nem bánta különösebben a kíváncsi pillantásokat, bár nem volt hozzájuk szokva.

Egy idő után egy piactérre értek, Magnus pedig azonnal leszögezte, hogy most bizony vásárolni fognak, mert hogy állítása szerint remek dolgokat találhat az ember egy ilyen régi piacon. Alec nem volt benne biztos, hogy ő bármit is akarna itt találni, de azért követte a boszorkánymestert a tömegbe.

Magnus aztán nem is hazudtolta meg magát vásárlás terén. Körülbelül fél óra elteltével már büszke gazdája volt egy piros kalapnak, egy rózsaszín, szőrmés nyakörvnek (persze Miau Ce-Tung számára, mielőtt bárki is másra gondolna), egy kabátnak (legalább is az eladó szerint az volt), amin apró csillagok voltak és egy napszemüvegnek, ami világított a sötétben, bár Alec el nem tudta képzelni, ki az a bolond, aki sötétben hord napszemüveget, de nem tett ilyesfajta megjegyzést, ugyanis tisztában volt vele, hogy Magnus-t vérig sértené vele végül pedig csak azért is megvenné.

- Nem úgy volt, hogy kávézóba megyünk? - kérdezte Alec, mikor már végtelenül unta a bojongást a tömegben, ráadásul a sok színes holmitól kezdett káprázni a szeme.

- Hirtelen miért lett ilyen sürgős? - kérdezte Magnus. - Azt hittem nem akarsz oda menni.

- Ezek után mégis - mondta Alec.

Magnus nagy nehezen ott hagyta a piacot és elindultak az eredeti cél felé.

A kávézó kívülről meglehetősen nyugodt helynek tűnk, belülről viszont...

Alec soha életében nem látott még ennyi macskát egy helyen. Hirtelen meg is torpant a küszöbön és Magnus-nak kellett hátulról meglöknie, hogy be tudjon menni.

Leültek az egyik asztalhoz, majd nem sokkal később megállt mellettük egy nő. Magnus elcsevegett vele a kínaiak semmi máshoz nem fogható nyelvén, majd a nő távozott.

- Neked is rendeltem - közölte Magnus.

- Á, hogy azt mondtad neki. Fogalmam sem volt, hogy miről beszéltetek. Akár randira is hívhattad volna, úgysem érteném meg.

- Nem az esetem - húzta el a száját Magnus.

- Mellesleg, hol van a drágalátos macskád?

- Elengedtem, hadd játsszon a többi macskával - mondta Magnus teljes lelki nyugalommal.

- Éljen! Akkor majd kergethetjük egy életen át, ha össze akarod szedni.

- Ne aggódj. Miau Ce-Tung nem olyan buta, mint amilyennek látszik.

Nemsokára megérkeztek a Magnus által rendelt kávék és sütik is. Alec-nek el kellett ismernie, hogy ha már a környezet zajos és idegesítően nyávog, legalább a kávé finom.

Miközben ettek és ittak Alec körbenézett és nem győzte csodálni, hogy egyes emberekbe mennyi türelem szorult, látva az izgő-mozgó, szőrös hadsereget.

Mikor már a süti és a kávé is elfogyott, Magnus kitalálta, hogy telepedjenek le a többi gazdi mellé a szőnyegekre, mondván, hogy Alec-nek is jót fog tenni, ha új emberekkel ismerkedik. A fiú persze nem támogatta a tervet, ám Magnus az Magnus, így a dolognak az lett a vége, hogy mindketten a földön ültek, körülöttük vagy húsz macskával és a gazdáikkal.

Alec egyik oldalán Magnus ült, a másikon pedig egy fiatal nő, aki egy idő után már-már idegesítően feltűnő módon bámulta Alec-et. Szólni nem szólt hozzá, egészen addig, míg Magnus el nem tűnt pár percre, hogy kiszedje Miau Ce-Tungot az egyik virágcserépből. Ennyit az okos macskáról...

- Elnézést... - szólalt meg ekkor a nő, Alec meglepetésére angolul. - Szintén cicatulajdonos?

- Maga szerint itt lennék, ha nem az volnék? - kérdezett vissza Alec.

- Igaz, buta kérdés volt. A nevem Susan - nyújtott kezet a nő.

Alec elfogadta és kezet ráztak. - Alec.

- Igazán örülök. És melyik cica a magáé? - kérdezte a nő, miközben körülnézett a helyiségben.

Alec Magnus felé fordult, aki továbbra is Miau Ce-Tunggal harcolt.

- Ő az, de nem az enyém - mutatott a macskára. - De tulajdonképpen nekem is van egy.

- Igazán? És hol van?

- Ott van ő is - felelte Alec.

A nő felnevetett.

- Az lehetetlen - mondta. - Az ott csupán egyetlen macska.

- Nem hölgyem - folytatta Alec, miközben a közeledő Magnus-t nézte. - Az két macska.

Magnus visszaért Alec mellé, de addigra a fiú már felállt a helyéről.

- Szerintem indulhatunk - mondta Magnus-nak.

- Nem rossz ötlet. Miau Ce-Tung összeveszett a rózsákkal, nézd meg hogy néz ki - mutatta fel a macskát a boszorkánymester.

- Szerintem túléli - mondta a fiú, majd Susan felé fordult, aki az előbbi kijelentés után úgy nézett Alec-re, mintha szellemet látna. - Örültem - mondta, azzal sarkon fordult és Magnus oldalán elhagyta a kávézót.

- Ki volt az a nő? - kérdezte Magnus, miközben sétáltak.

- Senki - felelte Alec.

- De beszéltél vele - jegyezte meg Magnus.

- Ő szólított meg. És különben is, te akartad, hogy ismerkedjek, nem?

- Igaz. Na és mit akart?

- Szerintem azt hitte van esélye nálam - mondta Alec.

- És... nincs?

Alec olyan szúrós pillantással nézett a mellette sétáló boszorkánymesterre, hogy az rögtön elhallgatott.

- Na és miről beszélgettetek? - kérdezett aztán tovább Magnus.

- Meglepő módon... a macskákról. Bemutattam neki a sajátomat - mondta Alec.

- De hát neked nincs is macskád, Alexander - ráncolta össze a homlokát Magnus.

- Igazán? - kérdezte a fiú, miközben jelentőségteljes pillantással nézett a boszorkánymesterre.

Magnus-nak kellett néhány másodperc, hogy felfogja az értelmét annak, amit Alec mondott. Ám miután ez megtörtént, meg kellett állnia a döbbenettől. Kissé eltátott szájjal nézett a cinkosan mosolygó Alec-re, aki továbbra is sétált, viszont jelenleg hátrafelé, hogy szembe nézhessen Magnus-szal.

- Már hogy... Azt akarod mondani... - hebegte Magnus.

Alec mosolya még szélesebbre húzódott, Magnus pedig továbbra sem tudott semmi értelmeset kinyögni.

- Na gyere... „cicám" - nevetett Alec. - Menjünk haza végre - azzal megfordult és szó nélkül tovább indult.

- Alec Lightwood... Hányszor fogsz még meglepetést okozni nekem? - motyogta Magnus, majd Alec után indult.

Sziasztok!

Mivel hétfőtől szerdáig nem fogok ráérni sem írni, sem feltölteni, így ma két részt hoztam, holnap pedig még egy is érkezni fog, csak hogy ne hagyjalak benneteket Malec nélkül. :D

Jó olvasást. :D