Alec lassan kezdett beletörődni, hogy nem igazán lesz olyan reggel, amikor kivételesen nem Magnus kiáltozására kell kelnie.

Ez a mai sem olyan volt.

- Alexander! - hallatszott a boszorkánymester hangja valahonnan a nappaliból. Alec igyekezett úgy tenni, mint aki még alszik, ám ebben a pillanatban kivágódott a szoba ajtaja és betrappolt rajta Magnus. - Alexander! - kiáltozta tovább.

Alec megpróbálta a lehetetlent, vagyis tovább színlelte az alvást. Tudta, hogy teljesen felesleges, amit csinál és valószínűleg Magnus is, mert hirtelen lerántotta a fiúról a takarót.

Alec szép lassan átfordult a másik oldalára és felnézett a boszorkánymesterre.

- Miért van az, hogy mindig sokkal korábban kelsz, mint én? - kérdezte.

- Nem tudom - felelte Magnus a takarót szorongatva. - Talán az árnyvadászok genetikailag lustábbnak születtek.

- És te felesküdtél, hogy változtatsz ezen?

- Lehetséges. Különben is, a mondás is úgy tartja, hogy aki sokat alszik keveset él.

- Lehet, de legalább nem lesz álmos - morogta Alec.

- Jaj, ne panaszkodj már annyit. Inkább kelj fel végre. Van egy tervem mára.

Alec - látva Magnus arckifejezését - nem számított semmi jóra. Mikor a boszorkánymester így vigyorgott, általában olyan dologra készült, ami a legkevésbé sem volt hétköznapinak mondható, Alec pedig nem igazán rajongott az ilyesfajta dolgokért.

- És megtudhatnám, hogy mi az? - kérdezte kissé félve.

- Amint felkeltél - felelte Magnus, majd visszament a nappaliba, Alec-nak pedig újból eszébe jutott, hogy talán mégis csak visszafekszik aludni. Még a takaró nélkül is.

De aztán persze nem így tett. Helyette felkelt és kiválasztott a szekrényből egy fekete nadrágot és egy sötétbordó pólót, majd Magnus után indult.

Nagy meglepetésére a nappaliben ezúttal egyel többen voltak a kelleténél.

Magnus a kanapén ült - pontosabban a kanapé teljes hosszát elfoglalta - az ölében pedig egy nagyobb szőrgombóc foglalt helyet.

- Csakhogy felkeltél végre - mondta Magnus.

- Ugye az ott nem Miau Ce-Tung az öledben? - kérdezte Alec a szőrpamacsra mutatva.

- De igen.

- És hogy került ide? Kétlem, hogy a macskád is tud portált nyitni.

- Hát, nem is ő nyitotta...

- Magnus. Minek hoztad ide?

- Olyan magányos lehetett szegény - mondta a boszorkánymester, közben pedig bele-beletúrt az ölében fekvő macska bundájába.

- De hisz rábíztuk a többiekre. Biztosan nem hagyták magára.

- De nem is voltak vele egész nap - kontrázott rá Magnus.

- És? Mi sem leszünk - tárta szét a karját Alec, jelezve, hogy továbbra sem érti a macska jelenlétének okát.

- De ma igen - felelte Magnus ugyanazzal a vigyorral, amit az imént a szobában is megvillantott.

- Halljam, mit találtál ki már megint? - kérdezte Alec és már lélekben felkészült Magnus legújabb őrült tervére.

- Kitaláltam hova menjünk ma. Igazából, Miau Ce-Tung adta az ötletet - ecsetelte Magnus, továbbra is a macskát simogatva.

- A macskád?! - csodálkozott Alec. - Ez már most nem tetszik.

- Feleslegesen aggódsz - jelentette ki Magnus, miközben óvatosan lerakta Miau Ce-Tungot a földre, mire a macska - nem tetszése jeléül - nyávogott egyet. - Kínába megyünk.

Alec fel nem foghatta, hogy mit fognak ők ott csinálni, megkérdezni viszont félt, ugyanis továbbra is tartott tőle, hogy valami olyasmit, ami... nos, olyan Magnus-os.

- Meg sem kérdezed, hogy miért? - tette fel a kérdést a boszorkánymester.

- Megkérdezném, de úgyis elmondod, szóval... Rajta, ne kímélj.

- Macskakávézóba megyünk. - Magnus olyan boldogan mosolygott, mintha a világ legnagyobb hírét jelentette volna be éppen.

- Hogy hová? - nézett rá Alec értetlenkedve.

- Macskakávézóba - ismételte Magnus.

- És az mégis mi?

- Egy hely, ahol a gazdik együtt tölthetik az idejüket a cicáikkal, miközben finom kávékat isznak és sütit esznek.

- Macskák között... Sok macska között, ha jól értem...

- Hát igen, van belőlük egypár. Ez a lényege, Alexander.

- Mondd, nem elég nekünk egy szőrgolyó?

- Azt hittem szereted a macskákat.

- Igen, a tiédet. De ő egy macska Magnus, nem pedig tizenegy vagy huszonegy, vagy tudom is én mennyi.

- Ha őt szereted, szeresd a többit is - jelentette ki a boszorkánymester.

- Tudod mit? Legyen - sóhajtotta Alec. - De csakis egyetlen feltétellel.

- Csupa fül vagyok.

- A holnapi programot én szervezem.

- Felőlem... - vonta meg a vállát Magnus. - Most viszont jobb lesz, ha készülődsz. Nem érünk rá egész nap - azzal felkapta Miau Ce-Tungot és bevonult vele a szobába egy diadalmas vigyor kíséretében.

Alec egy darabig csak nézett utána, majd egy idő után cinkos mosolyra húzódott a szája. Ugyanis biztos volt benne, hogy a másnapi programmal ő is fog némi meglepetést okozni szeretett boszorkánymesterének.

- Szemet szemért Magnus Bane. Szemet szemért... - mondta Alec, csak úgy magának, majd elindult Magnus után.