Hát igen, Magnus-nak mindig is volt ízlése elegancia terén, gondolta Alec, mikor megálltak egy kastélynak kinéző épület előtt, amiről kiderült, hogy egy hotel, ráadásul ők ebben fognak megszállni. Legalább is Magnus ezt állította.

Alec fogta a csomagját és követte Magnust egészen a portáig, ahol – nem kis döbbenetére – egy tündér fogadta őket. Alec kérdőn pillantott Magnus-ra, ám az csak legyintett, jelezve, hogy majd később megmagyarázza, majd a pulthoz lépett. A mögötte álló fiatal nő széles mosolyt villantott Magnus felé, majd a boszorkánymester tájékoztatta, hogy foglalt szobájuk van, mire rögtön meg is kapta a kulcsot – szintén egy nagy mosoly kíséretében.

Mikor már felfelé tartottak a kanyargós és meglehetősen díszes lépcsőn Alec megszólalt:

- Mi ez a hely tulajdonképpen?

- Szálloda. Főleg alvilágiak látogatják – felelte Magnus.

- Remek... - morgott Alec, kinyilvánítva nemtetszését.

- Nem olyan rosszak, mint ahogy gondolod.

- És a tündér a recepción? – jött az újabb kérdés.

- Mi van vele? – nézett Magnus értetlenkedve a mellette lépkedő fiúra.

- Nem tetszik nekem.

Magnus elmosolyodott, talán még nevetett is volna, de aztán visszafogta magát.

- Nem kell félned, nem az esetem – mondta még mindig vigyorogva.

- Mi? Én nem is...

- Alexander – állt meg a fiú előtt Magnus. – Azt hiszed nem láttam az arcodat, mikor odalent voltunk?

Alec nem szólt, viszont eléggé elpirult, amitől Magnus-nak még inkább mosolyognia kellett.

- Na, gyere! – mondta. – Ideje elfoglalnunk a szobát. – azzal maga után húzta Alec-et.

- De tudod – szólt vissza a válla felett – ha mindenkire, aki rám mosolyog ilyen gyilkos tekintettel nézel, akkor lassan senki nem fog szóba állni velem.

Alec szerint a szoba – vagy inkább egy komplett lakosztály -, amit Magnus foglalt számukra minimum kétszer akkora volt, mint a boszorkánymester brooklyni háza. Mindenesetre jól nézett ki.

Ahogy beléptek, mindjárt egy hatalmas nappaliba érkeztek, ahol volt egy üvegasztal, körülötte négy kisebb bőrfotel. Volt egy kandalló is, bár Alec biztos volt benne, hogy arra most nem lesz szükségük, a nélkül is eléggé meleg volt. Bal oldalt elhelyeztek agy szintén bőrrel borított kanapét, előtte pedig egy hatalmas képernyővel bíró tévét.

Jobb oldalt nyílt a háló, ami – már ami a méreteit illeti – tökéletesen illett a többi helyiséghez, viszont minden másban különbözött. Amilyen világos volt a nappali, olyan sötét volt a hálószoba. A falak sötétkékek voltak, a selyem ágytakaró és a baldachin szintúgy. Az ágy kétoldalán két koromfekete éjjeliszekrény állt, a fal mellett pedig egy hatalmas gardrób, ami szintén fekete volt. A padlót perzsaszőnyeg borította, ami –mert miért is ne – sötétkék volt, fekete mintákkal, amik mintha macska alakúak lettek volna, de Alec nem mert volna megesküdni rá.

- Tetszik? – kérdezte hirtelen Magnus, kisebb szívrohamot okozva Alec-nek.

- Sötétebb nem volt? – kérdezett vissza a fiú.

- Nagyon vicces, Alexander.

- Különben nem rossz. De mondd, milliomos vagy, vagy mi a szösz?

- Voltaképpen... igen – felelte Magnus.

Alec felhúzta a szemöldökét. Nem igazán lepte meg a tény. Gondolta, hogy Magnus nem kis összeget gyűjthetett már össze a sok száz éve alatt, mióta él, de azért így kimondva mégiscsak más volt.

- Na és hova szeretnél menni először? – kérdezte Magnus, miközben Alec nekiállt kipakolni a bőröndjéből.

- Hogyhogy először? – értetlenkedett Alec.

- Csak nem gondoltad, hogy itt fogluk eltölteni minden időnket, ebben a szobában?

Nem tehetett róla, de erre a kijelentésre Alec-nek támadt néhány ötlete, hogy mit is lehetne csinálni az említett helyiségben és ez valahogy Magnus-nak is szemet szúrt.

- Na de Alexander! – állt a fiú elé fejcsóválva, ám közben mosolygott. – Épphogy csak megérkeztünk. Nem gondolod, hogy kissé türelmetlen vagy?

- Nem tudom miről beszélsz – próbálta Alec menteni a menthetőt, bár úgyis tudta, hogy hasztalan próbálkozik. Magnus mindig is úgy olvasott benne, mint egy nyitott könyvben.

- Tudod, meg van ám a hátránya a világos bőrnek.

Alec értetlenkedve nézett a boszorkánymesterre.

- Elpirultál, Alexander – jelentette ki Magnus és továbbra sem hagyott fel a vigyorgással.

- És akkor mi van? – kérdezte Alec kissé durcásan. – És ne vigyorogj.

Magnus végül otthagyta Alec-et, hogy ő is kipakolhasson, ám a vigyor nem hervadt le az arcáról.

- Szóval, mit csináljunk ma? – kérdezte újfent, miközben a bőröndjében keresgélt.

- Ma még nincs kedvem menni sehova – jelentette ki Alec. – Inkább vacsorázzunk. Van ennek a „hotelnek" étterme?

- Alec. Minden hotelnek van étterme és ezen az sem változtat, hogy ezt itt speciel alvilágiaknak szánták.

- Jó, de kérlek mondd, hogy normális kaját is lehet kapni.

- Igen, lehet, megnyugodhatsz.

- Majd csak ha láttam az étlapot, Magnus – jelentette ki Alec.

Bőven volt idejük a vacsoráig, úgyhogy Alec kihasználta az időt, hogy felfedezze a lakosztályt. Mint kiderült, még koránt sem látott mindent.

Végig járt minden helyiséget, ám a legjobban – persze a sötét hálószobán kívül – a fürdő nyerte el a tetszését. Mint minden más, ez is hatalmas volt és akárcsak a hálót, ezt is színesre tervezték. A csempék kékek voltak – úgy látszik Magnus szereti a kéket, gondolta Alec – a fürdőkád, ami medencének is beillett volna, szokásos fehér színű volt. Volt még ott egy tükör – szintén nem kis méretekkel – és egy szekrény sok-sok fiókkal és polccal, melyek tele voltak pakolva törölközővel, és igen, azok is kékek voltak.

Mire Alec végzett a lakás feltérképezésével már nem sok idő volt a vacsoráig. Szólni akart Magnus-nak, hogy ideje lenne készülődni, ám sehol sem találta a boszorkánymestert, csupán egy cetlit talált, rajta a következő felirattal:

Öltönyt vegyél fel!

Alec feladta a keresést és nekiállt öltözködni, közben pedig áldotta Isabelle-t, hogy rábeszélte, hogy hozza magával az öltönyt is, mondván sosem lehet tudni, hová mennek. Magnus meg majd csak előkerül, gondolta.

Nem tévedett. Nyolc óra előtt pár perccel Alec türelmetlenül ücsörgött a kanapén. Ezt nem hiszem el – mérgelődött magában. Ha előkerül, azzal a szép, kék színű selyem takaróval fogom megfojtani.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, mikor egyszerre nyílt az ajtó és – láss csodát – Magnus lépett be rajta, ám Alec azon nyomban elfelejtette, hogy az imént még meg akarta fojtani. Erre pedig nem kisebb oka volt, mint a boszorkánymester öltözéke. Kivételesen nem csillogott-villogott, mint általában, hanem egy fekete öltönyt viselt sötétbordó inggel és szintén fekete nyakkendővel.

- Mehetünk? – kérdezte Magnus és mikor Alec bólintott – mivel megszólalni jelen pillanatban nem igazán volt képes – kitessékelte a fiút az ajtón.