Peterrel az oldalamon sietünk éppen Bájitaltanra. Bár még nem késtünk el, de a professzor szereti minél előbb elkezdeni az órát.

A fiú szőke haja csapzottan száll ide-oda, miközben a folyosót szeljük. Tankönyvünk a kezünkben, ám meglepően unott mindkettőnk arca.

Való igaz, valahogy még ők hárman is letették sikeresen RBF vizsgájukat, Peter mégis észbe kapott és törekedett legalább egy tantárgyból megszerezni a RAVASZ vizsgáját a hetedik tanévünk végére.

Ellenben velem, aki egyszerre négy tantárgyból is erre készül, ezért is esik meg sokszor, hogy nem vagyok a fiúkkal, hanem tanulok.
Olyan varázsló szeretnék lenni, aki valami áttörést ér majd el a jövőben.

Például megalkotom az ellenszert, hogy megakadályozzam az átváltozást teliholdkor.

━ Szerintem megint mi leszünk az elsők. – jegyezi meg, miközben átverekedi magát két magasabb Hugrabugos fiú között. Kuncogok egy kicsit, amikor látom haragos arcát. Nálam is vagy egy fejjel alacsonyabb a fiú. Sirius és James mindig is piszkálták őt emiatt.

━ Sose baj, ha előbb odaérünk, te is tudod! – válaszolom, amikor befordulunk arra a folyosóra, ahonnan csak egy ajtó nyílik egyenesen a bájitaltanterem felé.

━ Jamessel és Siriussal kellett volna inkább Repüléstanra jelentkeznem! – morogja az orra alatt, amikor leülünk a szokásos helyünkre, az első sorba.

━ Ugyan már! – legyintek szememet forgatva. – Csak lopják a napot azon az órán. – húzom el a számat, miközben előveszem a pennámat és egy tekercs üres pergament.

━ Az is jobb lenne, mint itt szenvedni... - dől előre, majd kezeit maga alá gyűrve a padon terül el rajta. – Ébressz fel, ha valami izgalmas is történik! – csukja be a szemeit.

Megrázom a fejemet egy sóhaj közepette. Tévedtem, lehet mégsem törekszik annyira a vizsgára.

Ahogy számítottam is rá, a tanárunk előbb érkezik, lassan pedig a diákok is szállingózni kezdenek. Az óra ugyanúgy telik, mint az esetek többségében. A Professzor úr elkezdi, s mindenki csendesen figyel. Általában először elméletet veszünk, aztán pedig a következő órán ezt gyakorlatban is megtanuljuk. Szokásukhoz híven, a Mardekárosok elkésnek. Narcissa Black és nyomában a testvére, Bellatrix is megérkezik.

A szőke hajú lány szó nélkül foglal helyet. Ritkán beszél, a műsort inkább fekete, göndör hajú társa szokta szolgáltatni, ami most sem marad el.

━ Elnézést a késésért, Professzor úr! – cincogja gúnyosan, hiszen nyilvánvalóan nem szégyenkezik emiatt, meg úgy általában semmi miatt... Főleg akkor nem, amikor dob egy légpuszit a tanár felé, aki már szinte észre sem veszi a lányt.

━ Miért csinálja mindig ezt? – kérdezi mellettem csendesen Peter, aki nagyon úgy tűnik, hogy felébredt a két lány megjelenése hallatán. Szinte nem is törődve a kérdésével, csak megvonom a vállamat. Cseppet sem érdekel Bellatrix Black színészkedése. Azt sem teljesen értem, mégis hogyan jutott át a vizsgáin.

Még egy alak lép be az ajtón, de őt senki még csak észre sem veszi rajtam kívül, hiszen olyan halkan közlekedik, és emellett bele is olvad a terem sötét környezetébe.

Regulus Black, személyesen.
Siriussal ellentétben, az öccsének sokkal göndörebb haja van, és talárja elfedi vékony alakját, nyakában pedig a Mardekárosok zöld-ezüst kígyó mintával ellátott nyakkendője lóg.
Bár kettővel alattunk jár, bejárhat az óránkra, mivel van velünk rajta kívül még pár alsós diák is ezen az órán, akik pluszban felvették az emeltebb tanulmányokat.

Fogalmam sincs miért figyelem a fiút, hiszen ahogy az unokanővérei, úgy ő is folyton késik.
Ebből is látszik, hogy mennyire jelentéktelennek gondolják az iskolát.
Nem is tudom, minek vett fel egyáltalán egy ilyen tantárgyat, ha nagyban tesz rá...

Furcsa, de valamilyen okból kifolyólag megérezheti, hogy figyelem, ugyanis felém kapja a fejét a tekintetünk pedig találkozik. Villámokat szórnak kék szemei, s arrogánsan felrántja az orrát és ajkai egy kaján mosolyra görbülnek keskeny arcán.

━ Mit bámulsz, Sápadtarcú? – kérdezi epésen, miközben hallom, hogy Bellatrix jóízűen a maga érdekes stílusában hátul felkacag.
Elkapom a fiúról a szemeimet és inkább a tanárra nézek, aki nem szól erre semmit, csak megkéri Regulust, hogy üljön le a helyére. – Tudd, hol a helyed! – sziszegi oda nekem még utoljára, majd elindul hátra, és helyet foglal.

Nem fordulok hátra, csak magam elé meredek, és azt kívánom bárcsak ne bámultam volna meg ennyire a fiút. Természetesen illetlenség is volt, de egyáltalán nem az zavar, hanem sokkal inkább a lekezelő stílusa, amit a Mardekárosok többsége hasonlóan szokott produkálni.

━ Ne is törődj vele! – mondja nekem kifelé menet Peter, mire csak halványan megrázom a fejemet, hogy hanyagoljuk a témát.

━ Ebédnél találkozunk? – kérdezem és egy mosolyt erőltetek az arcomra, amit bólintva viszonoz, majd mindketten elindulunk a következő óráinkra.

Én gyógynövénytanra megyek. Abból igaz nem teszek RAVASZ értékű vizsgát, valamiért mégis szeretem. Általában csend van, és a Hollóhátasokkal vagyunk összevonva.

Pandora Lovegood áll mellettem, amikor a tanár éppen szőrös fülvédőket oszt ki nekünk.

━ Megint a mandgragorával fogunk foglalkozni. – nyugtázom ebből következtetve a lánynak, miközben a kezemre húzom a kesztyűimet.

━ Szerintem érdekes növény. – mondja összefogva tejfölszőke haját egy kontyba.

Különös lány, mindig van mindenhez véleménye, de nem mindig fejti ki. Sokszor van egyedül, kissé magának való is, de amikor nagy ritkán komolyabb beszédbe elegyedek vele, akkor szinte megállíthatatlan.

━ Egyébként hogy vagy mostanság? – töröm meg a közénk ülő csendet, amit nagy valószínűséggel csak én érzek kellemetlennek. Sokszor nem is tudom, hogyan beszéljek egy lánnyal. Lilyvel persze könnyű, de másokkal sokkal nehezebb.

━ Tegnap láttam lidérceket a tónál. – fordítja felém mosolygós szemeit. – Sokan azt mondják, hogy ijesztőek, de igazából ők is csak ugyanolyanok, mint bárki más.

━ Annyi kivétellel, hogy halottak. – teszem hozzá, de kicsit rosszindulatúnak hangzik a megjegyzésem, és azonnal rosszul is érzem magam, ugyanis nem akartam megbántani őt ezzel. Ettől független Pandora hangja ugyanolyan kedves marad, mint amilyen volt.

━ Nekik nem volt akkora szerencséjük, hogy életben maradhassanak. – teszi hozzá csendesen az óra pedig legnagyobb örömömre elkezdődik, így kicsit fellélegzek, hogy nem kell tovább folytatnom az erőltetett társalgást.

✧        ⋆              🌙     ⋆        ✧

━ Szóval az öcsém megint kipécézett magának? – kérdezi tőlem Sirius, amikor leülök a Griffendélesek asztalához a nagyteremben.

Szemeimet azonnal Peterre vezetem, aki valamilyen okból kifolyólag sokkal érdekesebbnek találja a tálján pihenő ebédjét, mint engem.

━ Regulus mindig is így viselkedett mindenkivel. – vonok vállat elfordítva a lapító fiúról a tekintetemet és magamhoz veszek egy kupa töklevet.

Egek, de szomjas vagyok!

━ Nem értem... miért véded őt állandóan? – von kérdőre Sirius, én pedig értetlenül nézek rá. James és Peter érdeklődve néznek minket. Megforgatom a szemeimet, mikor látom, hogy a mellettem ülő fiú válaszra vár.

Te pedig miért vagy ilyen makacs folyton? – tenném fel neki szívem szerint ezt a kérdést.

━ Nem védem... - mondom végül. - Értelmetlen ezen vitázni megint. Egyszerűen csak nem szeretnék konfliktust! – igyekszem lezárni a mai napon már másodszorra keletkező kellemetlen beszélgetést, de Sirius nem tágít.

━ Te sosem akarsz! – feleli és kikapja a kezemben szorongatott kupát, majd az asztalra csapja a talpát, ezzel is felhívva magára a figyelmet.

Mérgesen kapom felé a tekintetemet. Szemei sötétek, és nem igazán tudom kivenni, milyen érzelmek is kavarognak benne jelenleg. A szemem sarkából látom, hogy James megfeszül az asztal másik oldalán.

━ Fiúk... elég! – szól ránk.

━ Nem én kezdtem. – teszem hozzá sértetten, és visszafordulok, hogy végre én is ehessek valamit, hiszen már így is elment rengeteg idő ilyen felesleges, ismétlődő körökre, amiket folyamatosan lefutunk, nekem pedig mennem kell órára.

━ Egyszer az életben, védd már meg magad! – szólal meg hosszas hallgatás után kikelve magából Sirius.

━ Úgy ahogyan te szoktad csinálni, nem igaz?!– csattanok fel hozzám egyáltalán nem megszokott éles hangnemben. Alig ismerek magamra. Az előttünk lévő két fiú is meglepődik, és az asztalnál ülő, sőt az egész teremben lévő diákok tömkelegével együtt. – Én nem fogom összeveretni magamat csak azért, hogy még jobban magamra haragítsak valaki olyat, akit iskola után - nekem legalábbis -, nagy valószínűséggel nem is kell újra látnom. – állom a tekintetét, a hangom pedig már higgadtabb. Lejárt az ebédidőm, ezért összeszedem a dolgaimat.

━ Remus! – kapja el a kezemet Sirius, mire csak azonnal kirántom azt a tenyeréből. Időm sincs összerezzeni az érintése miatt, és nincs időm, sem kedvem meghallgatni a magyarázkodását.

Egyébként sincs túl jó napom, hiszen este...

━ Legyél kicsit tisztelettel néha másokra is. – mondom csendesen, rá sem nézve, miközben elnézést kérek a fiúktól, majd elindulok órára, üres és ideges gyomorral.

✧        ⋆              🌙     ⋆        ✧

Kezd sötétedni, ezért muszáj indulnom.
James lent van Lilyvel a klubhelyiségben. A kanapén fekszenek, Lily James mellkasára dől és beszélgetnek. Sirius és Peter sakkoznak az asztalnál. Jó a hangulat, pontosan addig, amíg meg nem érkezem.

Lily elhallgat, amikor meglát. Aggodalom suhan át a tekintetén, úgy ahogyan Jamesnek is. Peter éppen lép egyet a bábujával, Sirius pedig szüntelenül engem figyel, de nem nézek rá. Nem szólok senkihez, csak elindulok a festmény felé, hogy minél előbb távolabb tudhassam magamat tőlük, és mindenki mástól is ma éjszakára.

Pontosan tudják, hova megyek.
Nem is kérdeznek semmit.

━ Vigyázz magadra, Remus! – szólal meg Lily kedvesen, én pedig halvány mosolyt erőltetek magamra és csak bólintok egyet. Sirius felugrik az asztaltól és utánam jön. Megállunk a festmény előtt. Nincs már energiám, hogy elmenekülhessek a szavai elől.

━ Hadd kísérjelek el! – néz fel rám.

Talán fél fejnyivel vagyok magasabb nála, mégis én érzem mindig sokkal kisebbnek magamat mellette.

Nem kér bocsánatot, természetesen nem is várom el tőle. Sosem teszi, csak mindig próbál valami olyan helyzetet találni, hogy kiengesztelhesse azt, akit adott esetben megbántott.

━ Nem szükséges. – vezetem el róla a tekintetemet és kilépek a festményen a lépcsőkhöz. Egy pillanatig talán reménykedem, hogy utánam jön, de nem teszi.

Halk léptekkel indulok el a kastélyban, majd ahogy kiérek az udvarra utamat a Tiltott Rengeteg felé irányítom.

Dumbledore is természetesen tud mindenről. Nem történhet úgy semmi a Roxfortban, hogy ő ne tudjon róla ugyebár.

Az aznapi telihold sokkal jobban megvisel, mint az elmúlt időkben lévők. Talán azért, mert egyénként is frusztrált voltam egész nap, vagy mert... egek!

Sirius Black, te leszel egyszer a legnagyobb gondjaim forrása! Már persze, ha már most nem tudhatlak annak...