Virágok levelén harmatcsepp gördül,
Hajnaltól csillogva lassan eltörpül,
Ám a közelben, egy kis pocsolyában
Tovább vöröslik a felkelő nap lágyan.

Mezőnek szívében csendes tó pihen,
Türkiz tükrében az ég is megjelen,
Színes felhők, melyek úsznak odafenn,
Sima felszínen lebegnek idelenn.

Erdő határán csermely hömpölyög,
Fövenyes partján fűzfa s nád zörög,
Az elsikló patak sebes fodrában
Elmosódik képük a zöldellő színárban.

Napfénynek ösvénye jár a nyílt vízen,
Hullámok hátán gyakran meglibben,
S ahogy tükrét a tenger dobálja,
Téged is elcsábít a csillámok tánca.

megj.: A képet még én fotóztam Szirmabesenyőben ;)