Egész éjjel vártalak,
hogy megéljem veled
legféltettebb vágyamat.
Talán csak félek,
nem tudom, mit higgyek,
hogyan reméljek,
testem vágya így temet be
hezitálás tengerébe.

Néha ennyire zavar
minden szív,
mi egy emléket takar.
Néha megrémít,
amilyen sebesen
az életünk halad,
a sötétségből kétségem
így új erőre fakad.

Talán csak nem tudom,
hogy nézzek szembe
ezzel a furcsa érzéssel,
mellyel mellkasom dobog.
Feltárva lelkem
nyílan kitárulkozom,
sajnos ez az út nagyon
nem az én műfajom.

Hisz te nem vágytál másra,
csak egy forró éjszakára,
mégis én vagyok
ki ennek útját állta,
csupán attól meghátrálva,
hogy közelséged most
kapcsolattá alakulva
életemet lényegéből kiforgatja.