Kis hópelyhek szállnak a tavaszi széllel,
Havazás kezdődött most, április éjjel.
Szeszélyét a tavasz idén is elhozta,
A virágokat sajnos kissé lefagyasztva.

Szükségünk is volt már kellő csapadékra,
Ám ezt a friss vetés nem kristályként várta.
Reméljük, hogy idén lesz azért cseresznye
S termény, mi a gazdaságot végre fellendítse.

Az áprilisi hó talán új korszakot jelez,
Hisz tavasz után jött el mindig is a szüret,
Talán így búcsúzik tőlünk végleg a tél,
Utolsó meghajlás, míg a meleg végre betér.

Talán a hópelyhek lelkünk jelképei,
Mik néha rossz korban éreznek létezni,
Vidám-szomorúan hullanak az égből
Hírt adva létükről, bánatról, reményről.

S ha nem is éppen őket várta a föld,
Elolvadva vízük mindent élettel tölt,
Ha nem is kellettek, találnak majd helyet
Köztünk a világban, ahová születtek.

Az áprilisi hó talán azt szimbolizálja,
Nem tökéletes mindig, ki az országért kiállna,
Ám a hiba mégis a társadalomban van,
Hisz mi nézünk le bárkit, ki nem a nyájban van.

De tél után eljöhet még a tavasz és a nyár,
Akkor hogyha szívünk végre egy úton jár!
Ne utálkozzunk most, szeressük mind egymást,
Hisz ebből annak, ki született, egyenlően kijár!

A békét keressük és az elfogadást,
A jövőnk közösen legyen végre más!
Nem azt kell utálni, aki próbál tenni,
Hanem az utálatot magunkból kiölni!

Szeressünk mindenkit, bárkire szavazott,
Ha családos, ha szingli, ha magyar, ha etnikum,
Ha vallásos és ha nem, ha lmbtq,
Mindez a nemzetben legyen másodrangú!

🇭🇺🏳️‍🌈🌸❄