A felhők egyre csak sűrűsödtek a vár felett, de nem olyanok voltak ezek, mint a vihar előtt megjelenők, hanem szép fehérek, melyeken még a nap is átsüt. A szél csendesen süvített át az óriás fák lombjain, melyeknek leveleit kissé megmozgatta, majd tovább szelte útját a hatalmas vidéken keresztül, egészen a De Noir várig, ahol csak az épület falai állhatták útját.

Lent, a vár külső terén, ahol a védőfalak voltak,ott állt két fiatal,kik, mint már tudjuk először csak beszélni szerettek volna egymással, ám a dolog már más fordulatot vett. De vajon ki indította el ezt az érzelmi lavinát? Talán Maria, aki már nem bírta tovább a kerülgetést, így hát mindent bevallott? Vagy tán Robin, aki igazán vágyott a lány társaságára, csak félt bevallani érzéseit iránta? Egyelőre ez még nem derült ki, de az szinte biztos volt, hogy vágytak egymásra. 

Csókjuk hosszúra sikeredett, s ebben benne volt minden érzelem, amit ebben a pár hétben gondoltak, vagy hittek. Robin Mariát derekánál fogta, s úgy tartotta meg, mert a lányt annyira váratlanul érte ez az egész, hogy már állni is alig tudott meglepettségében. Lábai szinte összerogytak alatta, s ha a fiú nem fogta volna, már rég a földön köt ki. Azt viszont nem gondolta, hogy ez a csók dolog ilyen, mert bár nevelőnője régen mesélt neki romantikus regények tartalmáról, élőben ez teljesen más volt. Sokkal jobb és varázslatosabb, mint bármelyik könyvben. A fiú, pedig örült annak, hogy végre eljött ez a pillanat is, amikor azzal csókolózhat, akit igazán szeret és itt tarthatja a karjaiban. Már az első találkozásukkor szemet szúrt neki ez a lány, mert annyira elbűvölőnek és szépnek találta, mint addig még senki mást, és eldöntötte, hogy megszerzi magának. De hát most itt van vele és néhány perccel ezelőtt szerelmet is vallott neki! Tehát ő is szereti! Robint most egyáltalán nem érdekelte az elején magának megígért dolog, miszerint Mariát figyelmen kívül hagyja és megpróbálja távol tartani magát tőle. Megelégelte már a határokat, melyek nem hagyták rendesen élni. Kiskorában is szabályok mellett nőtt fel, ezért hát nem árt, ha néha megszegi azokat. Meg aztán itt a lehetőség, hiszen álmai hercegnője épp itt áll előtte és levegő után kapkodva az izgalomtól és zakatoló szívvel várja, hogy most mi fog történni.

Robin ekkor egy kicsit még közelebb húzta magához Mariát, majd azt gondolta: egy kicsit "játszik" a lánnyal, hogy lássa, mi a reakciója ehhez és tényleg szereti-e. Miután első csókjuk megvolt szép lassan eltávolodott ajkuk egymásétól, de mielőtt a lány ellépett volna tőle magához húzta, majd közelebb hajolva apró csókokkal hintette be  csupasz nyakát, ami kicsit csikizte a lányt, de ugyanakkor kellemes borzongással is eltöltötte. Ettől megint cserben hagyták lábai, s így Robin vállába kapaszkodva élvezte a csiklandozást. Eközben a fiú kezei végigsimítottak a lány hátán, s csókjai is egyre sűrűbbek lettek.  Ez nem volt kétség:  megrészegítette a lány közelsége, s miközben csókolta egyre többet kívánt belőle. Kész, eddig bírta!  Mariát is lázba hozta ez a csókolózás és jól esett neki a fiú cirógatása, bár egy kicsit még mindig zavarban volt, hiszen fel sem tudta fogni, mi történik vele. Robin a nyakáról visszatért a szájára, majd ott folytatta a heves csókcsatát. A lány kissé meglepődött a hirtelen váltástól, de lassan ő is belejött, majd most először viszonozta Robin csókját. Ez meglepte a fiút, de egyaránt bátorságot is adott neki arra, hogy folytassa. Akkor szereti. Hát igaz. Mintha csak erre várt volna, Robin kapva kapott az alkalmon, s egy gyors mozdulattal felemelte Mariát, aki erre egyáltalán nem számított, ezért egy apró sikítás is elhagyta a száját, majd odavitte a várfalhoz- ahonnan Maria régen leugrott- és ráültette. Kezeit a derekára téve még közelebb húzta magához, s úgy falta tovább Maria szép piros ajkait. A lány csak lesokkolva hagyta magát és levegő után kapkodva tűrte Robin szájának ostromát. A fiú, pedig már nem bírta tovább: egyszerűen, mint, aki eszét vesztette csókolta megállás nélkül és minél többet kapott annál jobban megkívánta a lányt, akinek apró, mézédes ajkai még jobban elcsavarták a fejét, így hát nem csoda, ha nem vette észre, hogy már ruhájának hátsó kötőjét próbálja kioldozni. Maria, viszont annál inkább éberebb volt, s, mikor érezte a fiú kezét, ahogyan hátánál próbálja lefejteni róla ruháit egy pillanatra ledermedt, majd nagyon megijedt, s ösztönösen hátrébb húzódott, így Robin keze leesett róla, s csókjuk félbeszakadt. Ám a fiú nem adta fel ilyen könnyen: megragadta a lány kezét, s újból közelebb jött, majd Maria nyakát csókolgatva egyik keze a lány combjára tévedt és finoman végigsimított rajta, aztán megint a kötőkkel játszott. Maria egy aprót belenyögött csókjaiba, hiszen ez nem volt ellenére, viszont egy kicsit sok is volt egyszerre.

- Robin.... - kezdte, de az nem figyelt rá csak folytatta. Erre már egy kicsit erősebb hangerőre váltott:

- Robin, én.... -de ez sem vált be.  A  fiú egyszerűen süket és még nem is figyel rá. Teljesen eszét vesztette. Ekkor már kezdte kioldani kötőit, s Maria kétségbe esve hátrahőkölt ijedtségében.

- Én... én ezt nem.... Robin én ezt nem a-k akarom. - préselte ki a szavakat a száján, hiszen ez a fiú máris többet akar tőle, pedig még csak tizennégy éves, míg Robin már tizenhét.  Viszont ez sem használt, s Máriáról már kezdett a ruha is leválni.

- Robin hagyd abba! Nem hallod?! Azt mondtam én ezt nem akarom!  Mondom hagyj!- kiabált rá, s mivel annak se lett volna hatása egy erős pofon csattant Robin arcán, melynek következtében elengedte Mariát, s odakapott az ütés helyére. A lány ezt kihasználva leugrott a falról, majd gyorsan elkezdett szaladni a várból levezető hosszú úton, ahonnan jött.  Ez a pofon észhez térítette a fiút, aki felocsúdva csókos álmából visszatért a valóságba, s meglepődve látta, hogy a lány akit szeret, épp most futott el tőle. Egyszerűen túl messzire ment! Azért tényleg nem ártott volna betartani azokat a határokat. És tudta, hogy ez lesz, ezért is akarta megelőzni, csak, hogy nem sikerült. És mégis miket képzeld? Hogy kikezd egy tizennégy éves lánnyal, aki szinte még gyerek? Ha már a csók is fura volt neki, akkor persze, hogy ez még jobban az.

- Maria! Mariaaa!! - kiabálta utána. - Nem akartam, ne haragudj! Gyere vissza! - szaladt utána, de a lány már elég messze volt tőle.

Maria olyan gyorsan szaladt, ahogyan csak bírt. Nem akarta, hogy a fiú utolérje, mert ez az eset már amúgy is megrázta, és nem hiányzott volna, ha még egyszer megtörténne. Elszaladt a piac mellett, majd utána egyenesen a nagy vaskapuhoz, de mielőtt kimehetett volna, egy kéz megragadta, s visszahúzta. Maria idegesen és döbbenten hátrafordult, majd három mosolygó arccal találta magát szembe. Robin haverjaival.

- Helllóóó, Hercegnő! Hova, hova ilyen sietősen? - kérdezte vidáman Gergő. Na, már csak ők hiányoztak ide! Miért pont most jöttek?

- Sziasztok! Én csak... öö... erre sétáltam és gondoltam benézek hozzátok egy kicsit. De most már sietek haza, úgy hogy sziasztok! - kezdett volna indulni, de Ricsi elé állt.

- Na várj már egy kicsit! Ugye nem gondoltad, hogy elmész anélkül, hogy megkínálnánk valamivel? És szerintem Robin is örülne neked - villantott egy csibészes mosolyt a lány felé.

- Ó, nem én... nem kérek semmit és csak az időtöket pazarolnám. Na meg már várnak otthon - mondta, mert esze ágában sem volt tovább itt maradni.

- Na de... - kezdte David, de nem hagyta, hogy befejezze, mert gyorsan kikerülte őket és tovább szaladt. Eközben Robin odaért, s a fiúk elmondták neki, hogy látták Mariát, de nem akart bejönni a várba.

- Épp itt volt az előbb, de nagyon sietett valahová - magyarázta Ricsi.

- Ajj, a francba!! És nem tudjátok merre ment? - kérdezte, de a fiúk értetlen arcára így válaszolt:

- Az előbb itt volt a várban, de most nagyon elszúrtam valamit és ezért elszaladt - magyarázta szomorúan.

- Úúúú, haver. De hát mi volt az, amit ennyire rosszul tettél, hogy el is szaladt tőled? - kérdezte David. Robin csak hallgatott, majd a földet kezdte el pásztázni. - Talán... mondtál neki valami sértőt?- tippelt. Erre csak megrázta a fejét.

- Na várjunk csak! Jaj, ugye nem az, amire gondolok? - színlelt kétségbeesést Gergő.- Robin... te...- erre csak az bólintott. - de hát miért? Te jó ég! Komolyan kikezdtél vele?! Észnél vagy ember, még csak 14?! - képedt el Gergő, de közben élvezte, hogy barátját ilyen kellemetlen helyzetbe hozhatta. - Hát ezért szaladt el tőled a csaj! - vihogott.

- Inkább ne dumálj, Gergő, hanem segíts, mert most szerintem nagyon megijedt tőlem - mondta szomorúan Robin, mert tényleg féltette Mariát. Minél előbb meg kell találniuk, mert  beszaladt az erdőbe, ami tiltott hely, és, ahol veszélyes tartózkodni. Főleg most.

- Hát, hallod ezt elrontottad, haver. Most majd elég sok időbe fog telni, mire megbocsát neked, ha egyáltalán megteszi. Miért nem tudtad magad leállítani? Ennyire vonz téged a csaj? - érdeklődött Ricsi.

- Hát, sajnos az a helyzet, hogy igen. Ha ott van a közelemben, akkor egyszerűen nincs agyam.  És tudjátok mi a fura? Hogy tudtam, ez lesz, ha túl sokat engedek meg magamnak - magyarázta - na de most megyek, mert meg kell találnom és tartozok neki egy bocsánat kéréssel - szaladt le ő is az úton, ahonnan nem rég Maria.

- Jó, de mit mondjunk az apádnak, ha keres? - kiabált utána David.

- Azt, hogy Lovedayhoz mentem - válaszolt futva Robin.

...........................................

Eközben Maria rohant, ahogyan csak a lába bírta és meg sem állt sehol. Egyre beljebb került az erdőben annyira, hogy már a várat sem látta. Igaz, már vagy egy éve itt élt a vidéken, de az erdő még akkor is ismeretlen volt számára. Hiszen csak egy ember van, aki igazán ismeri minden egyes részét, mégpedig az, aki ellen most elfutott. A fák ágai ijesztő karokként nyúltak elé, megakadályozva ezzel a rohanását, mert hosszú, uszályos ruhája folyton beleakadt. Miért is kellett ezt a ruhát húznia? Csak megnehezíti a dolgát. Haja a futástól fonatból szétjött, s immár szabadon omlottak vállára a hullámos tincsek. Futó tempója lassult, végül a fáradtságtól lihegve megállt, s nekidőlt egy vastag fának. Szaporán szedte a levegőt, miközben próbált lenyugodni a sok izgalomtól, ami ebben az elmúlt pár órában érte. De hiszen megcsókolta! Szóval jelent neki valamit! De hát ennek nem örülni kéne? Maria örült is, viszont kicsit meg is ijedt Robin vadulásától, hiszen ő egyáltalán nem erre számított. Azt hitte, hogy a fiú beéri egy csókkal is, de be kellett látnia, hogy már azért három évvel idősebb nála, s biztos tapasztaltabb is ebben a témában, mint ő. Ó, olyan kis naiv lehetett most Robin szemében, akin látszik, hogy megijedt a dolgoktól. De hát mit csináljon, ha még túl fiatal ahhoz, hogy egy csóknál többre gondoljon, ha valaki viszont szereti. 

Miközben ezeken gondolkozott, észre sem vette, hogy valakik figyelik. Az illetők pár fával arrébb voltak tőle, s olyan csöndben lapultak, hogy a lány ne vegye észre, hogy ott vannak, viszont már egy kis idő után Maria is megérezhette, hogy nincs egyedül, mert kíváncsian körbekémlelt. Nem látott senkit, viszont nem adta fel ilyen könnyen, mert a gyanú egyre csak erősödött benne, hogy figyelik. 

- Haló! Van itt valaki? - kérdezte meg, s közben  nézelődött, hátha lát valamit. Egyre nagyobb köröket ment, hogy végre belásson minden fa mögé, de bizony nem volt ott senki. Biztos csak képzelődik. Már hogy is lenne, hiszen ez csak De Noir és Merryweather föld. És, ha ezek közül van itt valaki, biztos nem bujkálna előle, hiszen ismeri. Tehát hagyta az egészet és inkább azzal foglalkozott, hogy hogyan fog innen kijutni, hiszen jelen pillanatban eltévedt. Nem ismerte jól az erdőt, mint egy De Noir, de csak ezen az úton juthatott haza. Igaz, idefelé nem erre jött, de vissza csak ez az út vezetett. Elindult hát céltalanul az egyik irányba, ami talán nem nézett ki olyan ijesztőnek, mint a többi és arra az út is járhatóbb volt, mert nem állták útját a faágak és nem volt akkora aljnövényzet. Ahogyan haladt az általa jónak vélt úton, hirtelen a fák mögül elé ugrott valaki, de mielőtt jobban láthatta volna az illetőt, a háta mögül egy másik is előbukkant, s szemére egy kendőt illesztett, amitől nem látott semmit, majd jó erősen rákötötte. Nagyon váratlanul érte ez a kis "támadás", mert erre aztán tényleg nem számított.  Meglepettségében sikított egy kicsit, majd próbálta levenni szeméről a kendőt, de ekkor egy kéz megragadta karjait és jó erősen hátraszorítva azokat, megkötözte. Maria kihasználva, hogy lábai szabadok próbált rúgni is, és elszaladni, de a két illető jó erősen tartotta, majd hirtelen érezte, hogy felemelik és egy ló hátára rakják. Miközben ez történt fülelt is, hátha megszólalnak, így megtudhatná, hogy kik az elrablói, de csak két idegen hang csendült fel: először egy gonosz nevetés, majd ezt követően az egyik így szólt:

- Hát, ez aztán a makacs fogoly - újra gúnyos nevetés - de azért vigyük el?

Erre a másik is megszólalt:

- Persze, tudod, hogy mit mondott a főnök. Meg még talán  el is árul nekünk valamit - magyarázott, majd Maria érezte, hogy elmosolyodik. Ezek direkt úgy beszélnek, hogy ő ne értse, miről van szó. El akart szökni, de nem mert ellenkezni, mert félt, hogy leesik a lóról, hiszen nem is látott semmit a szemére kötött kendőtől. Így inkább hagyta magát, s eldöntötte, hogy majd, ha odaérnek megpróbálja. Az egyik ember odaült mögé a lóra, majd a másik is a sajátjára és elindultak valamerre, de hogy merre, azt nem tudta. Vajon milyen főnökről beszéltek ezek? És mit kéne, hogy eláruljon nekik? Egyáltalán kik ők?