A báli események hamar lezajlottak. Talán kicsit túl gyorsan is. Már minden csak emlék marad csupán, s ami megtörtént, az már a múlté. De mégsem lehet nem megtörténtté tenni a dolgokat. Ahogy azt szokták mondani: az idő kereke nem áll meg, csak megy tovább, megy, mintha valami láthatatlan erő irányítaná s minek a múlton töprengeni, ha előtted a jövő, melyet még kedvedre formálhatsz, alakíthatsz. Ezt, igaz mindenki tudja, de valaki nem fogadja  meg, mint jó tanácsot s így nagy hibát vét, mert csak rágódik egy dolgon, mely már megtörtént.

Pontosan ezt a hibát követte el Maria is, aki most éppen ágyában ülve gondolkozik az estélyen s nem tudja fejéből elhessegetni azt a rossz érzést, amely gondolatait lefoglalta. De hát ha valaki felkéri egy táncra, akkor azt illik elfogadni. Mindig ezt tanulta Londonban is, ahol már több bálban megfordult, mint eddig itt a vidéken. S legalább volt valaki olyan udvarias és rosszkedvét látva fel akarta vidítani valamivel. Most, hogy jobban belegondolt, az a David nem is olyan rossz fiú, sőt nagyon kedvesen viselkedett vele. Talán még Robinnál is jobban. Nem, ez butaság, miket gondol! Ő Robint szereti, aki viszont nem biztos, hogy ugyanazt érzi iránta, mint ő. Ki tudja, talán ez volt élete legnagyobb baklövése. Viszont imád táncolni, s ha Robin nem volt képes felkérni, hát vessen magára! Tud ő mással is lenni. Miért pont Ő kéne neki? Lehet, hogy Robint nem is érdekli ez az egész dolog, s biztos már rengeteg lánnyal táncolt. Miért pont őt kérné fel, mikor több tucat csaj vár arra, hogy a közelében legyen. Mariát ez a gondolat nagyon elszomorította s most már akárhogy is próbált elaludni, nem jött álom a szemére. Serena is ott volt mellette s abban a megtiszteltetésben részesült, hogy minden este a lány mellett aludhatott, bár Miss Heliotrope először nem helyeselte az ötletet, végül beadta a derekát. Még csak alig múlt tizenegy óra s a szobát mégis kellemes csend szállta meg. Ez volt az igazi kincs annak, aki a vidéken élt.  Hiszen nem mindenhol van ám úgy, hogy ilyen hamar nyugalom telepszik egy helyre, mikor még éjfél se múlt el. 

Maria toronyszobája ilyenkor is jó hangulatú s nyugodt  hely. Árad belőle a béke  és a védelmet nyújtó hangulat. Ebben a szobában csakis gyönyörködni lehet, hiszen itt minden oly varázslatos és titokzatos. Igaz, Maria már régóta itt él e kastély falai közt ebben a szobában, mégis néha rácsodálkozik ő is arra, hogy milyen varázslatos kis helyiség az ő birodalma. 

A plafonról még mindig látni lehet az égbolton pislákoló csillagokat, melyek olyanok ott fent, mintha több fehér kis lámpás lebegne az égben. És végre már nem kell attól félni, hogy  lezuhannak, mint a hullócsillagok, jelezve az átok közeledtét. Ez a harmónia és béke töltötte be az egész völgyet aznap este. Nem messze az ágytól, pedig a kandallóban lobogott egy kis tűz, melyet, mint már tudjuk Jamben úr alapos munkájának lehetett köszönni. 

Maria a csillagokat kémlelve a plafonon átölte Serenát s a nyúl fülét cirógatva így sóhajtott:

- Jaj, istenem, Serena! Úgy örülök, hogy elmúlt az átok! Az a sok aggodalom már mind a múlté -mondta, majd még egy sóhaj után így szólt: -Szerinted rosszat tettem ma este? De hiszen én csak táncoltam egy fiúval, aki nem Robin. Talán ezért csak meg tud nekem bocsátani...

Ekkor halk kopogás hallatszott a toronyszoba kicsi tölgy ajtaján, mire Maria kiszólt:

- Szabad! - erre belépett az illető, aki nem más volt, mint....

- Miss Heliotrope?

- Maria! Csak én vagyok az, drágám...ugye nem ébresztettelek fel? - lépett beljebb az apró ajtón, melyen alig fért át.

- Nem, persze, hogy nem. Nem tudok elaludni... - mondta Maria, mire felült ágyában s álmos tekintetét nevelőnőjére szegezte.

- Csak tudod, hangokat hallottam s azt hittem, hogy valami baj van - ült le a lány ágya mellé egy kis székre. Na tessék! Ez tipikus Miss Heliotrope, aki mindenből nagy ügyet csinál! Mindenen aggódik, főleg ha Mariáról van szó! Miért kell minden bolhából elefántot csinálni? - gondolta a lány, miközben a nő aggódó tekintetével fürkészte őt.

- Nincs semmi gond, higgye el. Csak magamban, vagyis Serenához ö... beszéltem - mondta, mert ő sem hitte el, amit most mondott. Pedig ez volt az igazság.

- Ó, értem. De tudd gyermekem, ha bármikor lenne valami, ami miatt bánkódnál, akkor azt nekem nyugodtan elmondhatod. Nem jó ám magadban tartani azt, ami bánt. Jobb, ha minél előbb megbeszéljük és majd meglátod, hogy utána sokkal könnyebb lesz a dolog.

Ezen a lány elgondolkozott. Most mondja meg a nevelőjének azt, ami valóban nem hagyja nyugodni? Ossza meg vele lelke legféltettebb titkait? És mondja meg neki, hogy szerelmes lett Robinba? De mielőtt bármibe is belekezdett volna, a nevelője megelőzte:

- Tudom, hogy van valami gondod. Ezt már a bálon is észrevettem rajtad. Látszott az arcodon, hogy legbelül nem hagy nyugodni valami. Hát elmondanád nekem?

Maria nagy levegőt vett s végül belekezdett mondandójába:

- Nos... ami azt illeti, tényleg van egy apró kis gondom. Ami már vagy egy hónapja nem hagy nyugodni és a mai estén még jobban bebizonyosodott. Tudja... Robinról van szó. Valahogy úgy érzem, hogy mostanában nem nagyon érdeklem, pedig az átok beteljesülésének napján szerintem ő is szeretett engem. És most, pedig mintha már nem is lennék itt... egyszerűen levegőnek néz és csak akkor szól hozzám, ha muszáj.

Miss Heliotrope hevesen bólogatott s látszott rajta, hogy próbálja feldolgozni ezt a sok információt, melyet most megosztott vele neveltje, végül így szólt:

- Értem már. Nos, Maria azt kell, hogy mondjam erre, hogy talán mégis jobb lenne, ha adnál ennek a fiúnak egy kis időt arra, hogy magában is tisztázhassa, hogy szeret-e téged vagy sem. Tudod, néha csak ez kell nekik. Lehet, sőt biztos vagyok abban, hogy szeret téged és ezzel most nem tud mit kezdeni, így azt a taktikát választotta, hogy amíg csak lehet kerül. Végül, ha türelmes maradsz, majd meglátod, hogy mindennek eljön az ideje.

- De hát miért? Miért jó az ha kerül engem? - fakadt ki Maria - Ő ezt nem tudja, hogy milyen érzés?! Van egyáltalán fogalma róla, hogy mit szenvedek én itt el, miközben ő azon gondolkozik, hogy egyáltalán szeret-e engem?! -kiabálta, miközben kikecmergett ágyából s levágta magát a kis kandalló melletti székre. Serenát is odavitte s simogatva bundáját ideges tekintete a tűzbe meredt.

- Kicsit halkabban, Maria! Felébreszted az egész kastélyt - csitítgatta a lázadó gyermeket. -Én csak annyit tudok mondani, hogy ne légy ilyen hirtelen haragú vele szemben, mint ahogyan most tetted. Meglátod, az idő mindent megold, csak ki kell várni, míg eljön az alkalmas pillanat. És majd meglátod, hogy beszélni fog veled -mondta, majd felállt. - Most pedig hagylak aludni. És ne felejtsd el, amit mondtam - kilépett a szobából s óvatosan behajtotta az ajtót maga után, nehogy valakit felébresszen az ajtócsapódás.

A lány egyedül maradt gondolataival s persze a már alvó Serenával a kezében. Lehet, hogy nevelőnőjének igaza van? Meg kell fogadnia a tanácsát, ha nem akarja, hogy eleméssze a tanácstalanság nagy tengere. És az előbb vagy utóbb depressziót is okozhat. Így hát elhatározta, hogy mostantól igyekszik minél kevesebbet gondolni Robinra és inkább a vidéki elfoglaltságoknak fogja szentelni idejét, melyekkel csak jóval az átok előtt foglalkozott. Most viszont ideje aludni mennie, ha másnap nem akar karikás szemekkel ébredni. Így gyorsan beugrott jó meleg ágyába s nyusziját átölelve nyomta el az álom.

...

Másnap reggel arra ébredt, hogy a nap egyenesen az arcába sütött. Lassan hunyorogva kinyitotta a szemét s óvatosan felült. Serena már nem mellette, hanem az ágy szélén kíváncsian hegyezgette fülét s ha a nyúl már ébren van, az azt jelenti, hogy biztos elmúlt már 9 óra. Maria odament az íróasztalhoz s mint minden reggel, most is ott várta a finom mézeskalács és a tej. Szép csendben elfogyasztotta, majd kinyitva szekrényét kiválasztott magának egy ruhát, mely most nem volt más, mint rózsaszínű világos otthoni ruhája. Ezután hátrafésülte haját s egy fehér masnival összefogta. Mikor mindezzel kész volt, lesétált a toronyszobából a nappaliig nyúló hosszú lépcsőn s meglepetten látta, hogy már mindenki ébren volt. Sőt, már reggeliztek is. Mikor leért, körbenézett s  meglátta a terem közepén álló nagybátyját, aki unokahúga érkezésére így szólt:

- Nocsak, nocsak! Úgy látom, hogy elég jót aludt az ifjú hölgy. Talán nem ment el tegnap időben aludni? Vagy tán a bál izgatta fel úgy, hogy még fennmaradt?

A lány csak szótlanul állt  s hallgatott. Nem akarta, hogy bácsikája megtudja, hogy meddig maradt fenn este.

- Én csak... fáradt voltam -mentegetőzött.

- Aha, azt képzelem. És arra esetleg nem gondoltál, hogy ne feledkezz meg róla, mikor reggelizünk. Mert akkor időben megjelenhettél volna. Nem pedig tíz órakor.

- T-t-tíz óra? Az lehetetlen!

- De bizony úgy van. Nézd csak meg!

Maria nem hitt a szemének. Az óra valóban annyit mutatott, melyet nagybátyja az imént említett. De az lehetetlen! Nem igaz, hogy ennyit aludt!

- Ó bocsánat. Én....

-Felesleges mentegetőznöd. Tudom, hogy a bál miatt van. Nem kellett volna, hogy ilyen sokáig tartson, ugye? Na de most menj, a reggelid az asztalon vár.-mutatott az étkezőbe.

Na ezt jól megúszta! Ha bácsikája tudná, hogy valójában miért volt ilyen fáradt, akkor már rég kiakadt volna. 

Mikor belépett a a reggeliző helyiségbe, egy szépen megterített asztalon sorakoztak a finomabbnál finomabb falatok, köztük az egyik kedvence is: tejútpite. Digweed már ott várt rá s udvariasan köszöntötte:

-Jó reggelt, kisasszony. Jót aludt?

- Igen, köszönöm - mondta, majd helyet foglalt és nekilátott az evésnek.

Eközben a szolga továbbállt s a terembe Loveday lépett be.

- Jó reggelt, hétalvó! Kipihented magad? Benjamin bácsikáddal azt hittük, hogy már reggelizni se jössz le -mondta mosolyogva. Ezek szerint ő jót aludt - gondolta Maria.

- Köszönöm, nagyon jót aludtam. Sajnálom, hogy nem sikerült időben lejönnöm.

- Ugyan már! Hiszen örülök, hogy jót aludtál. Használd ki, hogy fiatal vagy és csináld azt, amiben kedved telik!

- Ó, Loveday! Te olyan jó vagy hozzám!

- De hiszen ez csak természetes.  Na és? Mi lesz a programod mára?

- Hát... azt terveztem, hogy ha Miss Heliotrope ma reggel megkímél a tanulástól, akkor elmennék lovagolni egy kicsit.

- Na látod! Ez egy tökéletes program a napod kezdésére. És ne egyél olyan sokat, mert úgy hallottam, hogy Marmaloude ma igen finom ételt készít ebédre. Ha gondolod, meg is nézheted. Már nekiállt a főzésnek.

- Jó, megnézem - állt fel, mert  befejezte a reggelit.