Holdföldén minden jól ment, amióta a Merryweatherek és a De Noirok kibékültek. Immár a völgy minden részét megosztották egymással, például az erdő már szabadon járható volt a Merryweatherek számára, a faluba pedig De Noirok is jöhettek. Szinte csak saját házuk számított magánterületnek. Minden oly gyorsan megváltozott, hogy lakói nem igazán tudtak hamar hozzászokni. És most essék pár szó a szereplőinkről: Sir Benjamin és Loveday összeházasodtak s már nagyban tervezgetik jövőjüket. Végül úgy döntöttek, hogy Loveday Holdszállásra fog költözni. Miss Heliotrope és Digweed még nem házasok, de elég sokat töltik együtt napjaikat. Coeur De Noir ugyanúgy él, mint eddig azzal az apró változással, hogy már nem olyan gonosz és kemény szívű, mint az átok előtt, sőt nagyon megváltozott. Sokkal jobb a modora és mindenkivel szemben tisztelettudó lett. A fia, Robin is nagy változáson ment keresztül ez egy hónap alatt: már nem fosztogat s vadászik, hanem inkább őrzi erdejét, melyet apja után fog örökölni. Igaz, még sokszor lóg a bandájával, de már nem vadásznak Mariára, mint régen. Apropó, Maria! E több esemény leforgása alatt már jól kiismerte Holdföldét és most már tényleg saját otthonának tekintette, melyet sosem hagy el. Holdhercegnőként bőven volt lehetősége megismerni. Tehát a völgy megmenekült, hála neki. Ha nem jött volna vidékre, az egész elpusztult volna. És ezt mindenki jól tudta, pontosan ezért rendeztek ennek alkalmából egy ünnepet. A rendezvényt Holdszálláson tartották, méghozzá mindkét család együtt ünnepelt. Ritka és szokatlan eseménynek számított ez, mivel eddig sosem voltak egy helyen, kivéve az átoknál, mikor visszaadták a gyöngyöket a tengernek. Maria épp a toronyszobájában készülődött az estélyre. Egy gyönyörű lila báli ruhát húzott, amit még Londonból hozott magával. Legutóbb ott használta, mikor bálba ment édesapjával. Ó, milyen régen is volt az! A haját pedig félig felfogta és kontyba kötötte, majd rá egy szintén lila masnit tett. Lábára ezüst topánkát húzott s így már tényleg egy mesebeli hercegnő látványát keltette. Szinte már majdnem kész volt, mikor kopogtak az ajtaján.

- Szabad! - válaszolta. Loveday lépett be.

- Ugye nem zavarok? - kérdezte.

- Nem, dehogyis... éppen gondolkoztam.

- Micsodán?

- Hát...a mai estén. Tudom, hogy miattam rendeztük és mind büszkék rám, de ez nem csak az én érdemem. Csakis én törhettem meg az átkot, de maguk is sokat segédkeztek. És egy kicsit izgulok is...

- Persze, megértelek Maria, de hidd el, hogy aggodalomra semmi ok. És nehogy azt merd mondani, hogy nem érdemled meg ezt a dicsőítést, mert igenis megérdemled. Nagyon jó holdhercegnő voltál és neked sikerült, ami nekem nem, még akkor is, mikor a dolgok nem álltak mindig rendelkezésedre. Te megoldottad és ezt szeretjük benned, Maria. A kitartàsodat és makacsságodat. Így hát - fejezte be - a mai este lényege, hogy érezd jól magad és mindig önmagadat add.

- Ó, én nem is tudom, mit mondjak... köszi Loveday! - ölelte át - te nekem olyan vagy, mint egy anyuka. Vagy nem is. Inkább egy jóságos tündér.

- Nagyon szívesen - viszonozta ölelését -, de most már gyere, mert mindenki rád vár odalenn. Ja és gyönyörű a ruhád. Honnan van? - fogta kézen, miközben lesétáltak a lépcsőn.

- Londonból. Még a papa vette.

- Nagyon kedves lehetett az apukád - mosolygott a lányra.

- Igen, az is volt - sóhajtott.

Mikor leértek a hosszú folyosón keresztül a szalon elé, ahol a zongora van, megálltak. Loveday biztatóan megszorította Maria kezét, aki már cseppet sem izgult.

- Várj meg itt, mindjárt jövök! - szólt, majd belépett a terembe, hogy szóljon férjének és elkezdhessék az ünnepet. Egy pillanat alatt visszajött, majd beinvitálta Mariát is. Mikor nagybátyja megpillantotta elkezdte beszédét:

- Nos, akkor egy kis figyelmet szeretnék kérni! - Erre mindenki abbahagyta jelenlegi ténykedését s arra fordult. - Szeretném bemutatni az unokahúgomat, aki pedig eddig nem ismerte volna, ő Maria Merryweather. Mindenki tudja, hogy nagy változást hozott az életünkbe, mikor megjelent. S nem csak Holdszállást töltötte meg vidámsággal, hanem az egész völgyet. Még sokszor engem is meglepett kedvességével és sikerült derűssé varázsolnia otthonomat. És persze ne feledjük hőstettét sem, hogy a Merryweather büszkeség ellenére megmentette otthonunkat az átoktól. Így hát a mai este őt ünnepeljük - emelte fel pezsgős poharát.- Koccintsunk Mariára! Erre mindenki kézbe vette sajátját s így szólt: - Mariára!

Az üvegpoharak koccanása nagy zajt keltett a helyiségben. Mindenki mindenkivel koccintott, így járták körbe a termet. Mikor megvoltak mindezzel, Mariának volt annyi ideje, hogy körbenézhessen a vendégek között. Ott volt mindenki. Miss Heliotrope, aki Digweeddel beszélgetett, Marmaloude Jamben, aki az asztal körül munkálkodott s utána a konyha felé vette az irányt, a nagybátyja épp Lovedayjel beszélt valamiről. A De Noirok a terem másik felében voltak. Coeur De Noir nagyot húzott pezsgőjéből, miközben Dulaccal tárgyalt. Mellettük az ikrek nevetgéltek s azzal szórakoztak, hogy mindig elcsentek egy sütit a tálból, mikor senki se figyelt. Majd e hosszas szemle után Maria a terem végébe pillantott, ahol a négy De Noir srác bandázott. Hogy megváltoztak, mióta látta őket. Főleg Ő. A haja igaz ugyanolyan göndör maradt, de mintha magasabb lenne. És... egyre jóképűbb. Legutóbb akkor látták egymást, mikor együtt megmentették a völgyet az átoktól. Azóta nem volt alkalmuk találkozni, mivel a De Noirok hosszú vadászaton vettek részt az elmúlt hónapban. Kicsit sokat időzhetett rajta a szeme, mert észrevette s egy huncut vigyor kíséretében kérdőn felvonta szemöldökét. Erre Maria elvörösödött s zavarában lekapta tekintetét a földre. Ezután Marmaloude kijelentette, hogy kész a vacsora, így mindenki az étkező felé vette az irányt. Mindenki elfoglalt egy helyet, amit jónak látott. Maria tanácstalanul nézelődött keresve magának egyet, de nem kellet sokáig nézelődnie, mert bácsikája így szólt:

- A díszvendégnek az asztalfőn a helye - mutatta.

- Robin! Gyertek, üljetek Mariához! Legalább mi, felnőttek is beszélhetünk - szólította öccsét Loveday. A többiek helyeslően bólogattak.

- Így a helyes! A fiatalok együtt -mosolygott Jamben úr. A srácok nevetgélve elfoglalták helyüket a lány mellett, majd kezdetét vette a vacsora.

- Lányoké az elsőbbség - nyújtotta Ricsi, Robin legjobb haverja Mariához a tálat. A lány udvariasan elfogadta s vett belőle. Míg ezt tette, a fiúk mosolyogva nézték. Majd miután végzett, odanyújtotta Robinnak, aki még csak egy köszönöm- öt se mondott. Ezután körbejárt a tál s közben furcsa történeteket mondogattak egymásnak. Maria nem igazán értette, hogy miről beszélnek, de mikor elhangzott, hogy: állati nagy fogás volt, már sejtette, hogy a vadászatról lehet szó. Elkalandoztak a gondolatai, így azt sem vette észre, mikor David kérdezett tőle valamit.

- Hercegnőő!! Itt vagy még? -kuncogott.

- Jaj, ne haragudj, elbambultam... Mit is mondtál? - kérdezte zavarodottan.

- Szóval te is szoktál erdei állatokra lesni?

Nem. Egyáltalán nem szokott. Miss Heliotrope megtiltotta neki az ilyet. Meg amúgy is nagy állatbarát volt. Hogyan is fordulhatna meg ilyen az eszében? Bár... néha előfordult már, hogy elbújt s meglesett egy üregi nyulat.

- Én csak nagyon ritkán, de általában, ha elkapok egyet, akkor rögtön el is engedem - vont vállat.

- Ja, hát mégis mit képzeltél? - harsant fel Gergő. - A Hercegnő nem olyan, mint mi.Meg amúgy is... még kell pár év, mire fürgébb lesz - mérte végig, ami Mariának nem nagyon tetszett s e mondatát halk kuncogás kísérte. Most lassúnak nézik! Igaz, amúgy is lassabb náluk, de most úgy érezte, még jobban. Robinra pillantott, aki viszont nem nevetett a többiekkel, csak őt nézte. Arca kifejezéstelen volt. Vajon most mit gondolhat?

- Na és mit szoktál csinálni egy nap, Mariaa? - kérdezte Ricsi. - Olvasgatni szoktál?

- Nagy ritkán.

- És kóborolsz még az erdőben? - érdeklődött David. - Mert, akkor vigyázz Robinnal! - erre az említett odakapta fejét s értetlen arcot vágott. - Ilyen kis hercegnőkre fáj a foga ám. És, ha elkap, már nincs menekvés a kezei közül...

Ezt Maria nem értette, viszont a fiúbanda jót mulatott e mondaton, kivéve Robint, aki gyengén rácsapott David fejére s most először az este folyamán megszólalt:

- Nyugalom, Maria, csak viccelődnek. Tudod, hogy soha nem tennék ilyet.

- Ó, dehogynem - szállt be Gergő is. -, elkap, aztán jöhet a csókcsata!

Ezt egy irtózatosan nagy nevetés kísérte, melyre minden vendég odafigyelt. Robin lehajtott fejjel, Maria pedig fülig pirulva tűrte e jelenetet. Ő és Robin csókolóznak! Az lenne a szép álom!