Sziasztok, aki kevésbé bírja a harcos részeket  vagy a vért, annak nem ajánlom ezt a részt. Mindenki ennek tudatában kezdjen hozzá az olvasáshoz! Azért annyira nem vészes😃

Csak álltak és nézték egymást. Szemükben lehetett látni a harcias csillogást is. Nagy volt a tétje ennek a csatának, ezt mind jól tudták. Mindenki bátornak és erősnek tűnt. 

Maria ott volt a sereg másik felén, ahol az utolsó sor álldogált. Nagyon félt, hiszen ennek a harcnak számos következménye lehetett. Nem akarta, hogy nagybátyjának vagy azoknak az embereknek is bármi bajuk essen, akiket szeret, és akik mind érte is harcolnak. De hát mit tehetne ő, egy szál maga? Egyedül semmit, az biztos... Itt kell állnia a csata végéig tétlenül, s ha ez még nem lenne elég, egy olyan ember társaságában - és még pár őrrel is - , akit nem kedvel. Viktorral. A lány csak feszülten nézett maga elé, ám amikor hirtelen felharsant egy dudaszó, összerezzent. A két sereg élén lévő vezérek parancsára a csata kezdetét vette. 

Minden lovas nekilódult, a többiek pedig rohantak egymás felé. A lovak hangosan felnyerítettek, ahogyan gazdájuk meghúzta a kantárt rajtuk, majd ügettek az ellenség felé. Néhányan kardjukat maguk elé tartva szaladtak, miközben nagy pajzsukkal védték magukat. Mikor már csak pár méter választotta el őket egymástól, a tempó gyorsult, s már hallani is lehetett a kardok hangját, ahogyan egymásnak súrlódnak. Ezzel együtt óriási ordibálások szálltak a levegőben, ahogy éppen valaki megsérül harc közben, vagy éppen így buzdítja magát a további küzdelemre. Mindenki ütött valamelyik irányba, voltak akik nyilaztak is. A nagy tömegben nehezen lehetett kivenni, hogy éppen ki harcol kivel, de a lényeg nem is ez volt. Azt azért jól tudták, hogy melyikük ellenség, hiszen a De Noirok fekete páncélos ruhát viseltek, a Dánok pedig szürkéset.

Maria félig lehunyta a szemét, s azon gondolkozott, hogy mikor lesz már vége ennek a szörnyűségnek. Még csak nemrég kezdődött, de ő már megelégelte.

Kis idő múlva eljött az a pillanat, mikor a vezérek harcoltak egymással. Pontosabban: Benjamin  Árpáddal. Mindketten elég jól forgatták a kardot, látszott rajtuk a tapasztaltság. Volt, amikor csak nézték egymást, majd hirtelen kardoztak, de így sem jártak túl egymás eszén.

Velük párhuzamosan Vazul támadt rá a meglepett De Noir vezérre, aki épp mást kardozott le előtte, s nem látta meg rögtön Vazult. Ennek az lett a következménye, hogy a Dán férfinek sikerült kisebb sebet ejtenie Coeur vállán, akit ugyan védett harci öltözéke, így is megszúrta a hegyes tárgy. Fel is mordult egyet, majd odakapta kezét vállára. Még jobban fellángolt benne a düh, s kitört belőle, mikor minden erejéből nekitámadt Vazulnak. A Dán igyekezett kivédeni minden kardsuhintását, ám egyszer Coeur gyorsabb volt nála, s a kard hegye elérte lábát. Most rajta volt a sor, hogy odakapjon sebéhez, amelyből már folyt is a vér. Coeur  elégedetten elmosolyodott, majd folytatta a harcot Vazullal, aki már egy kicsit sántított.

Tőlük nem olyan messze a De Noir fiúk harcoltak. Minden erejüket bevetették, hogy legalább sikerüljön pár embert legyőzniük. Ricsi is elég jól helytállt, s látszott rajta, hogy milyen ügyesen védte ki a támadásait. Szeretett párbajozni is, mert azzal csak fejlesztette erejét és harcmodorát. Most pedig bátran tette kötelességét: próbálta megvédeni a völgyüket. Ez volt minden Merryweather és De Noir első célja amellett, hogy Mariáért küzdenek.

A levegőben nyilak záporoztak, melyek a Dánoktól jöttek. Mindenki maga felé rakta a pajzsot, így védték ki magukat ezektől a fegyverektől.

Benjamin magasba emelve kardját csapott Árpád felé, ám az kitért az ütéstől, így a kard a földbe szúródott. Benjamin próbálta kihúzni onnan, ám az meg sem moccant. Árpád kihasználva ezt a helyzetet közelebb lépett a vezérhez, majd kardját rászegezte. A Merryweather látta, hogy most társa van jobb helyzetben, ám megadni semmiképp nem akarta magát. Maga elé tartotta pajzsát, s így kerülte el, hogy még több sebe legyen. Gyorsan mozgott és figyelt arra is, hogy merre tartsa a pajzsot, majd egyszer csak egy jól irányzott mozdulattal meglökte társát, aki elvesztve egyensúlyát esett el a földre, így Benjaminé lett Árpád kardja. Most fordult a kocka: a Dán lett fegyvertelen, csak hogy neki sokkal rosszabb helyzete lett. Ennek oka az, hogy nála nem volt semmi más, amivel megvédhette volna magát. Látszott rajta, hogy egy pillanatra elbizonytalanodik, majd meghátrál. Benjamin egy lépéssel közelebb jött hozzá.

- Én kegyelmes leszek önhöz, Dán: - mondta kimért hangon - ha megadja magát, nem esik bántódása. 

- Nem, én olyat soha nem teszek. Enyém lesz a vidék, ezt most mondom! - dühöngött.

- És hogyan? Hogyan lesz az öné? Így? - célzott nem túl jó helyzetére.

Árpád csendben maradt. Igaza volt ugyan Benjaminnak, de ilyen könnyen nem hátrálhat meg!

Mellettük épp eltalált valakit egy zuhanó nyílvessző, ami épp az illető mellkasába szúródott. Az áldozatnak még ordítani sem volt ideje, rögtön meghalt. 

A Dán sereg egyre jobban fogyott. Ez tisztán kivehető volt. Benjamin is észrevette ezt, hiszen már rengeteg sebesült feküdt a földön, s a nagy része azoknak, akik még harcoltak vagy Merryweather, vagy De Noir volt. Bár a többség De Noir, hiszen a kastély urának serege alkotta harcosaik egyharmadát. Árpád ennek nagyon nem örült, ezért ki kellett találnia valamit nagyon gyorsan. Körbenézett, s szeme megakadt Marián. A lány ijedten kémlelt körbe, miközben tekintetét ide-oda járatta az embereken. Ő még nem sejtett semmit arról, hogy jobb helyzetben vannak, mint ellenségeik.

Vazul és Coeur még mindig elszántan harcoltak egymással, mikor hirtelen Vazul gyorsabb volt, s kigáncsolta Coeurt, aki a földre esett. Vazul gyorsaságának talán az volt az egyetlen ésszerű magyarázata, hogy sokkal fiatalabb volt, mint Coeur, ennek köszönhetően mozgása és harcmodora is jobb. A De Noir teljesen elvesztette egyensúlyát, s újból felállnia már nehezebb feladatnak bizonyult. Minden ereje elhagyta. Vazul egy elégedett mosoly kíséretében magasba emelte kardját, ám mielőtt még bármit is tehetett volna, egy hangos kiáltás hallatszott:

- NEEEEE!!!

A hang irányába fordult, s az illető nem volt más, mint Benjamin. Szemében most aggodalom csillogott, s látszott rajta, hogy nagyon nem örülne Vazul tettének. Már miért is örült volna, mikor a De Noir vezérrel ilyen jó barátok lettek? 

Árpád közben szintén látta a helyzetet, s egy elégedett mosolyt küldött Vazul felé. Ez volt az első olyan alkalom, mikor igazán büszke lehetett erre a férfire. Most úgy érezte, hogy ez az ember minden reménye: a katona, aki segít seregén. Gondolataiban már látta maga előtt, ahogyan Vazul és ő legyőznek mindenkit, s a völgyet is megszerzik. Ám még nem gondolhatott erre, hiszen Benjamin kardja még mindig itt áll tőle pár centire, s bármikor beleszúrhatja ezt a Merryweather. Bár tudta, hogy nem tenné, hiszen akkor nemcsak ő halna meg, hanem vele együtt a De Noir vezér is, hiszen Vazul bármelyik pillanatban képes lenne megölni őt.

- Választhat, Merryweather. Ha engem megöl, Vazul is végez Couerrel. Ha viszont úgy dönt, hogy elenged, akkor senki sem hal meg, s önként átadja nekünk a vidéket - mondta Árpád felnézve Benjaminra még mindig a földön fekve.

- Honnan tudom, hogy igazat mond-e? - kérdezte Benjamin, bár most érezte vesztét. Tudta, hogy ebből a helyzetből már nincs menekvés, hiszen semmiképp sem akarta, hogy Coeurrel végezzenek. Így is úgy is át kell majd adniuk a vidéket, nincs más választásuk.

- Ó, attól ne féljen, ám döntsön gyorsan! Ha megakar ölni, hát tegye. Senki sem akadályozza meg ebben.

- Ha elengedem magukat és átadom a völgyet, Mariát is átadják? - kérdezte Benjamin reménykedve, ám hangján ez nem hallatszott.

- Ne, ne tegye ezt, bácsikám! - ordibálta át Maria a sereget, bár így is elég csönd volt, hiszen senki sem harcolt már - Nem adhatja át a vidéket, kérem!

Benjamin arcán sajnálat suhant át, s unokahúga hangjára még egy kósza könnycsepp is végigfolyt arcán.

- Sajnálom, Maria, de ezt kell tennem - mondta halkan.

A lány arca szomorkás volt, ám amint meghallotta nagybátyja feleletét, rögtön elfogta a pánik, s egyben egy kis düh is, hiszen ez a vidék az ő otthonuk és nem adhatják át senki másnak. Tudta, hogy Benjamin ezt érte teszi és Coeurért, ám pont ez bántotta. Ha ő nem jött volna el erre a csatára, most nem állnának vesztésre. Igen, ha nem jött volna, sokkal egyszerűbb lett volna minden... Hirtelen támadt egy jó ötlete, majd kiszabadult az őrök erős fogásából, s szaladt, amilyen gyorsan csak tudott.

- Héj, fiam, te meg mit nézelődsz ott, mint a sült hal?! Hozd vissza a lányt!! - ordibált rá fiára Árpád, hiszen, ha Maria nincs velük, nem tudja kivel zsarolni Benjamint.

- Ha bántani meritek Mariát, nem érdekel, mi lesz a következménye, de én végzek magával!! - szegezte Árpádra kardját a Merryweather, ám Vazul ezt már támadásnak nézte, s kardját beleszúrta Couer De Noirba, aki fájdalmában felordított, s oldalából már ömlött is a vér.  A levegő megfagyott körülöttük, s mindenki a sebesült De Noirt nézte, mellette pedig a véres kardot Vazul kezében.