Felix ijedten rezzent össze ahogy az irodalom tanárának a beszédét félbe szakította a csengő rikácsoló hangja. Kissé kapkodva dobálta be a táskájába az asztalra helyezett dolgait mégis ő volt az utolsó személy, aki elhagyta a termet. Tekintete azonnal cikázni kezdett az ezernyi arc között majd, amikor kiszúrta a falnak támaszkodott Changbin önkénytelenül is hátrált egy lépést, vissza a terembe. Mély lélegzetet vett, elszámolt tízig majd lassan kifújta a bent tartott levegőt, ez elég erőt adott neki az elinduláshoz. Remegő lábakkal közelítette meg a fotóst és bármennyire is igyekezett leplezni zavarát, arca halvány pírt vett fel. Bin mosolya lélegzet elállító volt, se nem rossz fiús, se nem aranyos, valahogy a kettő között középúton lehetett, Lix nem találta rá a megfelelő kifejezést, egyszerűen csak csodálta a görbületet.

- Kész vagy?

- Ühhüm. - a fiatalabb gondolatban fejbe vágta magát amiért ilyen értelmesen sikerült válaszolnia de Bin mintha észre sem vette volna. Megragadta a fiatalabb kezét nehogy elveszítse a folyóson és a kijárat felé tolakodott. Amint átlépték a kaput elengedte a kezét és mesélésbe kezdett. Changbin tudta jól, hogy Felix nemigen fog megszólalni ez alatt az egy óra alatt ezért mindenféle felesleges dologról kezdett el zagyválni amiért a társa hálás volt. Rövid séta után betértek egy kisebb étkezdébe, a hely nem volt túl tágas, de nem is volt tömött, hogy egymás nyakába kellene ülniük az embereknek. A bejárattól legtávolabb eső, ablak mellé helyezett asztalt foglalta el a két fiatal majd a rendelésüket leadva kisebb csend telepedett rájuk, de nem az a kínos fajta, inkább csak élvezték egymás társaságát. Lix körbe tekintett, megvizsgált minden apró részletet és csak ez után volt képes újra a vele szemben ülőre nézni.

- Miért költöztél ide Ausztráliából?

- Elváltak a szüleim és apa nagyon hiányolta Koreát így én jöttem vele, a nővérem pedig ott maradt anyuval.

- Hiányzik?

- Igen is, meg nem is. Ott lazábbak az emberek, nem olyan merevek, mint itt. Az időjárást viszont nem szerettem ott, folyton meleg van, jobban szeretem a telet, olyan gyönyörű, mindig is elvarázsoltak a képek, amiket láttam aztán amikor ide költöztem és először tapasztaltam meg... csodálatos volt. - Felix szemei csillogtak ahogy elméje elé varázsolta a fehér tájat, amiben édesapjával hógolyó csatát vívtak, ujjai hegyén érezte ahogy egy hópehely rászáll majd hőjétől elolvad és végig cikázik átfagyott bőrén. Az emlék félbe szakadt amikor a pincér letette elé gőzölgő tányérját és megérezte azt az isteni illatot, ami áradt belőle. Bin izgatottan figyelte ahogy újdonsült barátja kezébe veszi az evőeszközt majd kisebb falatot helyez ajkai közé. Halk nevetés szakadt ki belőle amikor a fiatalabb szemei kikerekedtek majd egy elégedett nyögést hallatott.

- Ezek után nem leszel hajlandó máshol enni csak itt, én is pontosan így jártam. Lehet valami szert raknak bele amire ráfügg az ember, de ilyen finom ételt sehol máshol nem találsz. - Lix egyetértően bólintott majd evett még egy falatot miközben tekintetét kérdőn társára vezette.

- Hogy csinálod?

- Micsodát?

- Bedrogoztál? - Bin szemöldökei összeszaladtak ahogy a fiatalabbat figyelte.

- Kinézel ilyesmit belőlem?

- Nem, csak választ próbálok találni.

- Mire?

- Arra, hogy miért érzem ilyen jól magam és miért beszélek ennyit.